-Jöhetne még egy erre is - szólal fel a sikításom után T'Challa.

-Megyek - jelentem ki, majd megpróbálok elteleportálni Steve mellől, azonban a körülöttünk levő szörnyek szorosabban kerülnek körénk . - Rossz érzésem van - fehér tekintetem a minket méregető idegen lények között cikázik. Steve közelebb lép hozzám, arcán látom, hogy neki se stimmel valami.

-Szerintem nem tetszett nekik, amit a többivel tettél - veti fel tippjét Rogers.

-Ezen most meglepődünk? - kérdezi Bucky.

-Nekem tetszett - mondja Sam. - De ha velük lennék, tény, hogy én se nagyon repesnék az örömtől.

-Ezzel nem segítetek! - szólok rájuk, mire mind a ketten elhallgatnak. A lények szorosabbra veszik a kört, aminek közepén minket tartanak. Stevevel már egymás hátát támasztjuk, megfeszül az állkapcsom a kialakult helyzetre. - Mehet még egyszer? - kérdezem inkább a mögöttem álló Stevet, mint a többieket, akivel össze vagyunk kötve.

-Csináld! - mondja pár másodperc hallgatás után.

-Segítsek? - kérdezi Pietro, aki valahol a messzeségben száguldozik.

-Várj még - válaszolja Rogers, majd szorosabban fogja a kezében lévő pajzsokat. Megfeszül az állkapcsom, majd egy hirtelen mozdulattal elsikítom magam, kezemet előre tolom, hogy segítsem a feltörő hanghullámokat. Az előttem lévő lények azonnal meghalnak, míg mögöttem Steve is támadásba lendül. Amennyit tud leszed, de a túlerő miatt hamar a földre kerül. Megpróbálok odamenni hozzá, hogy segítsek, de ekkor az egyik lény elkapja a bokám és elhajít. A levegőben pörgök, majd mikor földet érek, meghempergek a homokban. Esésemet a kezemmel próbáltam tompítani, amivel elértem azt, hogy most a jobb csuklóm iszonyatosan lüktet.

-Joyce! - hallom Steve hangját a fejemben. - Hol vagy? - kérdezi idegesen. Nagy nehezen felállok és körbe nézek, de sehol se látom a Kapitányt. Ennyire messzire eldobott volna az az izé?

-Mi történt? - kérdezi Natasha. Már épp válaszolnék, mikor megint rám veti magát egy idegen. Hasra esem, a kezem megint fáj. Gyorsan a hasamra fordulok, hogy védeni tudjam magam a támadómmal szemben.

-Joyce! - hallom most Pietro kétségbeesett hangját.

-Nem érek rá! - nyögöm a gyors választ, majd nagy nehezen eljut az ép kezem a tőrömig, aztán egy gyors mozdulattal leszúrom a lényt és ledobom magamról. - Megvagyok.

-Hol vagy? - kérdezi egyszerre Steve és Pietro.

-Enyém a lány! - mondja morcosan a kék hajú idegen nő, majd lekapja hátáról lándzsáját és gyors lépéssel megindul Joyce felé.

-Valahol északon - nézek szét. - Azt hiszem...

-Nem könnyítetted a dolgunk, kislány - mondja Sam.

-Lüktet a fejem, nehéz így gondolkodni - fintorodom el. Még folytatnám, de mikor körbefordulok, meglátom a felém közeledő nőt, kezében éles fegyverrel. Mikor észreveszi, hogy megláttam felkiált és futásnak ered. - Már csak ez hiányzott - motyogok az orrom alatt, majd én is elindulok felé.

Mielőtt összetalálkoznánk, mögé teleportálok és megrúgom a hajlatát, aminek hatására térdre esik. Lándzsáját átpörgeti a háta mögött, de még időben lépek egyet hátra. Gyorsan talpra ugrik és támadásba lendül. A fájó csuklóm miatt hátrányban vagyok, de még így is kihúzom. Kerülgetem a fegyvere élét, majd mikor sikerül közelebb kerülnöm hozzá, behúzok neki egyet, azután hasba rúgom. Itt sajnos nem figyelek eléggé, eldobja a fegyverét, az övéhez kap és belém szúr egy injekciós tűt, majd annak tartalmát is belém fecskendezi. Nem fáj, de azonnal elugrok előle, mert tudom, mi van a benne. Eldobom a tárgyat, majd megpróbálok mögé teleportálni, ami nem sikerül. Ez a képességelvonó lötty, amit Loki használt, mikor Thanos ránk talált. Ideiglenesen blokkolja az erőmet. A nő gúnyosan elmosolyodik, majd ismét nekem támad.

Látja a kezemen, hogy nem nagyon használom és ezt ellenem is fordítja. Rámarkol a csuklómra, aminek hatására felnyögök. Ezt kihasználva többször arcon üt, az orromból megindul a vér. Lábammal hasba rúgom, így elengedi a kezem és hátrébb lép. Az ütések miatt, amik az arcomat érték, szédülni kezdek. Érzem, ahogy a meleg folyadék eléri a számat.

-Srácok, valaki menjen segítsen Joycenak! - szólal fel idegesen és egyben kétségbeesetten Rhody, aki valószínűleg a levegőből szúrt ki minket. - Nincs valami jó állapotban, és nem is ő áll nyerésre.

-Merre van? - kérdezi azonnal Pietro. Csend. Nem hallom a választ. Majd a fülemben lévő adóvevőből hallom meg újra Rhody hangját. Szétkapcsolódtunk... ennyire erősen ütött volna? Megpróbálom ismét felvenni a kapcsolatot a többiekkel, de ekkor éles fájdalom nyilall a fejembe. Felordítok és a fejemhez kapok. Ismét ütés éri az arcom, majd egy rúgás a hasam.

-Így már nem tudod megvédeni magad, igaz? - újabb ütés az arcomba. - Az erőd nélkül gyenge vagy! Semmit se érsz! - két ütés. Ismét megszédülök. A következő ütését azonban kivédem, amivel meglepem. Kontrázom ütéseit, majd sikerül felrúgnom. A földre esik és ijedten néz fel rám.

-Húzzatok innen - sziszegem a fogaim között. Egy nagyobb ütés éri az oldalam, aminek hatására oldalra repülök és a földön kötök ki. A behemót barátja megtalált minket, és besegít a kék hajú nőnek. A nő felkapja a lándzsáját, épp, hogy talpra állok és szembe fordulok velük, mikor a hasamban fájdalmat érzek. Megdermedek, akadozva veszem a levegőt. A nő elmosolyodik. Vér folyik ki a számból, fogaimat összeszorítom a fájdalom miatt.

-Pietro - szólok neki a fejemben. A nő hirtelen messzire repül, a behemótot pedig Banner intézi. Pietro megáll előttem, szemei elkerekednek, majd könnybe lábadnak. Lenézek a hasamra, amin keresztül szúrták a lándzsát. A ruhámat átáztatja a vérem, visszanézek Pietróra, legördül az arcomon egy könnycsepp, majd térdre rogyok. Pietro azonnal mellettem terem és átkarol. Arcán lefolyik egy könnycsepp, megfogja az arcomat. Fejem a vállára fektetem, érzem, ahogy rázkódik a teste. Végül szemem lecsukódik és számomra minden elsötétül...

*Pár órával később*

Thanos győzött.

Az élőlények fele szerte foszlott.

Minden reményünk oda.

Vesztettünk.

Nem tudjuk, hol van Stark, a srác és a doki.

Cserben hagytuk az embereket...rajtunk kívül senki se tudja, mi történt. A világ nem tudja, hogy mi megpróbáltuk, nem tudja, mit vesztettünk és hogy ki tette ezt velük. És ami a legrosszabb, nem tehetünk már semmit.

Nem van ennél rosszabb... újra elvesztettem a nőt, akit szeretek, a menyasszonyom. Mert nem voltam elég gyors...