-Háromezerszeresen szeretlek!

X

-Bárcsak lenne rá mód, hogy tudassam Nattel, hogy győztünk, hogy sikerült - fordul Clint Wanda felé.

-Tudja ő - kapja a választ a Maximoff lánytól. - Mindketten tudják.

X

-Ne feledd - kezd bele Bruce, miközben kinyitja a táskát, mely a végtelen köveket rejti. Mondandóját Stevenek szánja, mivel ő viszi vissza a múltba a köveket. - Pont oda kell visszajuttatnod a köveket, ahonnan elhoztuk őket. Különben alternatív idősíkok jönnek létre.

Steve már az Amerika Kapitány ruhájában áll Bruce mellett. Sam, Bucky, Pietro és én is itt vagyunk velük.

-Ne aggódj Bruce, elvarrom a szálakat - válaszolja Rogers.

-Én megpróbáltam. Megpróbáltam, mikor nálam voltak a kövek - összevont szemöldökkel nézek fel a zöld és okos Bannerre. - Visszahozni Natet - pár pillanatra lehunyom a szemem. - Nagyon hiányzik.

-Nekem is - válaszolja Steve.

X

-Ne csinálj hülyeséget, amíg távol vagyok - áll meg Bucky előtt Steve, aki erre felnevet.

-Hogy is tudnék. Azt csak te tudsz, Steve - azzal megölelik egymást. - Hiányozni fogsz!

-Nem lesz semmi baj - azzal Steve rám pillant, már épp nyitnám a szám, hogy ez mégis mi volt. Azonban sarkon fordul és felmegy az időgép lépcsőjén. Idegesen Buckyra pillantok, aki most lehajtja a fejét.

-Mi volt ez?! - állok mellé, hangom halkan cseng. Barnes nem válaszol, csak a szemembe néz.

-Kábé mikor jön vissza? - kérdezi Sam.

-Neki nagyon hosszú idő lesz, nekünk kábé öt másodperc - válaszolja Bruce. Bucky még mindig engem néz, én azonban már a Kapitányt figyelem döbbent tekintettel. Már a nanotechnikás időutazó ruha van rajta, amit egy mozdulattal varázsolt magára. Hála a Tony által kifejlesztett karkötőnek.

-Felkészültél? - kérdezi Bruce, mire Rogers bólint. - Itt találkozunk, oké?

-Rendben - kapjuk a választ, azonban Steve állkapcsa megfeszül. Ezt követően elfedi a fejét a ruha sisak része.

-Steve, mégis mire készülsz? - összekötöttem kettőnket. Hangom remeg az idegességtől. Pietro észreveszi, hogy fehér a szemem, illetve, hogy megremeg a térdem. Így megfogja a kezem.

-Itt találkozunk - kapom a választ, ám Steve szeme nem sugall sok boldogságot. Még mielőtt ismét kérdést szegezhetnék neki, Bruce eltünteti. Szemeim ezután újra barnává válik, mivel megszakadt a kapcsolat. Banner a gép mögött elkezd visszaszámolni öttől. Megfeszül az állkapcsom, iszonyú feszült vagyok.

-Hol van már? - kérdezi türelmetlenül Sam, mivel mikor Bruce az egyhez ért, nem történt semmi. Szemembe könnyek gyülekeznek. Pietro gyengéden megszorítja a kezem, amit még mindig fog.

-Nem tudom - válaszolja Banner. - Lekéste az idő ablakot, itt kéne lennie - Bucky a vállamra teszi a kezét, mire ránézek. Szomorúan elmosolyodik, nekem pedig megszökik egy könnycsepp a szememből. Bruce mondata ismét ismerősen cseng. Lekéste az időablakot. Megálmodtam, ám akkor még nem tudtam, milyen helyzetben történik ez. Most már tudom, vagyis tudjuk. Sam rám néz, mivel belé is belehasított ez az egy mondata a zöld Einsteinnek. Steve Rogers nem jön már vissza. Bucky elenged, majd lassan megfordul és elindul. Épphogy lép kettőt, a gépezet beindul. Mindannyian felfigyelünk rá, így arra is kapjuk a fejünket. Barnes összevont szemöldökkel áll, nem érti, mi történik. Majd egy másodperc elteltével megjelenik Steve, azonban nem egyedül érkezett. Bucky felnevet, mikor felismeri ki áll barátja mellett. Peggy Carter. Amint lesétálnak a lépcsőn, a nyakába ugrok.

-Ilyet ne merészelj velem megint megcsinálni Rogers! - ő erre csak felnevet, majd szorosan magához ölel.

-A frászt hoztad ránk öreg - lép mellénk Pietro. Majd amint elengedjük egymást Stevevel, Pietro is megöleli. Rogers meglepődik a szélvész tettén, de látom az arcán, hogy nagyon jól esik neki. Az ő ölelésük nem tart olyan sokáig, mint az enyém.

-Nem ez volt a terv - lép mellénk Bucky vigyorogva.

-Tudom - pillant Peggyre. – Gondoltam, picit változtatok rajta - von vállat, majd pedig el is mosolyodik. - Srácok, ő itt Peggy - mutatja be a mellette álló hölgyet, bár erre igazából semmi szükség nem volt, mivel mindannyian tudjuk, ki ő. Majd minket is egyesével bemutat Carter ügynöknek.

-Minden rendben ment? - teszi fel a kérdést Bruce.

-Igen - bólint Steve.

-Akkor mehetünk? - kérdezi Pietro. - Így is késésben vagyunk miattad - néz Rogersre, persze csak poénnak szánja beszólását. Ezt Steve is jól tudja.

-Persze kölyök - nevet fel. - Tudnak várni két percet, nem?

-Hát azért nem a szomszédba van a telek - nevet fel Sam.

-Ki jön velem? - kérdezem vigyorogva.

Amint összepakoltunk Pietro futásnak ered. Sam a szárnyait használva indul meg utána. Steve, Peggy, Bucky és Bruce pedig velem jönnek, teleportálva hamarabb odajutunk, mint a srácok.

Hogy hova is megyünk, így sietve?

A csapatnak nem kevés megbeszélni valója van a történtek után. Így a félreeső, tó melletti családi ház felé vesszük az irányt. Tony ragaszkodott ahhoz, hogy megvendégelje a csapatot és hogy ott beszéljük meg az elmúlt pár napot. Igazából azért is oda megyünk, mert a Bosszúállók központ jelenleg nem lakható. Már dolgoznak azon, hogy újra építsék. De jelenleg Tonyék háza fog bázisként szolgálni.