-Volt családja? - teszi fel a kérdést finoman Stark. Most mindannyian kint vagyunk a Bosszúállók bázis udvarán egy kis stégen a tónál. Mindenkit lesokkolt az, hogy Natasha nem jött vissza. Senki nem tudja, mit mondjon, vagy tegyen. A küldetés azon része sikerült, hogy minden kő nálunk van. De hatalmas árat kellett fizetnünk ezért. Egy tartóoszlopnak vagyok támaszkodva, a fejemet lehajtva tartom. Időközben már megmostam az arcom, így már nem a fekete könnyem áztatja azt, hanem a sima, amit az üresség, a fájdalom és a gyász hoz a felszínre.

-Igen - jön a válasz Stevetől. - Mi.

-Tessék? - ballag hozzájuk közelebb Thor. Homlokát meglepetten felráncolja. - Mit csinálsz? - sziszegi Tonyra.

-Feltettem egy kérdést - válaszolja a milliárdos.

-Úgy teszel, mintha Nat halott lenne! - emeli fel Thor a hangját. - Mégis miért? Nálunk vannak a kövek, igaz? - itt Stevere néz. - És hogyha nálunk vannak, vissza tudjuk őt hozni. Ne idegesítsetek már! - itt már kiabál, mire én kicsit összerezzenek. - Mi vagyunk a Bosszúállok! 

-Nem fog menni - szólal meg hosszas hallgatása után, rekedten Clint. Thor felé fordul, és én is felemelem a fejem. 

-Mi? M-m-mi van? - Thor kezd kicsit kiakadni, de hangja már finomabb.

-Nem lehet visszacsinálni - válaszolja Clint. - Nem lehet - Thor itt keserűen felnevet, mire nekem egy újabb könnycsepp hagyja el a szemem.

-Már ne haragudj, de te jórészt földi lény vagy - próbálkozik tovább az Asgardi. - És most űrmágiáról van szó. A nem lehet végérvényesen hangzik.

-Igen, igen - szakítja félbe még mindig nyugodt hangon Barton. - Tudom, hogy én ehhez kevés vagyok. De Nat akkor sincs itt.

-Nincs, épp ezt mondom - reagálja le Thor.

-Ez az, nem lehet visszacsinálni - Clint küszködik a sírással. Látom rajta, és a szemén is. Egy pillanatra találkozik a tekintetem Tonyéval, aki azonnal lesüti a szemét. - Legalábbis ezt állította az a vörös, lebegő fazon. Menj, és beszélj vele te, oké! - itt már Clint emelte fel a hangját. Nagyon kiakadt, el se tudom képzelni, mit érezhet most, hogy elvesztette Natashát. Thor már szólni se mer, könnyes szemmel nézi Clintet. -Fogjad a pörölyöd, repülj oda, és beszélj vele te! 

Ekkor odalépek Bartonhoz és megfogom a kezét. Egy gyors pillanat erejéig rám néz, majd lehajtja a fejét. Tudom, hogy nem akart így neki menni Thornak, és ezt Thor is tudja. Egyikünk sincs jó passzban egy jó ideje, most pedig végképp nem. Thorra nézek, kinek enyhén össze van vonva a szemöldöke, szemében pedig könnyek ülnek. Finoman elmosolyodom, amit ő azonnal meg is ért. Tudattam vele, hogy ne vegye magára az imént hallottakat. Mindannyian tudjuk, hogy Clinthez állt a legközelebb Nat, és hogy valószínűleg, sőt tuti, most neki a legrosszabb. Mindenki csak némán áll vagy épp ül. Számítottunk Clint kitörésére, senki sem hibáztatja. 

-Miattam halt meg - teszi hozzá. - Feláldozta magát azért a rohadt kőért, az életét adta - gyengéden megszorítom a kezét, jelezve, hogy ne ostorozza magát. A következő pillanatban Banner felüvölt, majd a tóba vágja az egyik padot.

-Soha nem jön vissza - fordul felénk. - Ne legyen hiába való a halála! Tegyünk róla!

-Teszünk - áll fel Steve.

-Beszélnünk kell - lépek oda Tonyhoz. - Történtek dolgok, míg nem voltatok itt.

-Ami magyarázatot adna a fekete könnyeidre, amivel fogadtál minket? - kérdezi kicsit csípősen, mivel mikor először rákérdezett, nem mondtam neki semmit.

-Igen.

-Akkor a laborba beszélgethetünk - azzal mindenki elindul be a központba.

X

Hogy mi történt a küldetésen? A csapatokkal? Hol is kezdjem...

Kezdjük Tonyval, Stevevel, Scottal és Banerrel. Nagyon nem kaptam részletes beszámolót tőlük, de annyit tudtam eddig is, hogy ők 2012-be mentek vissza. Akkorra, mikor összeállt a csapat, legyőzték Lokit és a seregét itt, New Yorkban. Három kőért mentek vissza, mindet el is hozták. Banner találkozott az Ősmágussal, miközben Stranget kereste. Akkor ő még nem az volt, aki most. Az Ősmágustól kapta meg az Idő követ egy kis csevegés és magyarázkodás után. A Tesseractot azonban nem itt szerezték meg. Közbejött valami, így azt Loki megszerezte és lelépett vele, ami nagyon nem lepett meg. Egyébként miután elmentek a bázisról, fura érzés kerített hatalmába, amit nem mindig érzek. De amíg távol voltak folyamatosan éreztem. És ennél a Lokis dolognál is újra előjött. Viszont az, amit nagyon sajnálok, hogy nem láttam a 2012-es Tony szívrohamát és az akkori Thor megoldását rá, hogy Hulk nekicsap egy ajtót a mostani Tonynak, aki így elterült a földön, és hozzájuttatta Lokit a Tesseracthoz. Arra is nagyon kíváncsi lettem volna, Steve hogy verte át a Hydrásokat, hogy megszerezze a jogart az Elmekővel, és a két Steve Rogers harcára is. Így szereztek meg két követ 2012-ben.

Nos, igen. Három kőért mentek, de Loki az egyikkel meglógott. Így Tony és Steve visszament 1970-be, hogy ellopják a Tesseractot a S.H.I.E.L.D. akkori katonai bázisáról. Ez össze is jött, de elég szívfacsaró volt mindkettőjüknek. Steve ugyan messziről, de látta Peggyt. Tony pedig nem csak látta, de beszélt is az apjával. Erről a kis kitérőjükről nem meséltek sokat, amit meg is értek.

Thor és Mordály 2013-ba mentek vissza Asgardra. Thor se sokat mesélt az útról, ugyanis újra találkozhatott és beszélhetett az anyjával, aki aznap halt meg. Elmondása szerint az anyja felismerte, és tudta, hogy a jövőből jött vissza. Míg ő beszélgetett, addig Mordály elvette, vagy inkább kiszívta a valóság követ Jane Foster testéből. Ó, és Thor visszaszerezte a pörölyét, amin anno még Hela széttört.

Rhody és Nebula 2014-be ugrottak vissza a Morag bolygóra. Nebulát mióta visszajöttek, nem is láttam egyébként, ami kicsit fura. De Rhody elmesélte, hogy eléggé letörte Quill, amikor énekelve és táncolva haladt az Erőkőért. Bevallom, azon felnevettem, hogy egy ütéssel sikerült eszméletlenné tennie. De végül megszerezték az Erőkövet.

Clintről és Natasháról pedig szerintem nem kell mesélnem. Clintet se akartam faggatni, de nem is nagyon akarom megtudni a részleteket.

X

A laborig nem jutottunk el, ugyanis még befele menet összeestem. Mikor magamhoz tértem, már a kanapén feküdtem. Carly épp egy pohár vizet tett le nekem az asztalra.

-Ha jobban érzed magad, igazán kibökhetnéd, miért estél össze csak úgy - szólal meg először Tony.

-Hagyjad már, Stark! - fordul felé Steve. - Most tért magához.

-Ja, és a könnyeid se felejtsd ki - teszi hozzá halkabban, mire én csak megforgatom a szemem és felülök.

-Jól vagy, Kicsi? - ül le mellém Barton, arca aggodalmat tükröz.

-A fejem egy picit fáj, de igen - válaszolom.

-Igen, amiatt bocsi - vakarja meg a tarkóját Thor.

-Nem értem - vonom össze a szemöldököm.

-Melletted jött - válaszol Scott. - És nem kapott el időben, így beverted a fejed.

-Ó! - ül ki meglepettség az arcomra. - Semmi gond - nézek zavartan Thorra, majd mind a ketten halkan és finoman felnevetünk.

-Szóval? - sürget Tony.

-Szóval - nézek rá egy pillanatra szúrósan, majd belekezdek. - Fejlődött az erőm.

-Igen, ezt tudjuk - vonja össze a szemöldökét Steve. - Hisz' teszteltük is, és erről tudunk.

-Igen - bólintok rá. - Arról tudunk, de a másik képességem fejlődött.

-Az álmaid - mondja ki helyettem Tony.

-Álmai? - néz körbe értetlenül Scott. - Ne nézz rám így! - védekezik Tony pillantása ellen. - Nem sokat tudok a lányról.

-Folytasd - pillant rám Rhody.

-Ugye eddig mindig megálmodtam valamit, az áldozat nem stimmelt, csak a hely - kezdek bele. - Most azonban pontosodott annyit, hogy látom vagy hallom a körülményeket, és néha már az áldozatot is. Illetve úgy, mint a múltkor, most is beszéltem az álmom közben Wandával és Lokival - itt egy picit megállok, hogy összeszedjem a gondolataim. - Loki azt mondta, hogy ők sose voltak itt, vagyis az álmaimban. Csak az erőm testet ölt, hogy közölje velem azt, amit tudnom kell, ami vár rám, vagy épp ránk.

-Miért pont ők? - kérdezi Clint.

-Nem tudom - hajtom le pár másodpercre a fejem. - Megkérdeztem ugyan ezt Lokitól, vagyis nem tőle, mindegy értitek, de ő se tudott rá válaszolni. Nem tudom, miért mindig Lokit és Wandát látom.

-Nem lehet, hogy azért, mert velük valamiért más a kapcsolatod? - kérdezi Mordály.

-Ennyi erővel Pietrót is láthatnád, mert ő a vőlegényed - szól közbe Tony. - Ő áll hozzád a legközelebb, mégse ő jelent meg.

-Igen - összeszorult a torkom egy pillanatra Pietro nevét hallva. Nagyon hiányzik és nem tudom, látom-e még valaha újra. - De mégse őt láttam.

-Most mit álmodtál meg? - vált témát Steve.

-Tonyt láttam, úgy ahogy a múltkor - itt rápillantok. - A romok között, ziláltan, véresen és...

-És? - kérdezi kicsit idegesen Stark.

-Csettintettél - tekintetem rátapad, hangom monoton. 

-Rajta volt a kesztyű? - kérdezi Rhody.

-Nem. Nem tudom - rázom meg a fejem. - Azt nem láttam. Csak csettintett, majd fehér fény villant és máshova kerültem.

-Hova? - kérdezi Thor.

-A Vormirra - itt a mellettem ülő Clintre pillantok, aki összepréseli a szemét az emlékek miatt. - Láttam egy halottat a szakadék alján, de nem tudtam kivenni, ki lehetett, mert addigra eltűnt. Majd mikor megfordultam, veletek találtam szembe magam - nézek újra Bartonta, aki ekkor meglepődik. - Natasha lerúgott a szikláról.

-De ez nem jelentheti azt, hogy... - kezdene bele Tony, de félbeszakítom.

-De igen! - tartok pár másodperc szünetet. - Ő lökött le, és Ő nem jött vissza. Nehezen lehet összerakni, mivel még mindig nem biztosak az álmaim, de így is közelebb kerültünk sok mindenhez.

-Láttál még valamit? - teszi fel a kérdést Clint.

-Ezekután nem - rázom meg a fejem. Steve épp mondana valamit, de belé folytom a szót. - Viszont hallani hallottam - pillantok rá, majd folytatom. - Pepper hangját hallottam, szomorú volt - itt Tonyra nézek.

-Mit mondott? - kérdezi kicsit feszülten.

-Csak annyit, hogy: Biztonságban vagyunk - válaszolom. - Majd Peter hangját hallottam - itt Carly felé fordulok, akinek ekkor könny gyűlik a szemében. - Azt mondta, hogy győztünk.

-Győztünk? - kérdezi meglepetten Banner. - Akkor sikerülni fog?

-Nem tudom - pillantok rá. - Majd te mondtad azt - mutatok Brucera. - Hogy valaki lekéste az idő ablakot. Valaki nem jött az álmomban vissza.

-Mind tudjuk, ki nem jött vissza, Joyce - ráncolja fel finoman a homlokát Tony.

-Most igen - veszem fel vele a szemkontaktust. - De Bruce semmi ilyet nem mondott, mikor visszajöttetek. 

-Vagyis - gondolkodik Lang.

-Igen - bólintok rá. - Ez később fog bekövetkezni.

-Lehet nem is fog - mondja Thor, majd keserűen felnevet. - Hiszen mondatokra még sose alapoztunk. Lehet nem is fog megtörténni.

-Hallottam Natasha hangát a fejemben - emelem fel egy kicsit a hangom, hogy komolyan vegyék ezt a részét is. És hogy elhiggyék, hogy sok minden van még a hallott részekben is. - Még mielőtt visszajöttetek volna - mindenki elhallgat, a levegő feszült lett. Clinte pillantok. - Hallottam, ahogy neked beszélt. És téged is hallottalak - Clint arcán legördül egy könnycsepp, majd a kezébe temeti az arcát. - Szerintem komolyan kellene vennünk ezeket is.

-Akkor, valaki megint nem fog visszajönni? - kérdezi Scott. - Mégis ki menne megint el?

-Erre nem tudok válaszolni - nézek rá. - De meg fogjuk tudni.

-Csak ne legyen hozzá túl késő - feszíti meg az állkapcsát Rogers.

X

Ezt követően sikerült Tonynak, Mordálynak és Bannernek összerakni a kesztyűt. Azután pedig megmagyaráztuk Thornak, hogy nem ő fog csettinteni, mert nem áll készen rá. Végül Banner vállalja el, mivel neki van a legtöbb esélye túlélni.

A laborban állunk, Bruce a kezében tartja a kész kesztyűt, de még nem vette fel. Steve, Clint, Scott, Carly és Rhody mind felvették a ruháikat. Thor maga mögé terelte Mordályt. Tony megérintette a mellkasán lévő panelt, melynek segítségével a páncél már rajta is volt. Én pedig ott álltam közte és Barton között. A Foszlány ruhámban, amit még Tony tervezett nekem. Mivel a hajamat még nem volt idő megcsinálni, még mindig félig kék, félig pedig barna. Jelezve, hogy én is készen állok felhúztam a maszkomat az orromig. Tony a következő pillanatban pajzsot emelt maga, Barton és Carly elé, én ez idő alatt félre sétáltam, most már Clint mellett állok. Kezemet és ujjaimat megfeszítem. Ujjaim azonnal körbe öleli a fehéres fény, majd ahogy Tony, én is emelek magam elé egy pajzsot.

-Nem semmi - döbben le Stark. Még nem tudja, mennyit fejlődött a képességem. Ezután megkérte Pénteket, hogy aktiválja a lezárási protokollt. Az egész épület lezárta és megerősítette magát, nem volt ki- vagy bejutásra esély. 

-Mindenki hazajön - mondja Bruce, majd a kezére veszi a kesztyűt. Abban a pillanatban, hogy a kezére formálódott térdre rogy, és felkiált. Testét fényes erek járják át. Steve megszorítja a kezében lévő pajzsát. 

-Vedd le! Vedd le! - mondja idegesen Thor.

-Várj! - int felé Kapitány. - Bruce jól vagy? - néz most az említettre, aki csak tovább kiabál fájdalmában.

-Szólalj meg Banner! - szól rá Tony.

-Jól vagyok - mondja fájdalmas hangon. - Jól vagyok...

Üvöltve feljebb emelkedik, majd a kezét a feje magasságába emeli. Nagyon fáj neki, a jobb kezéről teljesen leégett a pólója ujja. Végül sikerül nagy erőfeszítések árán csettintenie. A kesztyű azonnal leesik a kezéről, Tony pedig lehűti a megégett kezét. Mindannyian mellé lépünk.

-Bejött? - kérdezi szenvedve.

-Még nem tudjuk, de semmi baj - válaszolja Thor. Az ablakok elől felhúzódik a védő anyag, így besüt rajtuk a nap. Scott lassan az ablak elé sétál, az asztalon pedig egy telefon kezd el rezegni, valakit hívnak. Felállok Banner mellől, lehúzom az arcomról a maszkot és az ablak felé fordulok. Nézem, ahogy Scott bámulja a kint repkedő madarakat. Majd pillantásom Clintre terelődik, aki az asztalon csörgő telefonjához lépked, a felesége hívja. Összeszorul a szívem ezt látva. 

A többiek felé fordulok, és látom, ahogy Tony és Clintet és a reakcióját figyeli. Mosolyog. Majd tekintetünk találkozik.

-Srácok - mondja maga elé Scott mosolyogva. - Azt hiszem, sikerült.

Meg akarok szólalni, de nem jutok el addig. A Scott előtti ablak berobban, mire többen hátra repülünk. Valaki elkezdte fentről bombázni a Központot...