-Az alsó szintet elönti a víz! - kiabálja Rhody, azonban nem kapunk választ. Bedöglöttek a füleseink. - Hall valaki?!

-Ki kell jutnunk innen - aggodalmaskodik Mordály. 

-Joyce? - hallom a nevem. – Joyce, ébredj! 

-Él még? - vonja fel a szemöldökét Mordály, mire kap Rhodytól egy rosszalló pillantást. - Most mi az? Jó lenne, mert kivihetne minket.

-Élek még plüssmaci - nyitom ki nehezem a szemeim. A fülem sípol a robbanástól, minden végtagom fáj a zuhanástól. 

-Akkor siess, mert Banner nem bírja már sokáig! 

Nehézkesen felülök és gyorsan körbe pillantok, próbálom gyorsan felmérni a terepet, hogy mégis hova is mehetnénk. A bázis romokban, szétbombázták. Banner felnyög, ahogy tartja a felettünk lévő tetőszerkezetet ezzel megóvva minket attól, hogy kilapítson. Több se kell, felpattanok Rhodyt odahúzom Banner mellé, hogy könnyebben ki tudjunk innen teleportálni. Mordály is ide lép, majd miután mindenkit fogok, lehunyom a szemeimet és egy biztonságosabb helyre viszem magunkat.

*Steve szemszöge*

-Nem tudtatok a kudarc tudatával élni. És ez hová vezetett titeket? Vissza, hozzám! Azt hittem, ha kiírtom az élőlények felét, a másik fele bőségben élhet. Bebizonyítottátok, hogy ez lehetetlen. Amíg vannak, akik emlékeznek arra, ami egyszer volt, lesznek olyanok, akik nem tudják elfogadni azt, ami lehetne, és ellenállnak.

-Ja, tökre makacsok vagyunk - reagálja le Tony Thanos monológját.

-Hálás vagyok, mert tudom, hogy most már mit kell tennem - Thanos feláll a betondarabról, amin eddig ült. - Fogom és az utolsó atomig szétmorzsolom az univerzumot. Aztán a kövekkel, amit összegyűjtöttetek, teremtek egy újat, ahol virágzik az élet. Ahol nem tudják, hogy mit veszítettek el, csak azt, hogy mit kaptak. Egy hálás univerzumot.

-Ami vérben született - teszem hozzá.

-Nem fogják tudni, mert nem lesztek életben, hogy elmondjátok.

Thornak több sem kellett, felüvöltött és támadásba lendült…

*Joyce szemszöge*

Pár szinttel feljebb teleportáltam magunkat, így nem fulladunk meg. Kintről csata zaja üti meg a fülemet. Tonyék biztos kijutottak.

-Hol van Barton? - fordulok a többiekhez.

-Lent nem volt - kapom a választ Rhodytól.

X

Találva egy kintre vezető kis nyílást, elém tárul a bázis maradványa. Csattanást hallok így lenézek. Látom ahogy Thor a földön fekszik, Thanos felette áll és a vihartörőt próbálja átszúrni rajta. Már épp indulnék le, hogy segítsek, mikor a Mjönlir nekicsapódik Thanosnak. Megtorpanok. Elkerekedik a szemem, ahogy meglátom, hogy a fegyver nem Thor kezébe repül vissza, hanem a Kapitányéba. Ezt követően Steve nekiesik Thanosnak. Látva, hogy Steve van fölényben…

-Ellesznek még egy darabig - szólók Mordálynak és Rhodynak, akikkel időközben összekötöttem az elmém.

-Mi történt? - érdeklődik Rhody.

-Ezt látni kell - mosolyodom el, majd visszaindulok. - Bartonról még semmi hír?

-Semmi - kapom a választ Bannertől. - Keresd meg! - már épp indulnék, mikor a csatazaj elül. Lepillantok és látom, hogy Steve a földön fekszik, ám ami ennél jobban meglep, az az, hogy a pajzsa már nincs egyben.

-Baszki!

-Mi történt? - kérdezi idegesen Rhody.

-Segítenem kell! - válaszolok, majd leteleportálok.

*Steve szemszöge*

-Annyi éven át pusztítottam, hódítottam, gyilkoltam, de sose volt személyes ügy - kezd bele újabb monológjába Thanos. Én ez idő alatt próbálok talpra állni. - Viszont most bevallom azt, amit tenni fogok a ti makacs, bosszantó bolygótokkal… Élvezni fogom. Méghozzá piszkosul.

Thanos épp, hogy befejezi, a fülemhez kell kapnom. Mikor a sikoly abbamarad, felemelem a fejem és látom ahogy Joyce Thanos felé szalad, aki a sikolyától a földön fekszik. Nem volt rá felkészülve. Ahogy Joyce se a következő lépésére a Titánnak.

-Ne! - kiáltok oda.