*Pietro szemszöge*

-Én a helyedben mondanék poénból egy nemet – kortyol bele Tony a pezsgőbe. – Kíváncsi lennék, mit reagálna.

-Úgy tudtam, szereted Joycet – nevetek fel, miközben gombolom az ingem.

-Persze, hogy szeretem – néz rám zavartan a milliárdos.

-Mindenki másképp fejezi ki a szeretetét – lép be az ajtón Rogers. – Tonynak ez mindig is különösen ment.

-Nem akarok meghalni, szóval nem sütöm el a poénod – pillantok Tonyra, aki ekkor csak felnevet. – Majd az este mondom, hogy feldobtad ötletnek – ekkor már megáll a kezében a pohár.

-Viseljétek gondját Morgannek – mondja komoran, amit a Kapitány és én is megnevetünk.

-Ha olyan lesz, mint te, akkor figyelni is kell majd rá – lép be ekkor a szobába húgom és Barton. Wanda elém lép és megigazítja a nyakkendőmet, majd halványan rám mosolyog.

-Jól van, vén ember – ütögeti meg Steve vállát Stark. – Menjünk a hercegnőnkért. Azzal ki is lépnek a szobából. Idegesen veszek egy mély levegőt, majd a tükör felé fordulok, hogy megigazítsam a hajam.

-Ne aggódj kölyök, jól nézel ki – szólal fel Barton.

-Kösz – nevetek fel.

-Clint – kukkant be Natasha. – Gyere, mindjárt kezdünk – ezt követően rám néz. – Lassan induljatok majd le.

-Rendben – bólint Wanda.

-Egyébként jól nézel ki! – kiabálja vissza már a folyosóról Nat, amit megnevetek. Barton utána is megy.

-Ne idegeskedj – lép elém Wanda. – Hidd el, minden elszáll, amint meglátod Joycet.

-Most még idegesebb lettem – forgatom meg a szemem. – Nagyon kíváncsi vagyok, milyen ruhát választott.

-Hidd el, Nattel és Carlyval nem hagytuk, hogy rosszat hozzon el – mondja nevetve. – De nem is az a lényeg, hanem hogy itt vagytok.

-El se tudom hinni – nevetek fel idegesen. – Azok után, amik történtek.

-Hé! – vág a szavamba Wanda, mire kiszakadok a bambulásból és rákapom a tekintetem. – Ne gondolj most ezekre! Az a lényeg, hogy szereted és ő is téged.

-El se tudod képzelni, mennyire – mosolygok el lágyan, ekkor veszem észre, hogy húgom szemébe könnyek gyülekeznek. – El ne kezdj sírni itt nekem, mert akkor én is fogok. Tartogasd kicsit későbbre – azzal átkarolom a vállát, nyomok egy puszit a hajába és elindulunk ki az udvarra.

*Joyce szemszöge*

A szobánkban állok már a menyasszonyi ruhámban. A lányok itt voltak velem és segítettek elkészülni, közben persze ők is felöltöztek és rendbe szedték magukat. Nemsokára kezdődik a szertartás. Kinézek az ablakon, és ahogy elnézem már mindenki itt van. Csoportokba verődve beszélgetnek, jókat nevetnek. Könnyek gyűlnek a szemembe. El se tudom hinni, hogy itt vagyunk.

-Azta! – a hangra azonnal sarkon fordulok és megpillantom az ajtóban álló Tonyt és Stevet.

-Gyönyörű vagy! – szólal fel Rogers is.

-Köszönöm! – ekkor lefolyik egy könnycsepp az arcomon. A kék hajam laza kontyban van, elől pár tincs szépen be van göndörítve. Ezt Wanda készítette, nagyon ügyes ilyen téren. A ruhám természetesen fehér. A felső része csipkével borított. Nem az a tipikus szív alakú felső, vagy váll és kar nélküli. Ugyanis a csipkék a kezemen is végig haladnak, ott azonban már a bőröm látszódik és nem a fehér ruhaanyag. A szoknya része nem túl habos babos, de nem is szűk. Kényelmes, és ez a legfontosabb. Nem akartam feltűnő vagy hercegnős ruhát. A csipkéből viszont nem engedtem, az kellett rá. – Ti is nagyon jól néztek ki.

-Ne sírj – mosolyog rám Steve, majd közelebb sétálnak. – Lefolyik a sminked.

-Nem is vagyok kisminkelve – nevetek fel, miközben letörlöm a könnyem.

-Nézd el nekünk, nem értünk ehhez – fintorodik el Tony. – Készen állsz? – kérdése után elmosolyodik. Mindkettőjük szemében könnyeket vélek felfedezni. Steve ajka is lágy és boldog mosolyra kanyarodik.

-Igen – bólintok. Tony az asztalhoz lép, majd elveszi róla a csokromat és a kezembe adja.

X

A kis Morgan előttünk lépdel és szórja a kis szirmokat. Tonynak dupla oka van most a könnyekre. Morgan miatt, hiszen ebben a kis habos babarózsaszín ruhában, ahogy itt előttünk lépked, nagyon aranyos. Legszívesebben felkapnám és megölelgetném. Stark arcán is látom, hogy mennyire büszke a lányára, és hogy mennyire is szereti. Ő egyébként a jobb oldalamon van, míg Steve a balon. Pietro már ott áll és vár. Még ilyen messziről is látom könnyes tekintetét. Persze az enyém se különb. Mögötte ott áll Barton csinosan kiöltözve, ugyanis Pietro őt választotta tanúnak. Míg nekem Wanda lett.

Az idős bácsi, aki összead minket ott áll középen. Elvigyorodik az ősz bajsza alatt, amint megpillant. Nagyon aranyos férfi egyébként, a szemüvege meg ikonikus.

Amint a kis út végére érünk Tony és Steve is ad nekem egy-egy puszit. Ám ami még ennél is jobban megérint, az az, amit közben mondanak. Szeretünk! Ennél a pillanatnál ismét könnyezni kezdek. Tony az ölébe kapja a lányát, majd leülnek Pepper és a helyettese mellé, míg Steve Peggy mellé. Most már ott állok Pietroval szemben, egymás kezét fogjuk. Most látja rajtam először a ruhát, így egy pillanatra összekötöttem az elménket, mivel jelezte, hogy mondani akar valamit. Gyönyörűnek nevezett, aminek hatására több könnycsepp is elhagyja a könnycsatornám. Pietro sem ússza meg, mivel neki is potyognak a kis vízcseppecskéi.

Elmondani nem lehet, milyen jó érzéssel tölt el, hogy mindenki itt van. Még az Őrzők is visszajöttek Thorral. T'Challa és húga Shuri is a vendégek között ülnek, ahogy Matt Murdock és Frank Castle is. Bucky, Steve és Peggy mellett foglal helyet, mellette pedig Sam. Hope és a szülei, Scott és a lánya. Bartonék egytől-egyig. Mellettük pedig Natasha. May néni Happy mellett foglal helyet, mellettük pedig Peter és Carly kéz a kézben. Carly keresztszülei és a pár hónapos kisbabájuk is eljött. Hulknak kicsit nagyobb helyre van szüksége, így ő hátul áll Rhodyval. Stephen Strange, Wong és Vízió társaságában ül. Thor kérésére Valkyr Loki mellé ült, hogy tudjon rá figyelni. Loki mellett viszont egy igen csinos, fehér hajú nő ül. Őt tegnap ismertem meg, mikor az asgardiak ideértek, Destinynek hívják. Nick Fury, Carollal és Hillel ül a leghátsó sorban.

-Igen – mondja ki végül Pietro is. Ezt követően az ősz hajú, bajszos férfi férjnek és feleségnek nyilvánít minket. A gyűrű felhúzása után pedig elcsattan az első csók, amit már férj és feleségként adunk a másiknak.

X

A csokrot, melyet eldobok, Carly kapja el. Ezt követően Peter kapott pár beszólást, amit persze mindenki megnevetett. Persze még ráérnek bőven az esküvővel, hiszen még nagyon fiatalok, de ezt magas labdát sokan lecsapták, nem hagyhatták ki.

A ceremónia után elkezdődik a buli. Mindenki táncol, beszélget és jól érzi magát. Pietro a derekamat fogja, míg én a nyaka köré fonom a kezem. Homlokunkat egymásénak döntjük, úgy táncolunk a tömegben.

X

-Hogy érzed magad? – lépek Wanda mellé, majd sokat mondóan rá is pillantok.

-Ne kezd te is, Joyce – nevet fel, majd kortyol egyet a pohár vízből.

-Azt olvastam, hogy egy kis bor még jót is tesz – erre Wanda felnevet. – Bár nem két napig. Igazad van, még a baba alkoholista lesz.

-Valószínű – nevetünk fel együtt, közben a Maximoff lány a hasára helyezi a kezét.

X

Hajnalok hajnaláig tart a buli, miután mindenki nyugovóra tér már, mi is nyugodtan vonulunk be a szobánkba. Mondanom sem kell, hogy mind a ketten hullafáradtak vagyunk. Pietro segít kibújni a vörös menyecske ruhámból, majd ezt követően ő is kibújik az ingből és a nadrágból.

-Hogy érezted magad, drága feleségem? – pördít magához Pietro.

-Szerintem még sose éreztem magam ilyen jól – válaszolok egy hatalmas mosollyal az arcomon. – Az pedig, hogy ez végre megtörtént, leírhatatlan.

-Igen – válaszolja halkan Pi. Majd közelebb von magához és gyengéden megcsókol. – De azért a lábunkat jól kikészítették – teszi hozzá, miután elválunk.

-Mindenkivel is táncoltam – nevetek fel. – Legalább tízszer.

-Te még bírtad számolni? – kérdezi nevetve, miközben az ágy felé vesszük az irányt. – Miután harmadszorra táncoltam Carlyval, teljesen elvesztem.

-Nem csodálom – bújok be az ágyba. – Sokan voltunk.

-És nemsokára még többen leszünk – boldog mosoly jelenik meg az arcán, ami megmelengeti a szívem.

-Keresztapa leszel – fordulok felé, miután végre befeküdt mellém. – Milyen érzés? – kérdezem mosolyogva.

-Hihetetlen – túr bele a hajába nevetve a Maximoff fiú. – De ezt már csak az múlhatja felül, ha apa leszek.

-Még nászúton se voltunk – pöckölöm meg az orrát. – Ne szaladj ennyire előre – nevetek fel.

-Gondolj bele, egy kis Pietro itt szaladgálna szélsebesen.

-Biztos lehetsz benne, hogy te kapnád el, mert én a közeletekbe se érnék a gyorsaságommal.

-Valahogy sejtettem – vigyorodik el Pietro. – Ezt majd inkább akkor folytassuk, ha kialudtuk magunkat – ásít egy nagyot.

-Benne vagyok – természetesen fáradt ásítása rám is átragadt. Közelebb von magához, majd miután kényelmesen elhelyezkedünk és adunk egymásnak egy jóéjt puszit, szinte azonnal álomba merülünk.