A napok egyre hosszabbak. Unatkozom. Napok teltek el azóta, hogy Evan-t bezárták. Még senkit sem zártak be ennyi időre, mármint engem kivéve. Még ezen és egy millió szarságon gondolkodtam mindenki bement a szobájába. Arra lettem figyelmes, hogy Jules nővér áll előttem.
-Hé! A többiek már bementek!- üvöltötte.
-És...- mondtam flegmán.
-Ezért a hangnemért büntetés jár. Magánzárkába!- szólt az őröknek.
Ahogy sétáltunk a folyosón a zárkák felé úgy éreztem nem bírom tovább itt. Nekem ez sok. Már majdnem 18 vagyok, el akarok menni innen. Amint odaértünk lelöktek abba a piciny helyiségbe és rámzárták a fémajtót.
-Hayley?- kérdezte egy ismerős hang. Nem válaszoltam, csak elővettem a tartalék cigimet és gyufámat a zsebemből és rágyújtottam.- Hayley, tudom, hogy te vagy az! Én Evan vagyok.- mondta, mire a nevére összerezzentem.
-Mit akarsz?- kérdeztem közönyös hangon. Hallottam, hogy halkan nevetni kezd.
-Ki akarok innen szökni- felelte.
-Lehetetlen.
-Nem az!
Egy pillanatig csend lett urrá rajtunk majd megszólalt, terelte a témát:
-Hány éves vagy?
-17. Te?
-25.
A hangján meglepődése tükröződött. Mondjuk én sem hittem volna, hogy ennyi idős. Kábé 20- nak néztem. De igazából ez nem is lényeges, mert a kiszökésre kell koncentrálnom. Nem pedig arra, hogy milyen szexi a mellettem lévő zárkában a srác. Amúgy is lehet, hogy elmebeteg. Ki tudja, hogy miért került ide. Amikor a szökésről beszélt hazudtam neki azzal kapcsolatban, hogy lehetetlen, de egyedül akarok innen kiszökni. Nem akarom, hogy bárki is nehezítse ezt. Még Kate-t sem vinném. Persze ha kiérek és egy idő után lesz biztos helyem az ottani társadalomban akkor majd visszajövök és őt is kihozom.
-Min gondolkodol?- kérdezte Evan.
-Semmin. Miért kerültél ide?
-ööö... Szóval... Az egész családomat megölték csak engem nem és... Aki igazából tette, az a bíró fia, tehát... Csak az a baj, hogy...- elakadt a szava.
-Mi?- kérdeztem.
-Az, hogy az én hibám volt.
-Tessék?
-Igen. Azért ölte meg őket, mert mérges volt rám. Velem csalta meg a barátnője. Egy egyéjszakás kaland miatt haltak meg- sírva fakadt.
-Nem a te hibád. Nem tudhattad, hogy egy elmebeteg az a srác.
Kicsit megnyugodott.
-És te miért?
-Hát ez vicces történet... Anyám öngyilkos lett, aztán apám bedugott ide, hogy leléphessen a picsába.
-Ez miért vicces?
-Ja vicceset mondtam szomorúra gondoltam.
Nevetni kezdett, mire én is. Nevetésünk az őrök zavarták meg.
-Mondok egy jó tanácsot. Ne akarj itt normális lenni.
-De hát te is az vagy.
-Igen, ezért nehéz is itt lennem.
-Akkor majd együtt lesz nehéz itt lennünk.
Megint felnevettünk kínunkon.