Az ürge, aki, mint kiderült egy varázsló, elvisz magával engem és Pietrot Londonba. Valamilyen szentélynek nevezte a helyet, ahol épp ülök. Régi stílusban épült, kicsit kopott, de ízléses. Pont a férfihoz illik. A kanapéról figyelem, ahogy a társa magyaráz, míg Pietro csak idegesen fel s alá járkál. Mielőtt megzavart volna minket Strange, Pietro azt mondta, Joyce álmáról van szó, amit a felszínre hoztak Wanda segítségével. Nem tudta végül elmondani, mit látott a lány, de ideges vagyok miatta. Az álmai miatt is és azért is, mert Pietro nélküle jött el értem. Nem tudom, hol van Joyce. A meglepetést tetőzte az, hogy Banner is feltűnt. Nem tagadom, hogy nagyon meglepődtem, mikor ő is átlépett a kapun, azt hittem elvesztettük, de szerencsére nem. Most ő is itt van velünk a szentélyben és talán ő még idegesebb, mint a doki.

Wong - legalább is azt hiszem így hívják - a varázserejével épp azt vezeti fel nekünk, hogyan jöttek létre a végtelen kövek. Kézmozdulatok és szavak segítségével vetíti elénk, hogy jobban meg is értsük. Elmondása szerint 6 végtelen kő van az Univerzumban. Tér, Valóság, Hatalom, Lélek, Elme és Idő. Az utolsónál Strange felénk fordul és egy kézmozdulattal kinyitja a nyakában lévő ékszert, amiben azonnal zölden felcsillan az Idő köve.

-Hogy is hívják az ürgét? - kérdezem idegesen, hadarva.

-Thanos - válaszolja szorongva és kicsit félve Banner, azzal elkezd ráaggatni pár jelzőt és elmondja azt is, hogy világokat rohan le és kiírtja a népesség felét. - Ő küldte Lokit is! A támadás New York ellen! Az is ő volt. - Loki nevét meghallva döbbenten felé fordulok, majd ballagok tovább.

-Kezdődik - mondom magam elé. A szívem hevesen verni kezd, mikor felfogom mi is van készülőben. Thanos ide tart, hogy megszerezze a nálunk lévő köveket, hogy aztán leigázhassa a Földet. - Hogy állunk idővel?

-Szarul - horkan fel Pietro, majd idegesen beletúr a hajába. Elengedem a fülem mellet közbeszólását. Csak ideges, pont úgy, ahogy itt mindenki más is. Banner közli velünk, hogy Thanos már két végtelenkővel rendelkezik, a hatalom és a tér kövével. Elsétálok a lépcső melletti magas, fém tárgyig, megtámaszkodom rajta, majd felhúzom a bal lábamat.

-Ha ráteszi a kezét mind a hat végtelen kőre, akkor - hadarja Bruce tovább idegesen, azonban Strange fejezi be a mondatát.

-Akkor olyan pusztítást végezhet, ami ez idáig abszurdumnak tetszett - pár lépésre mellettem áll, arca rezzenéstelen, hangja egysíkú. Komoly fickó.

-Tényleg azt mondta, hogy abszurdumnak tetszett? – kérdezem, közben lábamat még feljebb húzom.

-Maga meg tényleg a Kozmosz üstjén kezd nyújtani? - kérdez vissza, majd a rajta lévő piros köpeny ráüt a felemelt lábamra, ezzel kibillentve engem. Értetlenül nézek előbb a köpenyre, majd a doki szemébe.

-Ezt most még elnézem - mondom, majd vitázni kezdünk. Feldobom az ötletet, hogy ha Thanos a kövekkel akar legyőzni minket, akkor miért nem dobjuk el? Erre a doktor segédje komoran hozzá fűzi, hogy köt az esküjük, miszerint az életük árán is meg kell védeniük a követ. Strange szerint a kővel lehet a legtöbb esélyünk legyőzni Thanost, vagyis neki is azzal lehet a legtöbb esélye ellenünk. Ha a szemünkkel ölni tudnánk, akkor nem tudom, melyikünk terülne el hamarabb holtan a földön, a varázsló vagy én. - Pontosan mit csinál, amikor nem lufikat hajtogat? - kérdezem összevont szemöldökkel.

-Védem a világát, baromarcú - válaszolja homlokráncolva, mire nekem halványan felszalad a szemöldököm döbbenetemben.

-Befejeznétek? - szól közbe Pietro. Igazából csodálkozom, hogy eddig bírta. - Dolgozzátok már fel végre, hogy Thanos ide tart a kövekért és találjunk ki valamit, mert azzal, hogy itt szívjátok a másik vérét nem fékezzük meg! - közelebb sétál hozzánk, végül Wong és Bruce között áll meg. - Joyce Asgardban van - néz előbb rám, majd a dokira.

-Mit keres ott megint? - kérdezem döbbenten.

-Felszínre hoztátok az álmait, igaz? - Strange látszólag kicsit ideges lett. - És nem szóltatok, csak cselekedtetek!

-Épp azért kerestem fel Tonyt, mikor érte jöttél, hogy beavassam - kezdi el magyarázni Pietro. - Aztán jöttem volna hozzád.

-Várjunk csak! - állítom meg a fiatal Maximoff fiút a mondandója közben. Kezemet megálljt parancsolón magam mellé emelem. Pietro elnémul, pár pillanatra lehunyom a szemem, majd azt kinyitva a fehérhajú fiúra nézek. - Te ismered? - mutatok Strangere.

-Igen – bólint. - Ő adta az ellenszert a méreg ellen, amit elkészítettél.

-Mit látott Joyce? - kérdezi idegesen és egyben türelmetlenül a varázsló. Pietronak több sem kell beavat minket abba, mit hozott a felszínre Wanda és hogy mivel járt ez a procedúra. Mikor Joyce feketén kezdett könnyezni, kicsit megdöbbentem és meg is ijedtem. De biztos vagyok benne, hogy nem maradt komolyabb baja, csak valahogy így próbált az elméje küzdeni Wanda ereje ellen. Érdekes dolgokat látott, és egy cseppet sem vagyok nyugodt miattuk. Az egyikben például megöli őt Hela, egy másikban végig nézi Pietro halálát. Az viszont nekem is feltűnik, hogy Joyce álma Asgarddal kezdődött és végződött.

-Ezért ment vissza Asgardba - fejezi be Pietro, ezzel egyben magyarázatot is ad, hogy a lány miért van ott. - Aggódott Thor és Loki miatt.

-És nem hiába - vakarja meg a tarkóját Banner, látszik rajta, hogy tud valamit.

-Miért? - kérdezem azonnal. Bruce vesz egy mély levegőt, keresi a szavakat.

-Bruce! - szól rá most Maximoff. - Mit tudsz? Joyce bajban van?

Azonban nem kapunk Brucetól választ, mivel abban a pillanatban, hogy Pietro feltette neki a kérdést, ami szinte mindenkit érdekel, kivágódik a bejárati ajtó. Mindannyian odakapjuk a fejünket és döbbenve nézem az ajtóban álló lányt. Joyce türkiz haja kócos, arca és teste kormos és piszkos. Az orra körül a bőre véres, ahogy ajka és pólója is. Tekintete fájdalmat tükröz, mellyel először engem talál meg, majd Pietrot. A Maximoff fiú azonnal elé siet és aggódva kérdezi, mi történt vele. Látni Joyceon, hogy nagy baj van, könnyáztatta arcát belefúrja barátja mellkasába, mire a fiú szorosabban magához öleli. Összenézek Bannerrel, aki csak lehajtja a fejét. Ő is tudja. Strange beljebb inti őket, majd bezárja az ajtót mögöttük.

-Joyce - fogja keze közé a lány fáradt, fájdalmat sugalló arcát Pietro. - Mi történt?

-Thor - kezd bele Joyce, de hangja elcsuklik. Görcsbe rándul a gyomrom, valami történt Tarzannal. Nem próbálom meg siettetni, hogy folytassa, mert úgy csak nehezebb lesz. Vesz pár mély levegőt, majd úgy fordul, hogy mindenkire ráláthasson. - Thor és Loki halott - szeméből könnyek kezdenek potyogni, a szám is tátva marad. - Thanos végzett velük - hangja ismét elcsuklik, de most próbál erős maradni, hogy be tudja fejezni. - Ránk támadt. Megszerezte Lokitól a tér kövét, majd kitörte a nyakát - miközben Joyce meséli, mi történt velük az asgardi hajón, lassan ugyan, de a szeméből néha megszökik egy-egy könnycsepp. Nem tudom nézni fájdalmas arcát, megviselt testét így a metlakit kezdem el bámulni. - Thor mondta, hogy jöjjek vissza és szóljak nektek, hogy Thanos ide tart. A köveket akarja - itt Strangere néz. - Azt mondta állítsuk meg, különben mindennek vége. Nem akartam, de Thor megkért, hogy jöjjek el és én ott hagytam - összepréseli ajkát és szemét, Pietro közelebb vonja magához. Habár eddig is fogta a lány kezét, most magához húzza, ezzel próbálva megnyugtatni.

-Nem tehetsz róla - szólal meg Banner. - Hulk se tudta megállítani - összevont szemöldökkel ránézek. Hulk se tudta megállítani Thanost? Nagyobb a baj, mint azt gondoltam! - Meg kell találnunk a köveket – folytatja. - A lényeg az, hogy ez a kő nálunk van. Tudjuk hol. - mutat a doki nyakában lógó idő kőre. - De Vízió bárhol császkálhat az elmekővel, úgyhogy meg kell találnunk most!

*Joyce szemszöge*

Tony összevont szemöldökkel teszi karba a kezét Bruce utolsó mondatát hallva. Már valamiképp sikerült nyugalmat parancsolnom magamra, ebben igazából sokat segített, hogy újra Pietro mellett vagyok. A törzsét átölelve állok mellette, míg ő az egyik kezével a vállam karolja át. Nyom egy gyengéd puszit a hajamba, majd tekintete visszavándorol Tonyra és Brucera.

-Éppen ez a bibi - reagálja le Stark.

-Hogy érted? - kérdezi meglepetten, egy kicsit vékonyabb hangon Banner.

-Vízió két hete kikapcsolta a jeladóját - válaszolja Stark, mire zavartan összenézünk Pietroval. Szemem azonnal fehérré válik. - Nem látjuk.

-Te tudtad? - kérdezem Pietrotól.

-Nem - válaszolja, de közben már visszafordítja a fejét a többiekre. Szétkapcsolom magunkat, majd veszek egy mély levegőt. Mi arról nem tudtunk, hogy Víziónak jeladója van, arról meg pláne nem, hogy ki is kapcsolta.

-Mi? - kérdezi döbbenten Banner.

-Bizony - válaszolja Stark, majd elsétál mellettünk.

-Megint elvesztettél egy szuperrobotot? - kérdezi idegesen Bruce.

-Nem elvesztettem, és nem robot. Fejlődik!

-Ki tudná megtalálni? - kapcsolódik a beszélgetésbe Strange.

-Francba - mondja maga elé Strak idegesen. Idő közben a szoba másik végébe sétál, mi pedig, hogy jól láthassuk felé fordulunk. - Esetleg Steve Rogers.

-Oh, remek - fordul el Strange.

-Talán - teszi hozzá még Tony. - De... - nem fejezi be a mondatot. Tudom, hogy most minden az eszébe jutott és hogy fáj neki az, ami történt. Tudom, ha meg tudná változtatni a történteket megtenné. Hiányzik neki a csapat, ahogy Steve is. Bruce pedig kimaradt ezekből, ő már akkor nem volt velünk. Nem tud semmit.

-Hívd fel - ad ötletet Bruce.

-Ez bonyolult - fordul Bruce felé Stark. - Nem tudsz mindenről, ami történt, mi?

-Mi tudjuk, hol van - kapcsolódom be a beszélgetésbe, majd elengedem Pietrot és melléjük lépek. Tony lesüti a tekintetét, míg Bruce továbbra is zavart arckifejezéssel felém fordul.

-Az nem olyan biztos - lép mellém Pietro, mire gyorsan rákapom a tekintetem és kérdőn felvonom a szemöldököm. - Miután elmentél Vízió elment, hogy megkeresse Stevet és beavassa az álmodba. De nem voltak már ott - elkerekedik a szemem. - Mielőtt pedig én jöttem el Londonból, Vízió még félrehívott, hogy nem maradnak ott.

-Akkor hova mentek? - kérdezem kicsit félve.

-Valószínűleg vissza Skóciába - vonja össze a szemöldökét Pietro. - De nem mondta.

-Legalább tudunk honnan kiindulni - teszi hozzá Bruce, majd Tonyra néz és megkérdezi. - Mi történt, amiről nem tudok? - Tony hallgat, végül pár másodperc után beavatja Brucet a történtekbe. Elmondja neki, hogy a csapat feloszlott mert összebalhézott a Kapitánnyal. Bruce közelebb lép hozzá, ijedten és aggódva közli Tonyval, hogy nem érdekli, kivel nem áll szóba mert Thanos ide tart és meg kell őt állítanunk. Stark arrébb sétál és nagy meglepettségemre előveszi azt a telefont, amit Steve küldött neki. Elkerekedik a szemem, mikor meglátom a készüléket a kezében, nem gondoltam volna, hogy magánál tartja. Halványan elmosolyodom. Tony egy kis ideig nézi a készüléket, ám még mielőtt megnyomhatná a hívás gombot felkapja a fejét, idegesen körbe fordul, közben pedig összecsukja a felnyithatós telefont. Értetlenül nézi Stranget.

-Mi az? - kérdezi Pietro.

-Doki, ugye most éppen nem mozgatja a haját? - mutat felé a telefonnal. Strangere nézek, akinek az elöl lévő hajtincse tényleg mozog.

-Nem - válaszolja. Hangjából hallani, hogy őt is zavarja az, ami épp történik és az is, hogy nem tudja mi. - Most éppen nem mozgatom.

A fülemet most már nekem is megüti a halk morajlás, ami kintről jön. Levegő áramlik be a plafonon tátongó lyukból, és az ablakon keresztül látni lehet, ahogy az újságot viszi a szél. Valami odakint nagyon nagy szelet kavar. A hang pedig ismeretlen mindannyiunk számára.

-Itt van a ruhátok? - kérdezi Stark Pietrotól és tőlem, de közben továbbra is a bejárati ajtót nézi.

-Nincs - válaszolom halkan. Strange ránk néz, majd pár körkörös mozdulatot végez a kezével, mely hatására Pietrot és engem is sárga fény vesz körbe. - Mit csinálsz? - kérdezem kicsit ijedten, de Stephen nem válaszol. A fény az egyik hirtelen jött kézmozdulatára teljesen eltakar minket, majd a következő pillanatban el is tűnik. Döbbenve veszem észre, hogy már nem abban a ruhában vagyok, amiben ide érkeztem és hogy már nem vagyok piszkos és kormos, illetve az arcom sem véres már. A hajam is rendezett lett. Pietroval mindkettőnkön az a ruha van immáron, amit még Stark küldött nekünk. Egy bólintással köszönöm meg Strangenek, hogy ide hozta nekünk, vagyis igazából azt, hogy ránk varázsolta.

-Átalakítottad? - kérdezi mosolyogva Tony. Végig pillantok magamon, akkor esik csak le, mire értette mikor rájövök, hogy szoknya helyett nadrág van rajtam. Eredetileg szoknyás ruhát küldött nekem Tony, de nem vagyok oda túlzottan értük és nem is túl praktikus, ezért átalakítottam nadrággá. Így most már egyberészes, overálszerű a ruhám, semmi máson nem változtattam.

-Igen - nevetek fel, majd rá nézek. - Nem szimpatizálok túlzottan a szoknyákkal.

Pietro a következő pillanatban az ajtóhoz lép és kinyitva azt, kisétál az utcára. Gondolkodás nélkül utána megyünk. Kiérve sikítozó, rémült és menekülő emberekkel találjuk szembe magunkat, akik az ellenkező irányba menekülnek, mint amerre mi megyünk. Tony felsegít egy nőt a járdáról, mivel elesett. Sietve lépkedünk az elágazáshoz, ahonnan por és újságpapírok száguldanak ki. Stark magára veszi a napszemüvegét és abban a pillanatban kérdőre vonja Pénteket. Az autók megállnak, az emberek továbbmenekülnek valami elől. Ideges vagyok, a szél belekap kék hajamba, miközben Pietrot és Tonyt követem. Kezdődik!

Ráfordulunk az utcára, ahonnan a szél jön, elkerekedett szemekkel figyelem a különleges, leginkább egy fánkra hasonlító űrhajót, ami éppen leszállni készül. Ettől származik a szél és a zaj, ami most már hangosabb, hogy itt vagyunk előtte.

-Péntek, mindenkit evakuálni kell a környékről, értesítsd a hatóságokat! - próbálja túlkiabálni az űrhajó okozta nagy zajt Stark. Szembe fordul Pietroval és hozzá teszi. - Amíg kiérnek, vigyél innen annyi embert amennyit csak tudsz!

-Rendben - bólint rá Pietro, ezt követően rám néz. Összepréselem az ajkaimat, a Maximoff fiú mellémlép, ad egy puszit az arcomra, majd elfut. Strange egy narancssárga fénysávot lök az űrhajó felé, ezzel megállítva azt, rákacsint Tonyra, aki döbbenten nézett rá, majd féloldalasan elmosolyodik és visszafordul az idegen gép felé. Magamban felnevetek a jelenetet látva. Egy kék fénysugár nyúlik ki a hajóból, ezzel elénk szállítva a két idegent. Görcsbe ugrik a gyomrom, mikor felismerem őket. Orrtalan és behemót. Thanos két segédje, akik ott voltak az asgardi hajón.

-Ők azok - súgom magam elé. Banner rám néz, ezzel jelezve, hogy ő is felismerte őket. Elindulunk feléjük, Tony a szemével tanulmányozni kezdi őket, ugyanis most látja az idegeneket először.

-Halljátok szavam és örvendjetek - kezd bele az orrtalan. Megállunk előttük pár méterre, nem túl közel, de nem is túl messze. - Thanos gyermekei hamarosan mindnyájatokkal végeznek - erre a behemót barátja a kezébe veszi éles, leginkább egy kaszára hasonlító fegyverét, mellé még morog is egyet. - Adjatok hálát, hogy haszontalan életetekkel hozzá járulhattok ...

-Bocsi, de a Föld most sajnos zárva tart - szól közbe Tony, meg se lepődök már rajta. - Szedjétek a sátorfátokat és húzzatok innen!

-Kőhordozó - néz Strangere a lény, aki eddig beszélt. - Ez a karattyóló állat a te nevedben beszél? - mutat nemes mozdulattal Tonyra. Felráncolom a homlokomat szavaira.

-Nem, a magam nevében beszélek - válaszolja Strange, majd kezeit kétszer egymásnak üti, végül megfeszítve izmait maga elé emeli őket. Ökölbe szorított kezének végéből narancssárga, különleges mintájú körök jelennek meg. - Nincs jogotok a városban és a bolygón lenni! - Wong is az ökle végére varázsolja a köröket.

-Vagyis tipli van Tunyacsáp! - kiáltja oda neki Tony. Ez találóbb név, mint az én Orrtalanom, vagy Voldemortom. Mond valamit a mellette álló behemótnak, aki a földbe vágja fegyverét és elindul felénk. - Banner beszállsz?

-Öhm - néz rá Tonyra a kérdezett. - Nincs kedvem, de mikor érdekelt ez bárkit is.

-Na, ugye - válaszol Tony. Bruce azzal megpróbálja a felszínre hozni Hulkot. Ökölbe szorítja kézfejét, megfeszíti az izmait és berogyasztja a térdét. A nyakán kiduzzadnak az erek, amik egy kicsit zöldes színt vesznek fel. Nem jött össze neki, hogy a felszínre hozza Hulkot, így Tony Wongra bízza a tudóst, aki csalódottan lépked hátra. A melák már futva közelít minket, Tony megkocogtatja a mellkasán lévő panelt, aminek hatására a nanotechnológiás páncélja elkezdi befedni a testét, míg végül már Vasemberként áll mellettünk.

 Előre lép és kivédi a földönkívüli ütését, majd pár nanotechnológiás fegyverrel visszalöki oda, ahonnan indult. Tunyacsáp egy mozdulattal Tonyt a levegőbe repíti, míg Strange eltávolítja az utcáról Bannert egy kapu segítségével. Ekkor a talpon maradt vékony, már eléggé ideges élőlény fákat hajít felénk. Wongot megelőzve előre lépek, megtámasztom a lábamat a kezemet a számhoz emelem, majd miközben elsikítom magam, széttárom azokat. A hanghullámok, amik a számból indulnak, szembe találkoznak a fákkal és a lökésem erejének köszönhetően, most már Tunyacsáp felé száguldanak vissza.

-Tele vagy meglepetésekkel - néz felém döbbenten Wong. Majd Tony küldi vissza a feladójának a kocsit, ami ismét felénk száguld. Leszáll a földre és elém lép, maszk része visszazsugorodik a ruhájába.

-Mond, hogy itt van a karkötő, amit adtam? - tekintetét az enyémbe fúrja.

-Igen - emelem fel a csuklómat az arcunk közé, hogy láthassa a rajta díszelgő fekete, ezüst díszítéses ékszert.

-Akkor használd! - mondja, majd visszaveszi a fejrészét a páncéljának.

-Mi? - kerekedik el a szemem. - Dehát, még egyszer se próbáltam!

-Volt már rajtad páncélom, nem?

-De - vonom össze szemöldökömet. - Egyszer! Az nem sok!

-Befejeztétek már? - kiált ide nekünk Wong, aki megint kivéd egy felénk száguldó tárgyat.

-Figyelj - Tony elengedi a füle mellett Wong közbeszólását, most hangja aggódást sugall. - Menő a ruha, meg minden, de nem véd. Az viszont igen - mutat a karkötőmre. Elemelkedik a földtől, majd még mielőtt a magasba szállna, hozzáteszi: Gyerünk Foszlány!

Tony azzal a magasba emelkedik és onnan támad rá Tunyacsápra, megforgatom a szemem. Szembe fordulok azzal az utca szakasszal, ahol a támadóink és azok űrhajója van. Veszek két gyors levegőt és lassan sétálni kezdek feléjük.

-Nem hiszem el - morgom az orrom alatt. - Mindig kitalál valamit.

Az utolsó mondatom végén halványan elmosolyodom. Menet közben magam elé emelem a bal csuklómat, majd megnyomom a karkötő közepén lévő szimbólumot, ami abban a pillanatban kéken felragyog. A középsőujjam segítségével aktiválom a kék fény alatti érzékelőt, aminek hatására a karkötőből előbújó fémdarabok azonnal elkezdik beborítani a testem. Magam mellé eresztem a kezem, közbe továbbsétálok. Wong döbbenten néz rám, mikor elhaladok mellette, végül Strange mellett állok meg. A testemet immár egy fekete-türkiz, nanotechnológiás vaspáncél borítja.

-Azta! - néz rám Strange. - Szép!

-Kösz, varázsló! - száll le mellé Stark, majd megveregeti a vállát, Strange elfintorodik érintésére. - Kényelmes? - kérdését hozzám intézi.

-Az - válaszolom, majd végig nézek magamon. - Csak fura.

-Majd hozzászoksz! Gyere, segíts fent! - azzal a magasba emelkedik, én pedig követem. Eddig egyszer volt rajtam páncél, akkor is csak próbailag. Sose gondoltam volna, hogy majd készít nekem egyet, ráadásul ilyen személyre szabott, nőiesebb fekete-türkiz változatot, ráadásul nanotechnológiával. Igaz, már nem most kaptam tőle, de most van rajtam először. Még kicsit hozzá kell szoknom, de még így is gyorsan belejövök a használatába. Könnyedén repülök fel Tony mellé a levegőbe, majd ott megállok mellette. Tunyacsápot nézi, aki miután észrevesz minket, megsoroz pár autóval, fával és konténerrel. Közben Strange és Wong a behemóttal küzdenek.

*Pietro szemszöge*

A legtöbb embert sikeresen elvittem az érkező hajó közeléből biztonságosabb helyre. Miután lerakom az utolsóként felkapott kislányt az anyukája mellé, azonnal indulok vissza Joyceékhoz. Pár másodperc múlva már Strange és Wong között állok, körbe fordulok tekintetemmel Joycet keresem, de ne találom.

-Hol van Joyce? - kérdezem idegesen, közben próbálom túlkiabálni a csata zaját.

-Fent - válaszolja Strange, mire összevonom a szemöldököm. Kezével az égre mutat, melyet követ a tekintetem. Elkerekedik a szemem, mikor meglátom Joycet egy fekete-türkiz vaspáncélban, amint a tenyeréből kilőtt sugárral szét nem robbant egy felé tartó teherautót, ami lángolva zuhan vissza a földre.

-Imádom a csajt - mondom magam elé feloldalas mosollyal az arcomon.

-Ne most ámuldozz a barátnődtől kölyök - hallom meg Stark hangját a fejemben és csak ekkor döbbenek rá, hogy Strange válaszát is ott hallottam. Joyce összekötött minket. - Inkább segíts!

-Jaj, pofa be rozsdakupac - válaszolom nevetve.

-Joyce, szólj a barátodra - tettet sértettséget Tony, de a végén ő is elneveti magát.

-------------------------------------------------------------

Sziasztok! Elsősorban az érdekelni, hogy ti mit gondoltatok mikor Tony odaadta Joycenak a karkötőt, mi lesz az? Illetve, hogy mit szóltok ahhoz ami lett belőle?:D

A jövőheti rész NEM pénteken fog jönni, hanem HÉTFŐN! Majd meglátjátok miért;)