December 24.

Mély álmomból egy csiklandós érzés keltett fel, amit az arcomon éreztem. Először összevontam a szemöldököm, majd nagy nehezen felnyitottam a szemem. A szobába sötét volt, csak a függönyre fellógatott kékszínű fényfüzér égett. Újra éreztem a csiklandós érzést a bal orcámon és ekkor jöttem rá, hogy Pietro nyomott egy újabb puszit az arcomra. Mivel eddig az oldalamon feküdtem, a hátamra fordultam, hogy láthassam a mellettem fekvő férfit. Hagyta, hogy megforduljak, de ő ugyanúgy felkönyökölve feküdt mellettem, majd másik kezét összekulcsolta az enyémmel.

-Jó reggelt - mosolygott rám halványan, majd nyomott egy gyengéd csókot az ajkaimra.

-Hány óra van? - kérdeztem két csók között. Pietro szórakozottan megforgatta a szemét, majd hirtelen az asztal mellett termett, megnézte a telefonján az időt, és már újra mellettem is feküdt.

-8 óra 7 perc – válaszolta, majd az egyik kósza, türkiz hajtincsemmel kezdett el játszani.

-Nem kellene menni segíteni a többieknek? - kérdeztem halkan.

-Előbb voltam kint, sehol egy lélek - nevetett fel halkan Pietro. - Szerintem majd olyan 9 felé lesz mozgolódás. Talán.

-Nem csodálom, húzós hetünk volt - ráncolom fel gyengén a homlokom. Pietro egyetértőn bólint egyet, majd feljebb csúszik az ágyon és homlokát az enyémnek támasztja. Akár milyen régóta is vagyunk együtt, az ilyenekkel mindig sikerül megdobogtatnia a szívem. Gyönyörű kék íriszeit az én barna szemembe fúrta, ártatlan tekintetével mindig le tudott venni a lábamról. Elemelte homlokát az enyémtől és most az orrunkat érintette össze. Felemeltem a fejem, hogy meg tudjam csókolni, de ő hátrébb húzta az övét, újra megpróbáltam, de ő szórakozottan ismét elhúzta a fejét.

-Na - szóltam rá vékony hangon, Pietro csak elmosolyodott. Nem hagytam magam, így tenyerem közé fogtam az arcát és magamhoz húztam, ajkaimat pedig az övére tapasztottam. Borostás arca csiklandozta az arcomat, de nem érdekelt, szerettem.

-Van egy kis meglepetésem - súgta a fülembe, a hátamon pedig végigfutott a hideg. - Kíváncsi vagy rá? - kérdezte már fölém hajolva.

-Igen - válaszoltam halkan, arcomon mosollyal. A következő pillanatban Pietro felkapott és a szoba közepén lévő kanapéra dobott, esés közben felnevettem, majd a hátamra érkeztem a puha kanapéra. Pietro a szekrényéhez lépett, majd kinyitva azt kivett belőle valamit, bezárta az ajtaját és visszajött hozzám. Én ez idő alatt felálltam a kanapéról és úgy fordultam, hogy szembe legyünk egymással.

-Boldog karácsonyt kicsim! - nyújtott felém egy aprócska dobozt, mire nekem csodálkozás ült ki az arcomra. A csapattal megbeszéltük, hogy nem ajándékozunk, de Pietroval mi úgy döntöttünk, meglepjük egymást. Átadta nekem a fekete színű, piros masnival átkötött bársony dobozt. - Nyisd ki - tette hozzá halkan, nekem pedig hatalmas mosoly terült el az arcomon. A szememben könnyek gyűltek, mivel mióta a szüleim meghaltak ez az első rendes karácsonyom. Kíváncsiságtól fűtve eloldottam az ajándékot körbe ölelő masnit, majd felnyitottam a bársony dobozt. A szám is tátva maradt, mikor megláttam a benne lévő ezüstösen csillogó indrustriált. - Még a múltkor mondtad, hogy elhagytad az előzőt - mondta mosolyogva. - És mivel nem szereted az aranyat, ezüstöt vettem.

-Ez gyönyörű - néztem fel rá. - Köszönöm! - léptem elé, majd karomat a nyaka köré fontam és megöleltem. Mikor enyhítettem a szorításon és lábujjhegyről visszaereszkedtem, a szemébe néztem.

-Tetszik? - kérdezte suttogva.

-Nagyon - válaszoltam mosolyogva, majd érzékien megcsókoltam. - De nekem is van itt valamim a számodra – mondtam, miután elváltunk egymástól. - Vagyis nem itt - Pietro kérdőn felráncolta a homlokát, majd rákacsintottam és elteleportáltam. Utam Steve Rogers szobájába vezetett, azonban rosszul emlékeztem a szobájában lévő bútorok elrendezésére, így sikeresen ráestem a még alvó Amerika Kapitányra. Steve ijedtében felordított, majd lelökött magáról, felém fordult és öklét maga mellé emelte.

-Boldog karácsonyt, Steve - mondtam egy fogvillantós mosollyal az arcomon, majd elteleportáltam az ágyáról a szobája közepére.

-Úr isten, Joyce! - ült le az ágyára Steve. - Ilyet többet ne csinálj. Amúgy mit is keresel itt pontosan?

-Pietro ajándékáért jöttem - azzal levettem a polcról a becsomagolt dobozt. - Majd még beszélünk később, most sietek. Köszike - mosolyogtam rá, Steve szólni akart, de már nem voltam ott. Visszateleportáltam a szobámba, ahol Pietro döbbent arcával találtam szembe magam.

-Ki kiabált? - kérdezte ijedten.

-Ja, csak Steve - ráncoltam fel a homlokom. - Elfelejtettem, hogy átrendezte a szobáját, így ráestem. Nála dugtam el az ajándékodat - mondtam mosolyogva, majd átnyújtottam neki a becsomagolt dobozt. - Boldog karácsonyt, szerelmem - mondtam, majd nyomtam egy puszit borostás arcára. Pietro elvette a dobozt, majd elkezdte letépni róla a csomagoló papírt. Mikor szabaddá tette azt, felnyitotta annak tetejét és elkerekedett szemekkel rám nézett.

-Ezt nem hiszem el - mondta döbbenve, majd kivette a dobozból az egyik cipőt. - Te kis sunyi - nevette el magát. - Mikor vetted meg?

-Miután annyira ámuldoztál miatta Wandával elmentem és megvettem - válaszoltam mosolyogva. - Itt az ideje lecserélned a másikat, azt már teljesen széthordtad.

-Ha nem futnék annyit, még jó lenne - ráncolta fel a homlokát, közben pedig elmosolyodott.

-Remélem, ez azért tovább fog tartani.

-Köszönöm - szabad kezével megfogta a derekam, közelebb húzott magához, majd pedig megcsókolt.

-Vedd fel – mondtam, miután elengedett.

-De csak ha te is berakod az indrustriált - kacsintott rám. Nem is kellett kétszer mondania, azonnal a fürdőnkbe mentem és a fülembe tettem a gyönyörű ezüstékszert. Szerencsére Pietrora jó lett a cipő, és csakhogy letesztelje futott a házban pár kört, miközben felverte a többieket. Ezután elkezdődött a karácsonyi láz, volt, akik a házat díszítették, volt aki főzött, sütött és voltak, akik fenyőfát mentek el venni. De ezt már tudjátok.

December 31.

Mindannyian a nappaliban állunk és a tévé képernyőjén figyeljük a visszaszámlálást, kezünkben egy pohár pezsgőt szorongatunk. Ismét sikerült egy jó bulit szervezni a Bosszúállóknak. Még Strange is eljött Londonból, hogy velünk ünnepelhesse az új évet. Tony kölyök pezsgőt akar adni Peternek, de sikeresen lebeszélem róla. Komolyan kész vicc, a srác már 17éves, majdhogynem felnőtt. A dekorációt most kivételesen Tony és Rhody készítette, és meg kell hagynom, hangulatos lett. Wakanda királya és húga, Shuri is itt állnak velünk, illetve Clint családja is. Barton kislánya nagyon kedveli Pietrot és Petert, alig lehetett elválasztani tőlük, tünemény egy lány, de tényleg.

-5! - kezdünk el visszaszámolni egyszerre, jó hangosan.

-4! 3! 2! 1! Boldog Új Évet! - kiáltjuk el magunkat, talán ez sikeredett a leghangosabbra, közben a magasba emeljük a poharunkat.

-Boldog új évet! - súgja nekem Pietro, majd magához von és egy gyors csókot lehel az ajkamra. Ezután mindenki koccint mindenkivel, megisszuk a finom pezsgőt és megy tovább a buli.

-----------------------------------------------------------

Remélem tetszett ez a kis különkiadás. 

Illetve én is Boldog Új Évet Kívánok nektek!❤ Legyen sikerekben gazdag évetek!

Ja és a jövőhéttől visszaállunk a pénteki részekre^^

Illetve így az év utolsó napján megkérdezném, hogy mit gondoltok a történetről, Joyceról és Pietroról, ezekről a kis különkiadásokról? Van-e olyan ami nem tetszik benne, esetleg olyan amit szívesen olvasnátok egy különkiadás keretein belül?