*VORMIR*

-A lélekkő különleges helyet foglal el a végtelen kövek között - mondja a fekete csuklyás, vörös arcú alak. - Mondhatjuk, hogy van benne egyfajta bölcsesség.

-Áruld el, mi kell neki - kéri mély hangjával Thanos.

-Annak érdekében, hogy az, aki birtokolja tisztában legyen az erejével, a kő áldozatot követel.

-Milyet? - teszi fel kérdését a Titán. Ő és fogadott lánya, Gamora a Vormirra utaztak, hogy megtalálják a végtelen kövek egyikét, a lélekkövet. Senki se tudta, hol van, kivéve Gamorát.

-Ha meg akarod szerezni a követ, el kell veszítened azt, amit szeretsz - kapja meg a választ az idegentől Thanos. - Lelket, lélekért.

-Mennyit álmodoztam arról a napról, arról a pillanatról, amikor elnyered méltó büntetésed - Gamora szavait Thanoshoz intézi, közben fel-felnevet. Azt hiszi most, hogy a kő áldozatot, követel Thanos elbukott. Azt hiszi, nincs olyan, akit szeretne. Thanos szemében ez idő alatt könnyek gyűlnek. - Mindig csalódnom kellett, de most... Gyilkolsz, sanyargatsz és azt mondod, ez kegyelem - közelebb sétál a fölé magasodó Titánhoz. - Az univerzum ítélt fölötted - az alattuk mélyedő szakadék felé mutat. - Azt vártad, hogy megjutalmaz, de megtagadta az óhajodat. Elbuktál. Megmondjam, hogy miért? Mert nem szeretsz semmit, senkit.

-Nem - a Titán szembefordul fogadott lányával, aki ekkor halkan felhorkan.

-Tényleg sírsz? - kérdezi a zöldbőrű lány. Ekkor Thanos arcán legurul egy könnycsepp.

-Nem maga miatt - szól közben a vörös idegen. Gamora arca elkomorodik, leesett neki, mire készül a Titán. Thanos lassan megindul felé, ő maga pedig hátra kezd lépkedni.

-Nem, ez nem szeretet - préseli ki a fogai között a lány.

-Egyszer már megtagadtam a végzetemet, nem tehetem ismét - mondja dörmögő hangján a lilabőrű férfi. - Még érted sem.

Gamora megpróbálja leszúrni magát egy tőrrel, amit Thanos övéből kapott ki. De mikor az belefúródna bőrébe, buborékokká válik. Gamora szeme könnyes, majd már arca is.

-Sajnálom, kislányom - mondja neki a Titán, majd megragadja a karját és a szakadék felé kezdi húzni. Gamora próbál ellenállni, üti a férfi őt fogó kezét, de semmi esélye. Thanos egy nagyobb mozdulattal lelöki lányát a szikláról. Hallja sikolyát, látja ahogy a mélybe zuhan, majd pedig, hogy zöld vére szétfolyik a hideg kövön.

Gamora halott és Thanos megszerezte a Lélek követ.

*WAKANDA*

A Quinjet egy kisebb huppanással földet ér, mire mindenki feláll az ülőalkalmatosságáról és a rámpa felé kezd el sétálni. Elöl Steve és Nat megy, mi Pietroval mögéjük állunk be. Pietro felém fordul, mire én is ráemelem a tekintetem, halványan elmosolyodik. Közelebb lépek hozzá és nyomok egy gyors puszit az arcára. Most jár először Wakandában, ahogy Bruce, Rhody, Wanda és Vízió is. Így belegondolva több mint a fele csapat nem járt még itt. Mondjuk Banner nem is tudott volna jönni, mivel Asgardban partizott, Rhodynak pedig nem lett volna szerencsés ide jönni az egyezmény miatt.

Idefelé kétszer próbáltam kapcsolatba lépni Tonyval, annak érdekében, hogy megtudjam, mi van velük. Egyik alkalommal sem válaszolt. Nagyon aggódok miattuk. Mindannyiuk miatt. A hasam folyamatosan görcsöl e végett, az kattog a fejemben, hogy biztos bajuk esett és ezért nem válaszol. Vagy még rosszabb, de ezt a gondolatot próbálom kizárni. Az is az eszembe jutott, hogy lehet csak túl messze vannak a Földtől, végül is nem végtelen az erőm, lehet egy bizonyos távolságon túl már nem hat. Ha nem ilyen helyzetben lennénk, kinézném Tonyból, hogy direkt nem válaszol. De most, ha hallott volna, tuti mond valamit, nem hagyná, hogy itt idegeskedjek. Kint vannak az űrbe, egy idegen hajón, ki tudja hova tartanak. Lehet több ellenség is van azon a hajón, vagy ott, ahova a hajó viszi őket. Igen, ideges vagyok, hogy nem válaszolt. Csak remélni tudom, hogy nincs semmi bajuk és épségben visszajönnek még Thanos előtt. Szükségünk lesz rájuk.

A rámpa végül lenyílik előttünk. A nap szinte kivakítja a szemem, itt mindig ilyen csodás az idő, csak kár, hogy nem vakációzni jöttünk. Lesétálva a rámpán szembe találkozunk T'Challával, Okoyevel és még jó pár Wakandai harcos nővel.

-Meg kell hajolni? - jön mögülünk Bruce kérdése.

-Ja, ő egy király - válaszolja Rhody, mire én halkan felnevetek.

-Úgy érzem, folyton hálálkodom magának - fog kezet Steve T'Challával. Bruce köhög egyet, majd meghajol a király előtt. Én abban a pillanatban a szám elé kapom a kezem, hogy visszafojtsam a feltörő nevetésem.

-Állj már le, haver! - szól rá halkan Rhody.

-Ez itt nem szokás - emeli fel a kezét T'Challa. Bruce egy rosszalló pillantást vet a mellette álló Rhodyra, aki erre csak elmosolyodik. - Látom a hajad még mindig kék - fordul felém a király.

-Tudom, uncsi vagyok - vonok vállat mosolyogva.

-Mekkora támadásra kell felkészülnünk? - kérdezi T'Challa, miközben elindul be a palotába, mi pedig követjük. Pietro továbbra is mellettem halad, tekintete ide-oda cikázik.

-Ő, fe-fe-felség! Szerintem készüljenek meglehetősen nagyra - válaszolja Bruce, miközben próbál előrébb menni.

-És hogy állunk? -kérdi Natasha.

-Megkapják a testőreimet. A határtörzset és még - mutat előre a király. Tekintetem előbb Wandát és Víziót találja meg, akiket pár Wakandai katona bekísér a palotába, majd egy hosszú feketehajú férfin állapodik meg.

-Egy kissé labilis százéves fickót - lép közelebb hozzánk Bucky. Mihelyst meglátom, hatalmas mosoly terül el az arcomon, majd tekintetem megakad az új, hipermenő fémkarján. Kapitány barátja elé lép, majd megölelik egymást. Még Pietro is elmosolyodik őket látva. Hát igen, nem semmi a két öreg, jó hosszú a barátságuk.

-Hogy vagy, Buck? - kérdezi Steve.

-Hát, ahhoz képest, hogy vége a világnak - mondja mosolyogva.

-Hogy mondhatsz ilyet - lépek Steve mellé. - Neked lesz véged, ha nem nyújtod meg öreg csontjaidat.

-Joyce - tárja szét kezét Bucky, majd megölel. - Örülök, hogy újra látlak.

-Én nem különben - visszaállok Pietro mellé. - Ő itt - mutatok fel rá, de nem tudom befejezni, mert Bucky közbeszól.

-Tudom - bólint egyet. - Már találkoztunk. A barátod, Pietro.

-Igen - bólintok egy aprót. Ekkor jut az eszembe, hogy ők már tényleg találkoztak. Pár éve Németországban, mikor Tony és Steve egymásnak estek. A fiúk farkasszemet néznek egymással, én és Steve pedig várjuk, mikor esnek egymásnak. - Nem lehetne, hogy később öljétek meg egymást? - kérdezem halkan nevetve.

-Én nem akartam megölni - néz rám Bucky. – Gondolom, ő sem.

-Ja - von vállat Pietro. - Hidd csak ezt.

-Szerintem menjünk - lép be a körbe T'Challa, majd elindul be Wandáék után. Gyengéden megütöm Pietro felkarját, mire ő halkan felnevet. Hihetetlen a srác, komolyan. A palotába érve egyenesen Shuri laborja felé vesszük az irányt. Vízió egy asztalon fekszik mozdulatlanul, Wanda pedig ott áll mellette eléggé idegesen. Shuri felméri Vízió testhelyzetét egy kékes fényű lézerrel, majd miután elemeli a kezét és szétnyitja a tenyerét, megjelenik felette a holografikus Elme kő. Mindannyian a kis laborban vagyunk, és várjuk, hogy mit mond T'Challa húga. Miszerint ki tudja-e szedni Vízióból a követ, vagy sem. Ha az utóbbi lesz a válasza, akkor irtó nagy gázban vagyunk. De őt és az itteni technikát ismerve, meg fogja oldani.

-Polimorf szerkezete van - mondja, miközben a holografikus követ figyeli.

-Vagyis? - kérdezi Pietro, majd összefonja a kezét a mellkasa előtt.

-Igen, az idegsejteket nem szekvenciálisan csatlakoztattuk - mondja az asztal mellett álló Bruce.

-Nem értem, miért nem programozták át a szinapszisokat, hogy együttműködjenek - mondja mosolyogva Shuri. Erre Vízió, pont úgy ahogy én is, zavartan Brucera nézünk. Aha, szóval a csaj okos, de nagyon.

-Mert ez nem jutott eszünk - válaszolja akadozva Bruce. Szerintem őt is meglepte a lány kérdése.

-Biztos igyekeztek - csúszik féloldalas mosoly Shuri arcára, mire Pietro felnevet. Élvezi ezt a beszélgetést.

-Hát, ha tudnád mennyire - mondja még mindig kuncogva a szélvész.

-Megtudja csinálni? - veszi magához a szót most Wanda.

-Igen, de több mint kétbillió idegsejtje van, áramköri hibák egész sorát válthatja ki, ha elvétem - veszi komolyabbra a témát Shuri. - Úgyhogy időbe telik.

-Mennyibe? - kérdezi Steve.

-Amennyit adni tudnak.

Ekkor valami felcsipog a palotában és a laborban is. Mindannyian felfelé kezdünk nézni, keressük a hang forrását. Okoye kinyitja a markát, amiben a Föld holografikus képe jelenik meg, majd egy ponton villogni kezd.

-Valami belépett a légkörbe - mondja idegesen.

-Tony? - kérdezem, remélve Okoye rábólint.

-Nem - rázza meg a fejét T'Challa.

A rádión halljuk, ahogy Sam azt mondja, problémánk támadt. Idegesen összenézek előbb Stevevel, majd Pietroval. Van egy sejtésem, mi lehet az. Az ablak felé fordulok, majd közelebb lépek hozzá, hogy ki tudjak rajta nézni. Tekintetem az égre szegezem és látom, hogy egy idegen hajó épp felénk száguld. Azonban pár másodperc elteltével szétrobban a Wakanda felé húzott pajzson. Rhody felhívja a figyelmünket arra, hogy a búra mellé is becsapódik pár. A hajók hatalmas zajjal, rengéssel és hullámmal fúródnak bele a földbe. A fák meghajlanak a széltől, amit keltenek. A búra azonban szerencsére felfogja a kibocsájtott erőket, de tudjuk, hogy az sem tart örökké.

-Ezek ők - mondom magam elé, majd megfeszítem az állkapcsom. A szemem sarkából látom, ahogy Steve felém néz, majd pedig T'Challára. - A kőért jöttek - teszem hozzá. Nem fordulok meg, de érzem, hogy Wanda engem néz. Pietro mellém lép, majd megfogja a kezem és gyengéden megszorítja.

-Már késő, meg kell semmisítenünk a követ - sziszegi Vízió, miközben ülőhelyzetbe tornássza magát.

-Feküdj szépen vissza az asztalra - utasítja Natasha.

-Feltartjuk őket - mondja a király, majd követi Natet ki a laborból.

-Wanda - fordul a lány felé Rogers. - Ha a kő kikerül a fejéből, égesd porrá.

-Úgy lesz - bólint rá a Maximoff lány.

-Ürítsük ki a várost - adja ki parancsai T'Challa, miközben kifelé megy. - Aktiváljuk a védelmet - megáll és visszafordul. Kezével Stevere mutat - Ő pedig kapjon egy pajzsot!

Azzal sarkon fordul és kimegy a laborból, Steve pedig követi. Shuri visszafekteti Víziót az asztalra és azonnal hozzálát a munkához, hogy minél hamarabb kikerülhessen a kő a fejéből.

-Menjetek - fordul felénk Wanda.

-Nem hagylak itt - ellenkezik Pietro.

-Segítenetek kell a többieknek, mi itt elleszünk - erősködik tovább a Maximoff lány. - Ha baj van, majd szólok.

-De - kezd bele Pietro, azonban húga a szavába vág.

-De nem lesz - tekintete megtalál engem. - Menjetek.

-Ha kiérünk összekötök mindenkit, hogy tudjuk, hogy álltok bent - mondom, majd megfogom Pietro kezét. - Bármi van, szólsz! - azzal elkezdem húzni ki a laborból a barátom. Wanda még utánunk kiáltja, hogy megértette, majd mihelyst kiérünk a laborból, Pietro az ölébe kap és kiszalad a palota elé. Pár másodperc múlva már mindenki itt van és a pajzs felé vesszük az irányt. Oda, ahova azok a hajók becsapódtak. Különleges siklókkal megyünk, több száz női harcos gyűlik össze, illetve a többi Wakandai törzs is tiszteletét teszi. Több csoportban állunk fel, néhányan kántálni kezdenek. Biztos valami harci buzdító rituálé, vagy nem is tudom. Bruce a Hulk Busterben van, ami kicsit ironikus, de tekintve, hogy Hulk nem óhajt előjönni, talán nem lesz baj. T'Challa pedig már a Fekete Párduc ruhájában áll köztünk.

A pajzs túloldalán feltűnik a behemót és a kékhajú harcos nő. Thanos kis csatlósai. Natasha, Steve, T'Challa és én elindulunk a pajzs határához, hogy beszélhessünk velük.

-Hol a másik haverod? - kérdezi Natasha. Az agancsosra gondol, bevillan egy emlékkép róla. Ő tartott vissza, mikor Thanos az Asgardi hajóra jött.

-Az életetekkel fizettek az övéért - válaszolja monoton hangon a nő. - Thanos nagyon számít a kőre.

-Ne álmodozzon - mondja Steve.

-Most már Wakandában vagytok - veszi magához a szót T'Challa. - Thanos itt csak vérontásra számíthat, másra nem.

-Minket a vérontás nem riaszt meg - válaszol a nő. Kardját a magasba emeli, melynek következtében a távolban, a hajoknál több kisebb kattanás is felhallatszik. A hajók egy része a magasba emelkedik, gondolom ezzel jelzett, hogy itt az ideje támadni. - Az semmi volt, amit az Asgardi hajón láttál - néz rám megvetően, a szavakat a dühtől szinte köpi.

-Ezt én is mondhatnám - válaszolom rezzenéstelen arccal. A nő elfintorodik, a melák pedig fújtat egyet. Megfogom a mellettem álló Steve és T'Challa karját, Rogers pedig Romanoffét, majd egy szempillantás alatt, már újra a Wakandai hadsereg előtt vagyunk.

-Ehhez, még hozzá kell szoknom - ráncolja fel a homlokát T'Challa. Az első pár teleportálás mindenkinek megmozgatja a gyomrát.

-Feladják? - kérdezi Bucky, amint visszaértünk hozzájuk.

-Hát, nem éppen - válaszolja Steve. A fák közül pár másodperc elteltével különleges és egyben undorító kinézetű földönkívüli lények kezdtek el szaladni egyenesen neki a pajzsnak. Van, amelyik két lábon, van amelyik négykézláb közeledett felénk. Szerencsénkre a pajzs feltartja őket. Legalábbis reméljük.

-Mik ezek? - kérdezi kicsit értetlenül Bucky. Ez az a kérdés, amire szerintem mindenki tudni akarja a választ.

-Kiakadt ránk a spiné - fintorodik el Natasha.

-Csodálod? - horkan fel Pietro. A szörnyek megpróbálják átlökni magukat a kékszínű pajzson, de amelyik testrészük átjut, azt a sugár azonnal levágja. De ez sem tántorítja el őket. Tovább próbálkoznak, annak ellenére, hogy meghalnak, megpróbálnak bejutni. Van pár, amelyiknek sikerül is. Lehunyom a szemem, majd mikor újra kinyitom, barna íriszeim már fehéren ragyognak.