-Mindenkire szükség lesz! - aggodalmaskodik Banner. - Hol van Clint? - fordul Natasha felé a kérdést követően.

-Az egyezmény körüli zűr miatt Scott és Ő vádalkut kötött, háziőrizetben vannak - válaszolja a nő.

-Ki az a Scott? - teszi fel újabb kérdését Bruce.

-A Hangya - kap választ Stevetől.

-Van Hangyánk és Pókunk is? - ráncolta kérdőn a homlokát Bruce.

-Igazából Párducunk is van - nevet fel halkan Pietro. Mindannyian az egyik kis nappaliban álldogálunk, azon töprengve, mit kezdjünk a kialakult helyzetünkkel. Thanos idetart. Vízió kövét szeretné megszerezni, emellett kiirtani a fél univerzumot. Elég nagy elképzelései vannak. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk. Nem sikerülhet a terve! Mindannyian feszültek vagyunk, nem tudjuk, mi tévők legyünk. Tonyról, Strangeről és Peterről azóta sincs hírünk. Nem engedik, hogy kapcsolatba lépjek velük. - Na mindegy, figyu! Thanosnak van a legnagyobb hadserege az egész Univerzumban és fix, hogy nem fog leállni, amíg nincs nála Vízió köve - a mondata végét már akadozva mondja.

-Akkor meg kell védenünk! - lép előre Natasha.

-Nem - szól közbe Vízió remegő hangon. - El kell pusztítanunk - minannyian rá kapjuk a tekintetünket. Megleptek minket szavai. - Sokat töprengtem ezen az alkalmatosságon a fejemben - mutat közben a homloka közepén lévő elme kőre. - A természetéről, valamint az összetételéről - Wanda felé fordul, majd el is indul felé. - Úgy vélem, ha ki lenne téve egy megfelelően erős energiaforrásnak, amelynek hasonlóak a tulajdonságai, akkor elképzelhető, hogy felbomlana a molekuláris egysége - tekintetét mélyen a Maximoff lányéba fúrja.

-És te is oda vesznél - mondja a lány. - Ebbe bele se menjünk, oké?

-Muszáj megsemmisítenünk a követ, ha nem akarjuk, hogy Thanos megkaparintsa.

-Ez túl nagy áldozat lenne - Wanda hangját halkabbra fogja, szemében könnyek gyülekeznek. Fájdalmasan összenézünk Pietroval, bele se tudok gondolni, mit érezhetnek most.

-Rajtad kívül - fogja meg Wanda arcát Vízió, majd szava elakad. Gondolkodóba esik, majd rám kapja a tekintetét. - Rajtad kívül, csak Joyce tudná ezt megtenni - döbbenten nézek Vízióra, Wanda szeme is elkerekedik.

-Ezt, hogy érted? - kérdezi Bruce.

-Fel tudod úgy erősíteni a sikolyod, hogy...

-Nem - vágom rá azonnal, közben hevesen megrázom a fejem. - Nem teszem meg! Először is, nem hiszem, hogy tudok olyan frekvencián sikoltani. Másodszor, ha nem sikerül, az nem tesz jót a hallásodnak. Senkiének sem.

-Nem muszáj a szádon kiadnod azt az energiát - lép felém két lépést Vízió. Értetlenül összevonom a szemöldököm. - Képes vagy átirányítani, ha nagyon koncentrálsz, azt az energiát - lassan megvonja a vállát. - Mondjuk a kezedbe. És akkor csak hozzá kell érned a kőhöz - ráncolja homlokát, remélve, belemegyek. Összenézek Wandával, akinek szemében még mindig ott csillognak a könnycseppek.

-Ne menjünk bele ebbe jobban - szól végre közbe Pietro is, majd összefonja a kezét a mellkasa előtt.

-Nem - válaszolom halkan, majd lehajtom a fejem. Nem lennék képes ezt megtenni Vízióval és Wandával. Hatalmas lelki fájdalommal járna elveszíteni azt, akit szeretnek, nem tudom, mit csinálnék, ha elveszteném Pietrot. Nem szabad hagynunk, hogy kiszedjék Vízióból a követ, ki tudja, mi lenne utána Wandával.

-Thanos a fél Univerzumot fenyegeti - emeli fel a hangját Vízió. - Egy élet mit se számít, ha így legyőzhetjük.

-Igenis számít - szólal fel Steve, majd sóhajt egy nagyot. - Nem seftelünk életekkel.

-Kapitány! Hetven évvel ezelőtt feláldoztad magad, hogy megments több millió embert - sétál Steve elé Vízió. - Ez most mégis miért más?

-Azért, mert neked lehet választásod - vág közbe Bruce. - Ugyanis az elméd szerkezete számtalan különböző részből áll. Jarvis, Ultron, Tony, én, a kő - sorolja a tudós. - Mindezek keverednek és mindegyik tanul a többitől.

-Mire akarsz kilyukadni? - kérdezi Sam.

-Azt mondod, nem csak a kőből áll? - kérdezi Wanda, mire Bruce felé fordul.

-Azt mondom, hogyha kivesszük a követ, akkor egy csomó minden megmarad belőle. Ta-talán a legjobb részek.

-Meg tudjuk csinálni? - kérdezi Nat összevont szemöldökkel.

-Én nem és itt nem - rázza a fejét csalódottan Bruce.

-Hát akkor találjatok gyorsan valakit és egy megfelelő helyet - szólal fel Rhody. - Ross nem adja vissza a régi szobátokat.

-Most különösebben nem nagyon érdekel Ross - horkan fel Pietro.

-Engem sem - néz a szélvészre Rhody. - De sajnos a markában tart minket az egyezménnyel.

-Francba azzal a papírdarabbal - hallom Pietro hangján, hogy kezd ideges lenni, ezért gyengéden megsimogatom a hátát, mire ő elhallgat és normál hangerővel folytatja. - Csak a baj van vele. Ha nem lett volna az az egész, akkor most nem csak ennyien lennénk itt.

-Én tudok egy helyet - szólal fel Steve, mire mindenki rá kapja a fejét. Halvány mosoly ül ki az arcomra, mikor leesik, mire gondol.

-Beavatnál? - kérdezi Bruce homlokráncolva. Nagyon össze lehet zavarodva, annyi mindenről lemaradt míg távol volt, sok mindent nem tud és sok mindenkit nem ismer. De most nincs arra időnk, hogy részletesen beavassuk. Ami jön, elmondjuk neki, be kell érnie ennyivel.

-Wakanda - ejtem ki a számon a helyet, amire Rogers gondolt.

-Wakaka mi? - vonja össze a szemöldökét Banner. - Ez a hely létezik?

-Ó! - nevetek fel halkan. - Nagyon is.

-Ha lehet, most ne tedd tönkre Shuri gépeit - néz rám a Kapitány komoran, de a szája sarka mosolyra kanyarodik.

-Te mondtad, hogy menjek be - vonok vállat. - Én csak sikítottam.

-Beavatna valaki? - emeli fel a hangját Banner, ezzel jelezve, figyeljünk rá.

-Majd a Quinjeten elmeséljük - válaszol Natasha. - Sietnünk kell.

-Öltözzetek - ad parancsot Steve. - Öt perc múlva a hajón.

Azzal szétszéledünk. Wanda még mindig elég feszült, Vízió próbálja nyugtatni, de ahogy elnézem, nem nagyon megy neki. A gépen beszélek majd vele. Pietroval felmegyünk a szobánkba, hogy vissza tudjam venni a Tony által készített ruhát. Mivel Pietro elment Stevekkel, mikor ide értünk, utána pedig rögtön elkezdtük megbeszélni, mi is legyen, neki nem volt ideje átöltözni, így még mindig a fekete-kék ruhájában van. Ledobtam magamról a nadrágot és a pólót, majd az egyberészes fekete-türkiz ruha után nyúltam. Pietro közben megmosta az arcát, mivel a csatlósokkal folytatott kis csata során az egyiknek sikerült egy apró vágást ejtenie a bal orcájánSikeresen belebújtam a ruhámba, majd az asztalon lévő karkötőt a kezembe veszem és elkezdem benne forgatni.

-Magaddal hozod? - kérdezi Pietro. Felé fordulok, a fürdő ajtófélfájának van dőlve, arca már nem piszkos és véres, hanem tiszta. Fehér haja pedig kócos.

-Csak, ha nagyon eldurvulnának a dolgok - mondom halkan, majd a karkötőt a csuklómra húzom. Pietro felé fordulok és elé sétálok. Beletúrok a hajába, és próbálom neki egy kicsit eligazítani, ám ő ezt nem hagyja. A kezem után nyúl, amit a szája elé emel és megpuszilja.

-Hagyd itt - tekintete ujjaimról a szememre téved.

-Miért? - kérdezem lágy mosollyal az arcomon.

-Még a végén elhagyod - húzza féloldalas mosolyra a száját, majd újra megpuszilja a kezemet. - És baleset veszélyes.

-Valószínű, hogy ez lesz majd a legveszélyesebb - nevetek fel halkan. - Jó, itt hagyom. De ha visszajöttünk, nem fogod tudni rólam leszedni.

-Ebben reménykedem is - azzal egyik kezével megfogja az arcom, közelebb von magához és érzékien megcsókol. Borostás arca, mint mindig, most is csiklandozza az arcomat.

-Menjünk – mondom, miután ajkaink elválnak. Még gyorsan a szekrényre teszem, amiről beszéltünk, majd megigazítom a karkötőmet és visszafordulok a Maximoff fiú felé. Megfogom a kezét és a Quinjetre teleportálom magunkat. Steve már a pilóta ülésben ül, Sam pedig mögötte az egyik széken. Nat és Banner az egyik oldalsó asztalnál beszélgetnek. Ahogy kiveszem Natasha szavaiból, mikor elmegyünk előttük, most avatja be Bannert a részletekbe. Pietro megáll az üres szék mögött - ami Sam mellett van - majd neki támaszkodik, így én le tudok oda ülni.

-Beszéltem T'Challával - fordul felénk Steve. - Várnak minket.

-Shuri? - kérdezem felvont szemöldökkel.

-Előkészíti a labort, mire oda érünk - válaszolja a Kapitány. - Mondtam, hogy sürgős.

-Tudja, miért megyünk? - teszi fel a kérdést most Pietro.

-Igen - bólint rá Steve, majd visszafordul előre. - És Thanosról is tud. Wakanda elég fejlett ahhoz, hogy megvédjen minket és Víziót addig, amig ki nem szedjük a követ.

-És utána mi lesz? - kérdezi Rhody, aki ekkor sétál ki az egyik kis beugróból. - A kővel - teszi hozzá.

-Elpusztítom - jön mögülünk a válasz. Wanda és Vízió most szálnak fel a Quinjetre. - Miután kikerül elpusztítom. Amig Vízióban van, nem fogom!

-Nem is várjuk el tőled - mondja Pietro, majd húgához sétál. Mivel már mindenki itt van, Rhody bezárja a rámpát, majd Steve felszáll a géppel és Wakanda felé veszi az irányt. Vízió egy idő után becsatlakozik Pietróhoz és Wandához, majd Wanda inkább leül. Most van itt az ideje, hogy beszéljek vele. Felállok a székről és a Maximoff lány mellé sétálok, nem mondok semmit, csak leülök mellé. Wanda a padló fémlapjait bámulja, nem néz rám, mikor leülök mellé. Egy darabig nem szólok, összeszedem a gondolataimat, mégis mit akarok neki mondani és hogyan.

-Elég piszkos a padló - szólal fel Wanda, miközben még mindig a fémlapokat tanulmányozza. - Ráférne egy felmosás.

-Munka utáni levezető takarítás első tetthelye - ráncolom fel a homlokom. Wanda szavaimra halkan felnevet, én pedig halványan elmosolyodom látva, hogy egy kicsit sikerült megnevettetnem. - Wanda, nem lesz baj - veszem komolyra a dolgokat.

-Honnan tudod? - ráncolja fel a homlokát, fejét pedig felém fordítja.

-Nem tudom - rázom meg enyhén a fejem. - Csak bízom benne, hogy megállítjuk Thanost.

-Neki van a legnagyobb hadserege az Univerzumban - ismétli el Bruce szavait Wanda, hangja halk és rekedtes. - Ráadásul Víziót akarja - újra rám emeli a tekintetét.

-Nem fogom megsemmisíteni a követ, amíg Víziónál van - vonom fel az egyik szemöldököm. Próbálom vele elhitetni, hogy még ha ez lenne az utolsó megoldás is, akkor se venném el Vízió életét. - Nem lennék képes rá.

-Ahogy én sem - sóhajt fel Wanda. - De Thanos. Thanos ő más. Addig fog menni, míg nála nem lesz a kő.

-Shuri kiszedi - bíztatón a mellettem ülő lányra nézek. - Nagyon ügyes és tehetséges. Nem kell aggódnod emiatt. Ért hozzá. Kiszedjük a követ, aztán megsemmisíted, és Thanosnak már esélye se lesz leigázni a fél Univerzumot.

-Elég optimista vagy ahhoz képest, hogy már nála van kettő kő - nevet fel halkan Wanda.

-Muszáj annak lennem - hajtom le a fejem. - Ha nem lennék az, nem lennék képes teljes erő bedobással harcolni ellene. Ha elhinném, hogy nincs esélyünk, talán ki se állnék ellene.

-Miért van ennyi rossz a világban? - teszi fel költői kérdését, arcára pedig egyben gúnyos, egyben szomorú mosoly ül ki.

-Talán mert, ha nem lenne, nem tudnánk miből tanulni. A rossz miatt gondolkodunk el, vagy ejtünk hibákat - vonok vállat. - Mi másból tanulhatnánk, ha nem a saját hibáinkból? Kell a rossz. És akármennyire is az, akármennyire is hisszük, hogy nem lehet jobb...lesz. Lehet, nem azonnal, de lesz - Wandára nézek, aki érdeklődve tekint vissza rám. - Bármi is lesz a vége ennek az egésznek, jó lesz. Lehet, nem azonnal, lehet csak napok, hónapok talán évek után. De egy idő után, minden rendben lesz és én abban bízom, hogy ez hamar be fog következni.

-Mond, te ezt gyakoroltad? - kérdezi pár másodperc csönd után Wanda, majd elneveti magát.

-Igen - forgatom meg a szemem nevetve. - Minden este a tükör előtt.

*Tony szemszöge*

-Jól van Stark, oda megyünk - mondja az előttem álló mágus. Tunyacsáp hajóján vagyunk és a Titánra tartunk. Hogy miért? Mert ott Thanos nem számít ránk, rajta üthetünk és véget vethetünk ennek az egésznek végre. Egyébként Tunyacsáp halott. Most valahol mögöttünk lebeg az űrben megfagyva, a kölyökkel elintéztük. Ja, azt nem is említem, hogy Peter a szavam ellenére utánam jött. Nem mondom, hogy nem vagyok pipa, de már nem tudom hazaküldeni. Jobban örülnék neki, ha Joyceval lenne a Földön, biztonságban. Gondolom ők már idő közben megkeresték Rogerst és Víziót. Én a helyükben atombiztos bunkerbe tetetném Víziót és a nála lévő követ. A viccet félretéve, most ők tuti azon ügyködnek, hogyan védjék meg. Remélem, nem kerül arra sor, hogy Thanosnak sikerül eljutnia a Földre, illetve arra, hogy megszerezze az idő és az elme követ. Meg még a másik kettőt. Mikor utoljára hallottam róla, Banner azt állította, még csak kettő kő van nála, szóval ez szupi. Megakadályozzuk, hogy megszerezze legalább az egyiket és nyertünk. Ugyanis mind a hat kő kell ahhoz, hogy kiirtsa a fél Univerzumot. Már az is hatalmas nagy előny, ha egyet nem kaparint meg. - De tisztázzunk valamit - folytatja a doki komoran. - Ha meg kell mentenem magát, a srácot vagy az idő követ, akkor gondolkodás nélkül hagyom meghalni magukat. Muszáj, mert ezen múlik a világ sorsa.

-Pompás -reagálom le. - Micsoda erkölcsök - ütögetem meg az egyik kezét. - Megdumáltuk.

-Tony! - hallom Joyce hangját a fejemben. Pár pillanatra lehunyom a szemem és azon agyalok válaszoljak-e. Nem. Nem fogok. Most nem.

Azzal otthagyom Stranget a vezérlőnél és a kölyökhöz sétálok. Fejét nem takarja a Vaspók ruha, azonban teste többi részén ott virít az új szerzeménye. Akkor akartam neki oda adni, mikor elintézte azt a Keselyű fazont, de akkor visszautasított. Most ezt nem tehette meg. Ha megtette volna, akkor most ott feküdne London egyik utcáján...szétloccsanva. Azt pedig se ő, sem pedig én nem akartuk. Akárhogy is, féltem a srácot. Most nem Queensben vagyunk, ahol minimum egy betörést kell megakadályozni, maximum pedig egy fémszárnyú kattos öreget. Ez az Űr, és egy idegen bolygó felé tartunk, ahol ki tudja, mi fogad majd minket. Ráadásul Thanos is ide tart.

-Jól van, kölyök - lépek elé egy sóhajtást követően. Előbb a bal, majd a jobb vállára ütöm a kezem, mint anno az ókorban. Tudjátok a Lovaggá ütésekkor. - Bosszúálló vagy - fejezem be, majd elsétálok mellette. Csodálkozva néz utánam, tudom, hogy erre a pillanatra várt. És azt is, hogy leesett neki, mégis mibe vetette bele magát.

*Thor szemszöge*

-Kinyiffant a tesód, mi? - kérdezi tőlem a Nyuszi, miközben valami panelt nyomkod. Nemrég hagytuk el az agyalágyultak hajóját, hogy elinduljunk elkészíteni a fegyvert, ami megöli Thanost. Így egy apró hajóval, egy Nyuszival és egy fagyerekkel utazom együtt. - Hát, elég nagy szopacs.

-Tudod, volt ő már halott - válaszolok. - De attól tartok ezúttal, tényleg meghalt.

-És mondtad, hogy a nővéred és az apád is... - lépked felém apró lábaival.

-Halottak.

-De anyád azért még él?

-Megölte egy Sötét Tündér.

-A legjobb barátod?

-Őt szíven szúrták - a válaszaim során bevillantak az emlékképek. A fájdalmasabbnál, fájdalmasabb emlékképek.

-Biztos készen állsz erre a gyilkolászós küldetésre? - kérdezi pár másodperc hallgatás után Nyuszi.

-Naná, persze! - erőltetek mosolyt az arcomra. - A harag, a bosszúvágy, a düh, a fájdalom mind csodálatos ösztönzők. Így sokkal tisztábban látok, úgyhogy mehet a menet - meggyőzésképp még bólogatok is mellé.

-Jó, ezt értem, de most Thanosról van szó - ráncolja szőrös homlokát. - Ő a legkeményebb rosszfiú a világon.

-Velem még nem akadt össze - mondom még mindig erőltetett mosollyal az arcomon, majd szipogok egyet.

-De igen.

-Jó, de csak egyszer - bólogatok vigyorogva. - És új pörölyöm is lesz, ne feledd!

*Tony szemszöge*

-Figyelsz te rám? - kérdezem kicsit magasabb hangon, a félmeztelen tetovált idiótát.

-Azóta nem, hogy azt mondtad, megvan a terv -válaszolja mély hangjával.

Sikeresen – már, ha nevezhetjük annak - leszálltunk a Titánra. Elég érdekes egy bolygó, a gravitáció megbolondult és nincsenek rajta lakosok. Thanos kiirtotta a népét. Majd felbukkantak ezek az idióták, akik, mint kiderült úgy szint' Thanos papát keresik. Csak annyi a gondom velük, hogy konkrétan semmit nem érnek. Legalábbis eddig nem nagyon mutatták jelét annak, hogy nélkülük nem tudnánk ezt véghez vinni.

-Oké, Mr. Propert elvesztettük - nézek a dzsekis fickóra. Kezdem elveszíteni a türelmem.

-Ők a dolgokat nem agyalják túl - válaszolja.

-Terv nélkül, hogy győzik le az ellenséget? - kérdezi Parker a félmeztelen agyhalottra és csápos barátnőjére mutatva közben.

-Kardélre okádjuk - válaszolja a csaj.

-Úgy bizony!

Te jó ég! Kikkel vagyok én körül véve...Jó, nyugi Tony. Megoldod. Még itt a srác meg a mágus. Az is több mint a semmi!

-Jó, gyertek ide, légyszi! - szólalok fel idegösszeomlásomat követően. - Lord uram, ide hívnád a sleppedet?

-Tony - hallom ismét Joyce kétségbeesett hangját a fejemben. Sajnálom kislány, de nem akarlak még jobban letörni. Nem válaszolok neki.

-Lord uram - nevet fel halkan a bajszos. - Szólíts Űr Lordnak - majd a fejével int két társának, hogy jöjjenek közelebb.

-Össze kell fognunk, ha ilyen hebrencsen rontunk neki Thanosnak...

-Öreg - vág a szavamba Lord. - Ne nevezz hebrencsnek. Nem tudjuk, mit jelent. De optimisták vagyunk, ez igaz - teljes testemmel felé fordulok. Az arcomról már szerintem ordít, hogy a falra mászom egyetemi tudásuktól. - Szerintem jó a terved, kivéve, hogy béna. Bízzátok rám a tervezést és király lesz!

-Mint amikor tánccal mentetted meg a világot - szól közbe félmeztelen, agya nincs fickó.

-Micsoda? - kérdezem meglepetten.

-Olyan voltál, mint Kevin Bacon? - kérdezi Parker.

-Igen, pontosan olyan - válaszolja lelkesen. - Még mindig a Footloose a legmenőbb film?

-Sose volt az - rázza a fejét Peter.

-Ne add alá a lovat - sétálok a srác mellé. - Semmire se megyünk ezzel a Flash Gordonnal!

-Flash Gordon? - kérdezi meglepetten a tánc király, miközben közelebb lépked hozzánk. - Ez egyébként megtisztelő. Én csak félig vagyok ember, az ötven százalék lököttségem nálatok száz százalék.

-Lehidalok a logikádtól - forgatom meg a szemem.

-Elnézést - fordul hátra a csápos hölgy. - A barátotok gyakran csinál ilyet? - kérdezi félve. Tekintetünk Strangere tapad, aki a levegőben ül, feje pedig vadul rángatózik.

-Strange! - szólok oda a varázslónak. - Minden oké? - nem válaszol, csak ül tovább némán és kapkodja a fejét. Közelebb sétálok hozzá. Mikor már majdnem ott vagyok, felkiált és visszaesik a földre, elé térdelek és próbálom megnyugtatni. - Nyugi, visszatért.

-Hello - lihegi.

-Hé, ez meg mi volt? - kérdezi aggódva Parker.

-Előre utaztam - válaszolja. - Hogy lássam az alternatív jövőket. Az összecsapás valamennyi lehetséges kimenetelét.

-Mennyit látott? - kérdezi csodálkozva Lord.

-Tizennégymillió-hatszázötöt - válaszolja ráncolt homlokkal Strange.

-Hányszor győztünk? - teszem fel most én a kérdést. Abban reménykedem, hogy valami milliós számot mond majd.

-Egyszer - mondja ki ezt az ijesztően apró számot pár másodperc hallgatás után. A vér is megfagyott bennem, a szívem pedig kihagyott egy ütemet. Egyszer? A tizennégymillió akármennyiből csak egyetlen egyszer?