-Joyce, nyugodj meg! – pattan ülő helyzetbe a mellettem fekvő férfi is. Álmomból kis sikollyal ébredtem fel, majd fel is ugrottam, ezzel felkeltve őt is. – Nincsen semmi baj – fogja meg a felé eső kezem, majd ujjait összekulcsolja az enyémmel. Zavartan felé fordulok, amikor megpillantom a félhomályban tipikus fehér haját, és kék szemét, lefolyik egy könnycsepp az arcomon.

-Pietro! – rántom ki a kezem az övéből, majd megölelem. Azonban olyan erővel ugrottam bele az ölelésbe, hogy visszaesett a hátára. – Azt hittem, megint elveszítettelek – dünnyögöm, miközben a nyakába fúrom az arcom.

-Miről beszélsz? – vonja össze zavartan a szemöldökét, majd szorosabban ölel. – Mondtam, hogy többet nem hagylak el.

-De olyan valóságos volt az egész – húzom el az arcom, így most a szemébe tudok nézni. Továbbra is rajta fekszem, kezeit pedig a derekamon kulcsolja össze. – Teljesen azt hittem, hogy az a valóság.

-Mit álmodtál? – kérdezi halkan, majd gyengéden megsimítja az arcom. Veszek egy mély levegőt, majd részletesen elmondom neki az álmomat. Ahogy én is, úgy ő is furcsállja, hogy nem halált álmodtam, tekintve milyen erőm van. Megbeszéljük azt is, hogy beszélünk erről Starknak és Strangenak.

X

-Ez elég különös – kezd agyalni Tony. Nagy most a sürgés-forgás az új Bosszúállók Bázison, ugyanis mindenki nagyban készül az esküvőre. Amint vissza tudtunk ide költözni, szinte azonnal belekezdtünk a szervezésbe. Ettől függetlenül Tony kicsit elbújt a szervezések elől, ugyanis a laborban találunk rá. Épp Pepper páncélján dolgozik. – Miért nem álmodtál valamilyen halált?

-Én a helyedben örülnék, hogy nem olyat álmodott – poénkodik Pietro.

-Jaj, persze. Annak örülök – nevet fel Tony. – De elég különös, hogy eddig mindig olyan álmaid voltak.

-Az elmondottak alapján azt a jövőt álmodtad, ami akkor következett volna be, ha Tony csettint – veszi magához a szót Strange, aki eddig a gondolataiba volt merülve. Csendesen végig hallgatta azt, amit álmodtam, és utána se ő szólalt meg elsőnek. – Láttam jó pár ezer ilyen véget. Viszont azt nem értem, te miért álmodtad ezt meg.

-Ez az, ami miatt hozzátok fordultunk – tekintetem kettejük között ugrál.

-Valószínűnek tartom, hogy izgulsz a hétvégi esküvő miatt – mutat rám Tony. – És arról álmodsz, hogy bár ne lenne, így eltüntetted Pietrót az álmodban.

-Tony! – szólok rá, Pietro azonban csak felnevet. – Nem is mondasz semmit? – pillantok rá kicsit dühösen.

-Tetszett – vallja be Pi.

-Szép – forgatom meg a szemem.

-Szerintem ne izgulj e miatt Joyce – veszi magához a szót Stephen. – Nem hiszem, hogy lenne ennek jelentősége. De ha megnyugtat, az esküvőtök után utána olvasok.

-Köszönöm – mosolygok rá.

X

Pietro elment Stevevel és Buckyval elintézni az öltönyt. Elmondásuk szerint már csak pár simítás kell és tökéletes lesz. Persze sejtem, hogy csak nyugtatni akarnak, és kinézem belőlük, hogy még csak most mennek el nézni egyet.

Miután elmennek, én az udvar felé veszem az irányt, ahol a ceremónia lesz. Nagyjából már minden készen áll. Székek a helyükön, oltárnak nevezett kapunk is csodálatosan pompázik a kis út végén. Virágok, fényfüzérek, sátor, ahol enni fogunk és persze a kinti táncparkett lesz. Pietroval teljes mértékben ilyen kinti esküvőt képzeltünk el. Egyáltalán nem vitáztunk semmin, míg szervezkedtünk. Persze nem kevés segítséget kaptunk a többiektől, amiért iszonyúan hálás vagyok.

-A menyasszonynak nem készülődnie kellene a holnapi nagy napra? – száll le elém Vízió.

-Még csak reggel van, bőven ráérek – nevetek fel. – Plusz Wanda és Nat is elmentek beszerezni valamit, amivel bevallom kicsit rám hozták a frászt.

-Nem kell izgulnod, kedves – mosolyog rám Vízió. – Épségben fogsz holnap itt sétálni.

-Picit megnyugtattál – csipkelődöm. – Minden rendben? Segítsek valamit?

-Így is túl sokat segített már az ifjú pár. Egyébként már nincs sok, pár apró simítás – pillant hátra Vízió. Pepper most vezeti körbe az oltár körül a kis Morgant. – Még a délelőtt kész lesz minden. Lassan mindenki ide ér, még jó, hogy minden vendégnek van névre szóló szobája – itt felnevetek.

-Tony minden Bosszúállóra gondolt, mikor elkezdte újjáépíttetni a bázist – egy pillanatra elnézek Vízió mögé, és elmosolyodom a kis Morganen. – Wandával megvagytok?

-Szerencsére igen – nevet fel Vízió. – A találkozást látni kellett volna, nem gondoltam, hogy ennyire örül majd annak, hogy Stark visszahozott.

-Annyi ész van a fejedben, de erre már nem jutott – szólok be neki, mire mind a ketten felnevetünk. – Szeret, hogy a viharba ne örült volna. Sírt?

-Igen – bólint. – És vagy 100x megkérdezett engem és Tonyt is, hogy álmodik-e.

-Vízió – nevetek fel. – Régóta ismerlek, de még mindig meg tudsz lepni. Nem könnyű téged megfejteni.

X

-Na izgulsz már? – kérdezi Pepper, majd leül a szobánkban lévő kanapéra. Natasha épp a hajamat festi. Félreértés ne essék, nem barnára, épp a lenőtt részt varázsolja vissza kékre. Végre!

-Eléggé – nevetek fel. – De nem tudom, miért – Wanda ekkor a kezembe adja az újra töltött pohár boromat, majd ad egyet Peppernek is. Persze az ő kezében is van egy pohárka.

-Ne aggódj, ha elrontasz valamit, nevetünk majd egy jót – szólal fel Natasha, mire mindannyian felnevetünk.

-De ha más hibázik is nevetünk majd – teszi hozzá Shuri.

-Annyira meg tudtok nyugtatni – forgatom meg a szemem.

-Na és elárulod, hogy ki kísér az oltárhoz? – fordul felém Carly.

-Nagyon sokat agyaltam rajta, hogy ki lenne a megfelelő erre a szerepre – húzom még kicsit a fejüket azzal, hogy nem mondom ki azonnal a nevet. Vagyis neveket. – Pietrot Wanda kiséri oda, tekintve, hogy ő az egyetlen rokona.

-Joyce! – szól rám Wanda, jelezve ezzel, hogy mondjam már el végre, kit választottam. Pepper elmosolyodik, mivel ő már tudja, kiket fogok mondani.

-Tony és Steve.

-Szegény Barton – nevet fel Natasha mögöttem.

-Neki más feladata van, épp ezért nem is vállalta – pillantok fel rá, azonban visszalöki a fejem, hogy előre nézzek. Gondolom, úgy nem volt könnyű festeni a hajam. Bár bevallom, direkt csináltam, szeretem ilyenkor piszkálni Natashát. – Szóval ő utasította vissza – nevetek fel.

-Hárman már úgyis sokan lettetek volna – csipkelődik Shuri.

-Keresztbe feküdt volna a karjukon és odavitték volna Pietrohóz – nevet fel Carly, mire mindenki hangos nevetésben tör ki.

-Lehet egyszerűbb lenne, ha odateleportálnál – teszi hozzá Wanda nevetve.

X

-Tetszik a hajad – lép be a szobába Pietro.

-Nekem is – válaszolom, miközben a poharakat ráteszem egy tálcára, hogy könnyebb legyen kivinni őket a konyhára. – Már hiányzott a teljes kék. Segítesz összeszedni ezeket? – Épp, hogy befejezem, már nincs előttem semmi. Se a tálca tele poharakkal, se a kiürült boros üvegek. Helyesbítek, Pietro van előttem. Felnevetek tettére, majd felnézek rá.

-Lassú voltál – arcára féloldalas mosoly ül ki. Ez az, amivel mindig le tud venni a lábamról. Ez a mosoly.

-Nem szoktál még hozzá? – fintorodom el, közben mosolygok. Pietro lehel egy gyors csókot az ajkaimra.

-Hogy vagy? – kérdezi már kicsit komolyabban. Közben kezét a derekamra helyezi, míg én az enyémet a nyaka köré fonom.

-Jól – mondom teljesen őszintén. – Így, hogy már itt tartunk, hogy mindenki itt van. Teljesen jól!

-Ennek nagyon örülök – válaszolja, majd ismét kapok egy gyors puszit az ajkamra. – De picit jobbá varázsolom – pimasz mosoly kúszik az arcára. Válaszolni se tudok, olyan gyorsan kap az ölébe, aztán pedig már az ágyon fekszem, ő felettem helyezkedik el. Felnevetek tettére.

-Na de Pietro Maximoff, házasság előtt tilos – pimaszkodom. Pietro felnevet, majd közelebb hajol hozzám. Szánk már majdhogy nem összeér.

-Ezt mondhattad volna akkor is, amikor először megtörtént – érzem meleg leheletét az ajkaimon. Feljebb emelkedem, hogy meg tudjam csókolni, azonban ő elhúzódik. – Akkor valahogy nem nagyon érdekelt ez – piszkálódik.

-Akkor sem és most sem – most ő kezd közeledni, mire én húzódom el. – Mert téged érdekel? – ajkaimmal majdnem hozzáérek az övéhez, de elhúzódom. Ezzel is tovább piszkálva.

-Úgy nézek ki? – nevet fel halkan. Ezt követően megfogja az arcom, hogy ne tudjak elhúzódni. Majd megcsókol. Ajka gyengéd és lassú táncot jár az enyémmel. Érzem, ahogy elönt a forróság minden egyes érintésére.