Éjszaka 23:26 - New York

Ott álltunk talpig feketébe az egyik fa mögött. Rajtam a szokásos FoszLány szerelésem volt, mivel Castle azt kérte ezt vegyem fel - nem mintha tudtam volna mást felvenni. Legalább 1órája itt vagyunk, a megfelelő pillanatra várva. Ami nem más mint az őrség váltás, ami 4perc múlva fog történni. Mikor az őrök elhagyják a helyüket lesz egy kis időnk beteleportálni. Őszinte leszek, félek. Nem attól, hogy elkapnak, vagy lelőnek. Hanem attól, hogy rossz helyre teleportálok. Azt se tudom, hogy néz ki az a szoba ahova mennünk kell. Frank azt mondta majd mutat rolla képet, de eddig nem nagyon láttam semmi szobához hasonló fotót a kezében. Jelenleg is egy pisztolyt szorongatott a jobb kezében, a bal kezével pedig a fának támaszkodott.

23:28

-Készen állsz? - fordult felém Castle.

-Persze. - válaszoltam majd felhúztam a kendőmet az orromig, majd felvettem a kapucnimat is. Így csak a szemem látszódott. - Mutathatnál egy képet, hogy mégis hova vigyelek be.

-Ide. - vett elő egy fotót a zsebéből. Egy kisebb szoba volt, valószínűleg kamerával fotózták mivel felülnézetből láttam. A falai kékek voltak. Rengeteg szekrény, egy nagy asztal körülötte vagy 6szék volt. Egy nagy ablak a szoba jobb oldalán, illetve egy vetítő az ajtóval szemben. Valami tárgyaló terem lehetett. - A 10.emeleten van. Ha minden a terv szerint alakul, akkor kifelé is teleportálva jövünk.

-És ha nem úgy alakul és lebukunk?

-Akkor nem használhatod az erődet! - fordult ismét felém a Megtorló.

-Miért? - kérdeztem kikerekedett szemmel.

-Jobb ha nem tudják meg, hogy te is velem vagy. - itt felvontam az egyik szemöldököm és összefontam a karom a mellkasom előtt - Ezzel csak védeni próbállak.

-Szuper. - fordultam vissza az épület felé - És ha nem használhatom az erőmet, akkor mégis hogyan fogunk kijutni?

-Van pár ötletem. - ránézett az órájára.

23:30

-Mennyünk. - állt meg velem szembe - Most van a váltás. Lieberman? - miközbe feltette a kérdést a füléhez nyúlt és bekapcsolta a fülünkben lévő kis szerkezetet, hogy mostmár David is 'itt' legyen velünk.

-Hallak. - jött a válasz egy kis statikus recsegés kiséretében.

-Kész vagy? - kérdeztem Franket, majd kinyujtottam felé a kezem. Összevont szemöldökkel lenézett a kezemre, majd megfogdta. - Nem lesz kellemes érzés. - tettem hozzá, majd lehunytam a szemeim. Koncentráltam. Elképzeltem magam elé azt a kis szobát,amit Frank mutatott, majd azt hogy a 10.emeleten található. Elkezdett zsibbadni a lábam, és éreztem, ahogy Frank megszorítja a kezem.

Benn vagyunk. Kinyitottam a szemem majd elengedtem Frank kezét, mire ő is kinyitotta a szemeit. Sikerült. Benn voltunk abban a kis szobában.

-Benn vagyunk. - ez Liebermannak szólt - Hol van az adathordozó?

-Nézem. - jött a válasz a fülesünkből. Pár másodperc szünet, majd David hangja újra felcsendült - Az ajtótól balra lévő nagy szekrényben. Ha jól látom akkor a függőleges középső két sor egyikébe van. Siessetek!

-Gyere. - intett Frank, majd oda siettünk a fiókos szekrényekhez és egyesével elkedztük nézegetni a fiókok tartalmát. Fentről haladtunk lefelé. Sajnos lassabban ment mint azt gondoltam volna. Rengeteg kis akta, mappa meg papír volt egy kis fiókban. - Nincs valami szelektáló képességed? - kérdezte Frank, de nem nézett rám, kutatta tovább a fiókok tartalmát.

-Nagyon vicces. - válaszoltam egy kis sértettséggel a hangomban. Már az oszlop közepén járhattunk mikor David hangját hallottam a fülesemben.

-Ööö... - szünet - Van egy kis baj. - Frankkel hirtelen megálltunk a keresgélésben és egymásra néztünk. Látszólag összeszorította a fogsorait, ugyanis megfeszült az arcizma. Én kikerekedett szemmel vártam hogy David folytassa. Frank visszafordult a fiókjához, úgy kérdezett vissza. Én is folytattam a keresgélést.

-Mi az, hogy van egy kis baj? - kérdezte Castle, miközben bezárta azt a fiókot amit az imént nézet végig és kihúzta az alatta lévőt. - BESZÉLJ!

-Ja hát csak az, hogy... - Lieberman itt nyelt egyet. Olyan hangosan, hogy hallani lehetett a fülesen keresztül. - Van hőérzékelő a szobában.

-Hogy micsoda? - kérdeztem ilyedten.

-Nyugtas meg, hogy erről te tudtál és nem tart felénk most legalább egy tucat őr, különben olmot lövök abba a feledékeny koponyádba. - fenyegetőzött Frank.

-Nem én tehetek róla! - csattant fel David, a hangját hallva nagyon ideges lett. - Nem volt sehol sem feltüntetve, illetve a tervrajzokon sem szerepelt. Lehet régiek a tervrajzaik.

-Lehet? - kérdezett vissza Frank dühösen.

-Akkor most mit csináljunk? - tettem fela kérdést, majd Frank felé fordultam, aki már az ő oszlopa utolsó előtti fiókját túrta.

-Keress tovább! - intett felém egyik szabad kezével majd folytatta a kotorászást. Megforgattam a szemem és folytattam én is a keresést. - Mennyi időnk van, mire ide érnek? - ez a kérdés Liebermannak szólt.

-2perc. - válaszolt kisvártatva.

-2perc. - Ismételte el Frank. - Fantasztikus Lieberman, fantasztikus. És szerinted, hogyan fogunk mi innen kijutni 2perc alatt, ha még meg sincs...

-MEGVAN! - kiáltottam fel, majd kivettem a fiókból a kis adathordozót és Frank felé fordultam. Felém kapta a fejét, majd miután felegyenesedett elvette töllem és beletette egy zacskóba, majd még egybe, aztán bele a zsebébe. - Miért tetted zacskóba? - kérdeztem, de előre féltem a választól.

-Van egy tervem. - válaszolta, majd az ajtóhoz sétált. Elővette a pisztolyát és résnyire kinyitotta az ajtót. - Mennyi idő mire ide érsz?

-Már csak 2 sarokra vagyok! - jött Liebermantól a válasz. - Nem akarsz beavatni a tervedbe?

-Eltaláltad. - válaszolta ridegen Castle, majd felém fordult. - Bízol bennem? - összevontam a szemöldököm, nem tudom mire véljem, hogy ezt most megkérdezte. Lehuztam az arcomról a maszkot, és válaszra nyitottam a szám, de nem tutdtam mit mondjak. - Bízol bennem, Joyce? - tette fel újra a kérdést, látszólag idegesen.

-Igen! - válaszoltam egy kis szünet után. És most döbbentem rá, hogy tényleg megbízom Frankben. Nemtudom miért. De semmi okom nem volt nem bízni benne. Végülis nem akart nekem rosszat, csak a segítségem kellett neki. Nem tudom mi van azon az adathordozón, nem tudom milyen neveket tárol, de bízom abban, hogy nem akaja rossza fordítani. Bíztam Frankben, annak ellenére, amiket tett. Éreztem, nem is...inkább tudtam, hogy nem fog bántani.

Lépések sokasága hallatszott a folyosóról. Frank visszalépett az ajtóhoz és kinézett rajta. Majd kidugdta azt a kezét amiben a pisztoly volt és lőtt.

Bumm-bumm-bumm

3lövés. 2puffanás a padlón. És egy rideg sikoly. Valószinűleg az aki felsikított élte túl. Ilyedten néztem az ajtóban álló férfit, aki most hirtelen visszalépett és becsukta maga mögött az ajtót. Elindult felém. Alrébb tolt, odament az asztalhoz, majd nekitolta az asztalt az ajtónak, nehogy be tudjanak jönni idő előtt.

-Kész vagy? - kérdezte majd felém fordult.

-Igen. - válaszoltam egy kis hezitálás után. Azután lenyúltam a maszkomárt és az arcomra húztam, így megint csak a szemem látszódott. - Mégis, hogy fogunk innen kijutni?

Frank nem válaszolt, csak felém nyújtotta a bal kezét. Összeráncoltam a homlokom, majd egy kis hezitálás után megfogdtam a kezét. - Bízz bennem. - mondta halkan. Bólintottam. Hirtelen elkezdték ütni az ajtót. Az asztal amit Frank az előbb elé tolt megmozdult. Frank a jobb kezét a zsebébe dugdta és kihúzott belőle valamit. Egy követ. Egy jó nagy követ. Mégis mit akar vele? - kérdeztem magamtól. Majd miután az őrök újra megpróbálták betörni az ajtót, Frank fogta a követ és neki dobdta az előttünk lévő nagy ablaknak. Az üveg hatalmas csattanással szilánkokra tört. A következő pillanatban azt éreztem, hogy Frank elkezdett húzni. Ebben a pillanatba esett le mit tervez...

Publikált: 2018.03.18.
Javított: 2018.05.21.