03.02.

-Boldog Szülinapot, Kicsi!

Kiabálja el magát Barton, majd rám ugrik. Még az ágyban fekszem, ugyanis még alszom. Vagyis aludtam, Bartonnak sikerült felkeltenie. A szobában sötétség uralkodik, egyedül csak a nyitott ajtón szűrődik be a folyosóról a fény. Megijedek Clint váratlan támadására, ezért felsikítok és lelököm magamról, így ő leesik az ágyról. Reakciómra elkezd nevetni, és már olyan szinten, hogy a hasát fogja. Kezembe veszem a párnámat és kétszer megütöm vele a földön fekvő férfit.

-Te nem vagy normális! - kiáltok rá már én is nevetve, majd az ajtó felé nézek. Az ajtófélfának támaszkodva meglátom Pietrot, aki szintúgy nevet rajtunk. - Te hagytad neki?

-Mi az, hogy! - túr bele a hajába, közben pedig tovább nevet.

-Na gyerkőcök - áll talpra Clint, majd elindul az ajtó felé. Még egyszer utoljára megütöm a párnával, amit sikerül kikapnia a kezemből. Annyira gyorsan történt, hogy időm sincs elbújni a takaróm alá, Barton már hozzám is vágja a párnát. - Szóval, akkor befejezem a mondatot - mondja nevetve. - Nem zavarok tovább. De te kis kékség, ne nagyon mászkálj ma, oké? - ráncolja fel kérdőn a homlokát, majd elindul ki a szobából.

-Miért is? - nézek rá kíváncsian, közben a mosolyom a fülemig ér.

-Gázszivárgás - nevet fel már az ajtóban állva. - Veszélyes! Szóval szobafogság.

-Vicces vagy - forgatom meg a szemem nevetve. Mielőtt elmegy még súg valamit Pietronak, aztán int egyet és el is tűnik az ajtóból. Pietro nem mond semmit, bezárja az ajtót, majd egy pillanat alatt mellettem is terem. Mivel én még mindig ülök az ágyon, megfogja a kezem és egy kisebb rántást követően már újra a hátamon fekszem. Ezt követően felnevetek. Pietro felém hajol, félresöpör az arcomról egy kósza, türkiz hajtincset, majd megfogja azt. Arca kezd közelebb csúszni, azonban még mielőtt bármit tehetne, halkan megszólalok. - Mit súgott neked Barton? - mosolyodom el ravaszan. Ajkaink már majdnem összeértek.

-Az titok - súgja vissza.

-Ez rossz válasz.

-Neked lehet - nevetni akarok, de nem tudok, mert ekkor puha ajka találkozik az enyémmel. Borostás arca kellemesen csiklandozza az arcomat. Kezeimet átkulcsolom a nyaka mögött, míg ő a másik kezét megtámasztja a másik oldalamon.

X

Annak érdekében, hogy távol tartsanak a birtoktól, azon belül is a nappalitól, Wanda elvitt moziba. Már azt furcsálltam, hogy a hátsó ajtón kellett kimennünk, arról pedig ne is beszéljünk, hogy ma mindenki a birtokon van. Még Thor is, akinek igazából Asgardban kellene lennie. A film végeztével beülünk egy kávézóba, ahol addig vagyunk, amíg Wanda telefonja fel nem csipog.

A csapat, amikor kilépünk Wandával a liftből egyszerre felkiáltja, hogy Boldog Születésnapot Joyce! Nem tudom miért, de nagyon meghatnak ezzel és még a szemem is könnybe lábad. Nat elmondása szerint Pietro, Tony és Steve ötlete volt ez a kis meglepi, amelynek szervezésében mindannyian részt vettek. Nat és Wanda sütött egy nagyon finom tortát, míg Thor és Vízió kicsit kicsípték a nappalit.

Megesszük a tortát, Tony kapcsol zenét, hogy a háttérben szóljon valami. Örüljetek, hogy nem láttátok Rhody és Barton táncát, beleégett az agyamba. Annyira nevetünk rajtuk, hogy már a könnyem is kicsordul. Késő estefelé a fáradtságra hivatkozva elpakolunk, majd mindenki visszavonul a szobájába. Hálás vagyok a csapatnak, nem is tudom, mióta nem ünnepeltem meg a születésnapomat. Nagyon jó érzés, hogy így foglalkoznak velem és hogy megleptek. Pietro nem jön rögtön utánam, azt mondja még beszélni kell Bartonnal, így egyedül megyek be a szobánkba.

*Pietro szemszöge*

Idegesen járkálok fel és alá a szoba közepén. Néha idegességemben beletúrok a hajamba, vagy épp megvakarom a tarkómat, esetleg az ujjaimat tördelem.

-Lenyugodtál már kölyök? - kérdezi Barton nevetve. Az ő szobájában vagyok jelenleg, míg én járkálok, addig ő nyugisan ül a székében és forog körbe-körbe.

-Úgy nézek én ki, mint aki nyugodt? - kérdezem felráncolt homlokkal.

-Ne izgulj már - nevet fel. - Úgy is tudod, mi lesz.

-És ha nem az fog történni, amire számítok? - kérdezem idegesen és egyben ijedten. - Akkor mindennek vége.

-Ne hülyéskedj már! - forgatja meg a szemét Clint, majd ismét felnevet.

-Örülök, hogy ilyen jól szórakozol! - nézek rá szúrósan.

-Jó, figyelj! - pattan fel a székéből, a kezébe veszi az asztalán lévő, aprócska dobozt majd elém sétál. Megállok, annak érdekében, hogy ne menjek neki. A jobb kezem után nyúl, amit tenyeremmel felfelé fordít, belenyomja a bársonyos kis dobozkát, majd elengedi a kezem. - Pietro Maximoff tudtommal nem ilyen! Hanem egy nagyszájú, bevállalós, néha idegesítő kölök - itt felhorkantok. - Szóval szedd össze magad, és indulj el! Vagy én megyek oda helyetted!

-Azt inkább ne!

-Akkor futás! - mutat az ajtó felé.

-Jó - emelem fel védekezőn a kezeim, majd sarkon fordulok és kirohanok a szobájából. Egyenesen Joyceval közös szobánkig megyek, majd ott az ajtó előtt megtorpanok. Egy darabig csak nézem az ajtón lévő névtáblánkat, majd egy nagy levegővétel után bemegyek. Joyce a fürdő melletti komód mellett áll, kezében a Wandától kapott közös képüket fogja.

-Szia! - köszön ide nekem, majd lerakja a többi bekeretezett kép mellé a frissen kapottat. - Már azt hittem, Clint felnyársalt - nevet fel.

-Arra készült, de elszaladtam - válaszolom nevetve. Jobb kezemet végig a hátam mögött tartom, amit Joyce észre is vesz.

-Mi van a kezedben? - kérdezi mosolyogva. – Remélem, nem akarsz kinyírni - itt felnevetek. - Kicsit se lenne fura, ha a szülinapomon mennék el, nem?

-Ne hülyéskedj már - közben közelebb sétálok hozzá. - Sose tudnálak bántani - válaszomra elmosolyodik. Időközben már elé érek, szabad kezemmel végig simítom a jobb kezét, aminek hatására Joyce megborzong. Végül megfogom az arcát és gyengéden elkezdem közelebb húzni magamhoz. Joyce elmosolyodik, kezeit a derekamra teszi és végig simítja a hasam, majd a mellkasom végül a nyakam köré fonja azokat. Végül megcsókolom. Mikor elválunk egymástól, a gyomrom görcsbe rándul, de emlékeztetem magam arra, amit Clint mondott. Elengedem Joycet, lépek egyet hátra, mire kezei lecsúsznak a nyakam mögül, előveszem a kis bársonydobozt a hátam mögül. Felnyitom, hogy láthassa a benne rejlő ékszert, majd féltérdre ereszkedem. Joyce a szája elé kapja a kezét meglepettségében...

-----------------------------------------------------------

Ma egy éve indult el a könyv! Többek között, ezért is esett erre a napra Joyce szülinapja^^