A megmaradt Bosszúállókkal a nappaliban ülünk, már mindenki rendbe szedte magát, mindenkin valami kényelmesebb ruha van. Az asztal szélének támaszkodva állok, fejem Steve vállán pihen, karom össze van fonva a mellkasom előtt. Csend. A megszokottnál is nagyobb a csend a bázison. Régen volt már az, hogy mindenki itt volt, és ez most se jött össze. És már nem is fog. Talán többet már nem fogom hallani, ahogy Clint és Natasha szívják egymás vérét, ahogy Tony valamit felrobbant a laborban, aztán kormos arccal jön fel. Wanda kedves nevetését és támogató szavait. A Kapitány és Tony idegesítő, de egyben megnevettető szócsatáit. Pietro száguldásának széllökését és azt, ahogy Bartonnal majd' megölik egymást az utolsó sütiért.

* Visszatekintés *

Egy ordítást hallottam a nappaliból, ezért felpattantam az ágyamról, visszadobtam rá a könyvet, amit épp olvastam, majd kiszaladtam az ajtón. Végig rohantam a folyosón, le a lépcsőn, csak ekkor tárult elém a nappali és a mellette lévő konyha. Összevontam a szemöldököm, mikor megláttam a tárva nyitva álló hűtőt, a pulton pedig egy rózsaszínmázas fánk árválkodott. Aztán egy csattanás ütötte meg a fülem a bal oldalamról. Arra kaptam a fejem és megláttam, ahogy Barton és Pietro egymáson fekszenek a kanapé mögött. Gondoltam, átestek rajta. Őket látva felnevettem, míg ők meglepetten néztek vissza rám.

-Ti meg mégis mit csináltok? - kérdeztem nevetve.

-Ő kezdte - mutattak egymásra szinte egyszerre.

-Meg akarta enni a sütim - folytatta Barton, mire én ismét felnevettem.

-Az az enyém, öreg - pattant fel róla Pietro, majd mikor megindult volna a süti felé, Barton kitette a lábát, amiben a Maximoff fiú beleütközött és hasra vágódott a padlón. Ekkor Clint pattant fel, és megpróbált úgy elmenni Pietro mellett, hogy ne tudja visszafogni, ám ez nem jött neki össze. Mivel Pietro gyors, így rávetette magát Bartonra, majd mindketten a földre zuhantak. Hangosan felnevettem őket látva.

-Komolyan, mint két kisgyerek - mosolyogtam rájuk.

-Akkor is az enyém lesz! - nyögte ki a szavakat Clint, miközben megpróbált kimászni Pietro alól, amit persze ő nem hagyott neki.

-Mi lesz a tiéd? - kérdeztem, majd a tekintetem visszaugrott rájuk a pultról. Ekkor mind a ketten megálltak és felnéztek a pultra, vagyis a már üresen álló tányérra. Hatalmas vigyor terült el az arcomon, amikor megláttam Tonyt.

-Stark! - kiáltották szinte egyszerre a milliárdos nevét, aki ránk kapta a tekinteték, villantott egy ártatlan mosolyt, majd lebukott a pult mögé. Pietro és Barton felpattantak és szinte átvetették magukat a pulton, egyenesen rá Tonyra. 

* Visszatekintés vége *

A szemeim lehunyva vannak, hallom Steve szívverését és azt, ahogy a levegőt veszi. A szíve gyorsan ver, és próbálja nyugtatni magát. Ám ez nem mindig jön neki össze, mert van, hogy felgyorsul a légzése.

-Joyce? - néz rám Natasha, mire én kinyitom a szemeim ezzel eléjük tárva fehér íriszeim. Miközben megrázom a fejem, ezzel jelezve nem sikerült, legördül egy könnycsepp az arcomon. Mióta visszajöttünk próbálgatom felvenni a kapcsolatot Tonyval, Strangeval vagy épp Peterrel. Sőt, megpróbáltam megkeresni Wandát, Pietrot és Samet is. Mind sikertelenül.

-Pihenj egy kicsit - hallom Steve hangját, amit követően szemeim barnává válnak.

-Ha Joyce se találja őket, mikor ő elég messzire kitudja vetíteni a képességét - kezd bele Bruce, mire én felemelem a fejem Rogers válláról. - Akkor nekünk, gépekkel, hogy menne?

-Attól megpróbálhatjuk - válaszolja Natasha.

-Ne adjuk fel - csatlakozik a beszélgetésbe Steve. Ekkor felállok mellőle és lassan sétálni kezdek a helységben fel és alá.

-Kapitány, az élőlények fele halott - támaszkodik az egyik heverő háttámlájára Bruce. E szavak hallatán összepréselem a szemem pár pillanatra. - Thanos a földbe döngölt minket. És ezek után, te még azt hiszed, hogy van esélyünk? - csend. Bevallom, megleptek Banner szavai, ő nem az a fajta, aki csak így feladja. Mindenki Steve válaszára vár, és mikor már azt hisszük, nem mond semmit, hogy beletörődött abba, hogy vesztettünk... válaszol:

-Igen - ekkor megtorpanok és szembe fordulok velük. - Van esélyünk.

-Mégis, hogy akarod ezt megoldani? - kérdezi Rhody, aki az egyik fotelben foglal helyet.

-Még nem tudom - néz rá Steve. - De megoldjuk. Úgy, ahogy eddig bármi mást.

-Ezt nem lehet - szólalok fel egy hosszabb idő után már én is. Minden szempár rám szegeződik.

-Ezt, hogy érted? -kérdezi Natasha aggódva.

-Thanos lelépett és most nem tudjuk, hol van - tekintetem a padlóba fúrom. - Nélküle, vagyis a kövek nélkül, semmi esélyünk sincs - itt szorosabban átfogom a kezeim, amik még mindig össze vannak fonva a mellkasom előtt.

Steve tekintete megakad valamin Joyce kezén. Egy kis ideig zavartan nézi, majd mikor leesik neki, arca ellágyul és sajnálkozva néz vissza a lány arcára. Azonban nem szól egy szót se.

-Megtaláljuk - bíztat Nat. - Nem szabad feladnunk - szomorúan elmosolyodom, majd megfordulok és kisétálok a helyiségből. A lépcső mellett van egy üvegajtó, ami mögött egy folyosó és egy kisebb váróterem, először oda lépek be. - Joyce! - kiált utánam Natasha, de Steve leinti. Majd Amerika volt csillagos hőse ellöki magát az asztaltól és utánam sétál. A kis várakozó részbe érve megállok és kinézek az ablakon. Magányom azonban nem tart sokáig.

-Mikor történt? - kérdezi lágyan Steve. Felé kapom a fejem, majd kérdőn felhúzom az egyik szemöldököm. - Gyűrű van az ujjadon - bök a fejével a bal kezemre. Idegesen megnyalom a szám, majd kinézek az ablakon. - Mikor? - kérdezi újra. Hangja egyben szomorú és kíváncsi.

-Emlékszel az első szülinapomra, amit veletek töltöttem? Még mielőtt összeugrottatok Tonyval? - kérdezem, azonban nem nézek rá. Szemeimben könnyek gyülekeznek.

-Igen - sétál mellém.

-Akkor - mosolyodom el szomorúan, majd keserűen fel is nevetek. - Este, miután vége lett az ünneplésnek. Nem jött velem vissza a szobánkba, azt mondta, el kell még intéznie valamit - Steve végig engem néz, azonban én nem tudok ránézni, mert tudom, hogy akkor nem tudnám visszafolytani a sírásomat. - Mint az később kiderült, Clinthez ment, mert nála volt eldugva a gyűrű - itt halkan felnevetek.

-Clint tudta csak? - kérdezi Steve halkan.

-Akkor még igen - bólintok egy aprót. - Tudod, hogy nekik Clint olyan volt, mintha az apjuk lenne. Attól, hogy Pietroval marták egymást, ő felnézett rá. Ahogy mindannyiótokra.

-Folytasd - mondja pár másodperc hallgatás után. Steve jól tudja, mélyen legbelül, hogy ez így van. De most, hogy kimondtam azt, hogy Pietro mindannyijukra felnézett, megleptem.

-Barton ott biztatta, hogy tegye meg. Jöjjön és tegye fel a kérdést - ismét halk és keserű nevetés hagyja el a szám. - Félt. Félt, hogy nemet mondok. Fura, hogy Pietro ilyen miatt félt, senki nem nézné ki belőle - tartok egy kis szünetet, hogy ne sírjam el magam, majd folytatom. - Végül összeszedte a bátorságát és megkérdezte - itt összepréselem az ajkaim, a szememből pedig megszökik egy könnycsepp. - És én igent mondtam.

-Istenem, Joyce - Steve meg akar ölelni, de én ellépek tőle, amin meglepődik. Nem azért, mert nem akarom, hogy megöleljen, hanem mert még tisztázni akarok vele valamit.

-Másnap akartuk elmondani - a hangom remeg, és akadozva beszélek. - De akkor jött ez a Rumlowos dolog, meg a robbanás. És minden a feje tetejére állt. Csak ezért nem mondtuk el.

-Semmi baj - most már megengedem neki, hogy magához húzzon és átöleljen. Én pedig sírni kezdek. - Semmi baj - próbál nyugtatni, közben a hátam simogatja. - Sajnálom - egy harmadik kezet érzek hirtelen a hátamon, mire felkapom a fejem Steve mellkasáról és oldalra fordulok. Natasha néz vissza rám könnyes szemekkel. Mint kiderült, Steve után jött, hogy megnézzen engem, hogy vagyok és hallott mindent. Amit egyáltalán nem bánok, mivel neki is el akartam mondani, ahogy a többieknek is.

-Minden rendben lesz, jó? - kérdezi Nat, mire én csak szomorúan bólintok egy aprót.

 X

Elmeséltem nekik azt is, hogy mikor Wakandában harcoltunk volt egy kis idő, mikor csak Pietróval voltam összekötve, mivel fel akarta velem venni a kapcsolatot. Akkor beszéltük meg, hogy ha vége ennek az egésznek, ha legyőztük Thanost és visszajönnek Tonyék is, összeházasodunk a birtokon. Ám ez nem így lett, mert Thanos győzött, őt pedig elveszítettem. Mikor elindultunk Wakandába, azelőtt Pietro mondta nekem, hogy ne vigyem magammal a gyűrűt, mert balesetveszélyesés, még a végén elhagynám. Emlékeztek? Ekkor mondtam neki azt, hogyha visszajöttünk, le nem fogom venni magamról...ezért van most is rajtam.