Újra meglövik a hajót. A hajtóművek leállnak, csak úgy lebegünk a semmi közepén 22 ugrási ponttal Asgardtól. A főcsarnokban vagyunk, rengeteg halott asgardi fekszik a földön. Megölték őket. Kegyetlenül lemészároltak gyerekeket, anyákat és apákat. Nem törődtek velük csak megtették. Próbálunk ellenállni, de túl kevesen vagyunk. A hajón belül több helyen is tűz ég, a csarnok, ahogy szinte az egész hajó, már egy roncsnak felel meg. Az elesett asgardiak között törmelék darabok éktelenkednek. Heimdall a földön fekszik, vérző fejjel és testtel. A tűz és a harc miatt mindenkit hamu vagy por borít. A vészjelző szüntelen csipog a háttérben, itt nem hallani rendesen, de ha nagyon figyelsz és fülelsz megüti a füled. A légfenntartó rendszerünk is meghibásodott, már nem tart ki sokáig.

Egy magas, vézna, orr nélküli földönkívüli járkál a hullák között, ujjait maga előtt egymásnak támasztja és csak beszél és beszél. A másik három csatlós Lokit és engem vesz körbe. Arcom kormos, szemöldököm felett egy seb éktelenkedik, amit az egyik harcos ejtett rajtam. Loki kifejezéstelen arccal fordul Voldemort hasonmása után, közben én idegesen állok a feketehajú isten mellett. Thor megkért, hogy ne használjam az erőmet, a saját biztonságom érdekében és csak, hogy biztosra is menjen, beadta nekem azt a kis folyadékot, amit Loki akkor, amikor Asgardban jártam. Ez a világos lilaszínű lötty elnyomja bennem a képességemet, ugyan nem örökre, csak egy kis időre. Sajnos pontos időtartamot nem tudok. Elnézve a jelenlegi helyzetünket, feltétlen jól jönne a szirén képességem. Loki visszakapja a tekintetét az előttünk tornyosuló páncélos, lila lényre. Thanos. Lenyúl a mellette fekvő Thorhoz, és megragadva a páncélja nyakát, maga után húzza az istent. Thor sincs a legjobb formájába, rendesen ellátta a baját a lila titán.

-Félhettek, menekülhettek, úgyis utolér titeket a végzet - megáll az emelvény szélén, jobb kezében még mindig ott tartja, pár centivel a föld fölött Thort, aki hortyogva próbál ellenállni, de túl gyenge, hogy bármit is tegyen. Összeszorul a szívem. Dühtől izzó tekintettel figyelem a páncélos férfit. A kékhajú nő, megpörgeti maga mellett háromvégű lándzsáját, majd azt Lokinak szegezi, aki erre meg se moccan. A nagy behemót, kinek piros-kék ruhaanyag lóg ki az övéből, áll leghátul. Valamiért őt tartom a legijesztőbbnek. Nem a mérete miatt, hanem a ruhaanyag miatt. Valószínűnek tartom, hogy az nem az övé, hanem az egyik áldozatáé. Thanos tekintete megtalál engem, majd Lokira visszanézve folytatja mondókáját. - És most eljött. Vagyis inkább eljöttem - azzal lila arca elé emeli bal kezét, amit ökölbe szorít és ezzel a mozdulattal aktiválódik a kesztyűjében lévő lila ékkő. Nála van a végtelen kesztyű és a hat végtelen kő egyike. Az erő kő. A Titán felemeli Thor fejét, aki erre köhög egyet.

-Túl sok a duma - horkan fel Thor, miközben szájából vér folyik. Lokinak megfeszül az állkapcsa, rápillantok és látom rajta, hogy nem tudja, mi tévő legyen. Bátyja szólására ránéz, majd mikor a Titán újra magához veszi a szót, ráemeli a tekintetét, ahogy én is.

-A Tesseract-ot - Thanos szavait Lokihoz intézi, lilán világító kesztyűs keze Thor feje felé közeledik. Zavartan összevonom a szemöldököm. Thor nekem azt mondta, hogy a Tesseract elpusztult, mert az apja kincstárában hagyták, mikor Asgard felrobbant. Hogy nincs ezzel tisztában Thanos, hisz' egy végtelen kőről beszélünk? - Vagy enyém a bátyád feje! Felteszem az egyik fontosabb.

Thanos szorít ujjain, amivel Thor fejét fogja, közben keze még mindig közeledik az arcához. Próbálok kifejezéstelen arccal állni, úgy ahogy Loki se mutat semmit. Bízom benne, tudom, hogy Lokinak van valami terve, hogy megállítsuk ezt az őrültet. Válaszolnia sem kell, én tudom, hogy neki Thor fontosabb. Ki fogja húzni a bajból.

-Ó, sokkal - válaszolja Loki monoton hangjával. Tudtam! - Kinyírhatod!

Szemem elkerekedik és Lokira kapom a tekintetem. Mi van? Thanos is megdöbben egy percre, de nem habozik sokáig, kesztyűjét Thor arcának nyomja, aki abban a pillanatban felüvölt a fájdalomtól. Arcán sebek jelennek meg, illetve kezd feketedni azon arc része, ahol hozzáér a kő. Loki egy ideig mosolyogni próbál, ám mikor meglátja testvére szenvedő arcát, azonnal elkomorodik.

-Loki! - szólok rá és lépek egyet felé, de a mögöttem álló lény azonnal megragadja a kezem és vissza ránt. Loki egy pillanatra rám kapja a tekintetét, hogy meggyőződjön nem esett-e bajom. Megrázom a fejem, ezzel azt jelezve számára, hogy ne hagyja, hogy Thor tovább szenvedjen. A csínytevések istene továbbra is komor arccal visszafordul Thanos és Thor felé, utóbbi még mindig üvölt fájdalmában. A lény, amelyik visszarántott, még mindig erősen fogja a karom. Loki szemében könnyek csillogását vélem felfedezni, látom rajta, hogy egyre idegesebb.

-Jólvan! Hagyd abba! - üvölt fel Loki, mire Thanos azonnal elveszi kesztyűjét Thor fejétől. Hatalmas kő esik le a szívemről. Tudtam, hogy nem hagyná, hogy megtegye. Loki kiengedi a bent tartott levegőjét, és pár pillanatra megnyugodva, lehunyja szemét.

-Nincs nálunk a Tesseract. Elpusztult Asgardban - nyögi a szavakat egymás után Thor. Arca szenvedést tükröz, biztos nem lehetett kellemes érzés az előbbi. Loki ráemeli tekintetét, szemében még mindig ott csillognak a könnycseppek, azonban nem engedi szabadjára őket. Ekkor leesik a dolog. Elszorul a torkom és a szám is szétnyílik, mondani akarok valamit, de nem jön ki hang a számon. Ezt nem hiszem el! Loki felemeli a fejét, majd ezt a keze emelkedése követi. Szétnyitja ujjait, amiben lassacskán megjelenik a Tesseract. Thanos önelégülten elmosolyodik, mire én csak lesütöm a szememet.

-Te...te aztán tényleg nem vagy semmi - mondja Thor, ám szavaiból nem sok döbbenetet hallok ki. Mintha már megszokta volna öccsétől az ilyesmiket. Loki tesz pár lépést előre, majd Thorra pillant.

-Hidd el testvér, felragyog majd a mi napunk - Loki szüntelen testvérét nézi. Thanos felnevet az isten szavaira, amire már én is felkapom a fejemet. Mit akart ezzel mondani Loki? Mégis van valami terve? Tekintetem vadul cikázik a testvérpár között.

-Alaptalannak tűnik az optimizmusod, asgardi - veti oda szórakozottan Thanos, közbe Loki már majdnem odaért elé, keze is magasabbra szökött lépteit követve.

-Ami azt illeti, nem is asgardi vagyok - mosolyodik el egy pillanatra a fekete hajú isten. Thanos zavartan összevonja a szemöldökét, nem érti, mire mondta ezt az előtte álló férfi. - Másrészt pedig, velünk van Hulk.

Neve hallatán a zöld behemót neki esik Thanosnak. Loki testvére után ugrik, melynek következtében kiesik a kezéből a Tesseract. Ekkor jövök én, szembe fordulok a kezemet szorongató lénnyel és azonnal hasba rúgom. Fellépek rogyasztott térdére, majd nyakába ülve kiszabadítom bal kezem szorításából. Kétszer, teljes erőmből arcon ütöm, tenyeremmel fejére támaszkodom és fellököm magam, ezzel a nyakába állva. Épp le akarok onnan ugrani, mikor megragadja a lábam és elhajít. A földön gurulva megállok pár lépésnyire Loki és Thor mellett. Az előbbi mellém lép és segít ülő helyzetbe tornászni magam. A pikkelyes, nagy kolonca segíteni akar a Titánnak, ám ezt az orrtalan nem hagyja neki. Idegesen követem tekintetemmel Hulkot és Thanost. Hulk azonban alább marad. Döbbenet és ijedtség ül ki az arcomra, mikor Thanos a levegőbe emeli a zöld testét, majd a földbe döngöli. Hulk nem mozdul. Ekkor Thor esik neki a Titánnak, aki egy laza kézmozdulattal a hajó másik végébe repteti őt. Voldemort egy kézmozdulattal és pár roncsdarab segítségével mozgás képtelenné teszi a mennydörgés istenét. Heimdall veszi magához a szót, melynek következtében megnyílik a Bifröszt és elviszi magával Hulkot.

-Joycet is! - kiáltja oda azonnal Heimdallnak Loki. Azonban engem már nem tud Banner után küldeni a Földre. Thanos elveszi az agancsostól, attól, aki engem fogott, éles fegyverét, majd szíven szúrja vele a földön fekvő férfit. A szám elé kapom a kezem és könnyek gyülekeznek a szememben. Loki megfeszíti állkapcsát, majd ordító testvérére néz, aztán felpattan és a hónom alá nyúlva behúz az egyik folyosóra. Heimdall halott.

-Joyce, figyelj ide - guggol le elém Loki, hangját halkabbra veszi. - Teleportálj vissza a Földre!

-Nem megy - nézek mélyen a szemébe. - Még mindig hat a löttyöd.

-Akkor csak maradj itt - mutat ujjával a helyre, ahol épp ülök. - Bízd rám a dolgokat - ekkor bevillan valami és félbeszakítom Lokit.

-Használjuk ezt - mutatok a csuklómon lévő karkötőre.

-Ha hozzávágod - néz az ékszerre. - akkor meghal, vagy mi? Mert, ha nem, akkor felejtsük el - vonja fel a szemöldökét, majd tekintete újra találkozik az enyémmel.

-Nem te idióta! - forgatom meg a szemem. - Stark adta, és azt mondta, csak vészhelyzetkor használjam és ez az!

-Inkább hagyjuk - fintorodik el, szólni akarok, de nem hagyja. - Bízz bennem! - Orrtalan ekkor átadja Thanosnak a Tesseractot, aki egy egyszerű mozdulattal összetöri azt, ezzel szabaddá téve a benne rejlő, kéken fénylő végtelen követ. Megszerezte a második követ is, amit azonnal beleilleszt a kesztyűbe. Megszerezte a tér kövét. - Van egy tervem. Menni fog? - egy kis habozás után rábólintok és hagyom, hogy kisétáljon a folyosóról, vissza a csarnokba, vissza ahhoz a lila szörnyhöz.

-Van még két másik kő a Földön, keressétek meg és hozzátok el nekem a Titánra - adja ki a parancsot Thanos, közben a már két kővel rendelkező végtelen kesztyűt csodálja.

-Szabadna közbe szólnom? - lép elő Loki. - Ha a Földre tartotok elkellhet egy vezető - tárja szét kezeit Loki, ezzel magára utalva. Ez most komoly? Ez a nagy terve?

*EKÖZBEN*

-Maradj itt - szólok oda a konyhában álló Wandának. - Visszamegyek New Yorkba és megkeresem Tonyt.

-De Joyce azt mondta, szóljunk Stevenek és Strangenak is - ráncolja homlokát húgom. Miután Joyce elteleportált Asgardba, Vízió azonnal Wakandába ment. Megbeszéltük, hogy egyesével szólunk nekik. Vízió lassan egy fél órája távol van, ahogy Joyce is. Nem tagadom, kezdek ideges lenni. Azt mondta, csak megy és jön.

-Igen tudom - fordulok az aggódó tekintetű Wanda felé. - Vízió Stevenél van, én pedig most elszaladok Tonyhoz.

-De miért nem várjuk meg, hogy Vízió visszajöjjön? - kérdezi Wanda.

-Már túl soká' van távol, nem időzhetünk ennyit - vonom össze a szemöldököm. Wanda egy kis gondolkodás után egyetértőn bólint. Épp lépnék ki a házból, mikor Vízió hirtelen a falon keresztül beszáll a nappaliba. Azonnal felé kapom a fejem, Wanda pedig odasiet hozzá.

-Na? – kérdezem, miközben feléjük sétálok.

-Sajnálom Pietro - néz rám csalódottan Vízió. - Már nincsenek Wakandában. T'Challa azt mondta, miután Joyce eljött, tovább álltak.

-És nem tudja hova mentek? - kérdezi most Wanda, hangjából ki lehet venni, hogy aggódik.

-Nem- rázza meg a fejét. - Nem szokták elmondani neki - csend telepedik a kis lakásra. A fogaskerekek az agyamban vadul pörögni kezdenek. Steveék kilőve. Szuper. Akkor marad Stark és a doki. - Most mi legyen? - kérdezi Vízió.

-Elmegyek Starkhoz - emelem fel a fejem. - Ti maradjatok itt, hátha Steveék felbukkannak. Amint végeztem New Yorkban, visszajövök és megyünk Strangehez.

-Vigyázz magadra - lép elém Wanda, majd megölel.

-Nem szokásom bajba keveredni - mosolyodom el féloldalasan, mire Wanda szemforgatva megrázza a fejét. Sarkon fordulok és szélsebesen kifutok a lakásukból, majd ki az épületből. Minden lelassul körülöttem, egy darabig cikázok a járókelők és autók között. Meg sem állok a Bosszúállók központig.

-Stark! - kiáltom el Vasember nevét, amint a laborba érek. Nem jön válasz. Felszaladok a nappaliba, be a konyhába, végig a hálószobákon, majd be az edzőbe. Sehol sincs. Átsétálok a szomszédos épületbe, ahol hemzsegnek a S.H.I.E.L.D. ügynökök és dolgozók. Odasétálok az egyik pulthoz és megszólítom a mögötte álló, barna hajú nőt. - Elnézést - rám emeli a tekintetét, majd elmosolyodik. - Üdv! Tony Starkot keresem.

-Jelenleg nincs a birtokon - válaszolja kedves hangon.

-Meg tudná esetleg mondani, hol találom? - érdeklődöm tovább, természetes a legártalmatlanabb arckifejezésem mellett.

-Ha jól tudom, most épp a parkban van Ms. Potts-cal - néz a gépre, majd vissza a helyre, ahol az előbb álltam. Nem kellett többet mondani, tudom melyik parkban vannak. Mikor még minden rendben volt is jártak oda futni, gondolom most sincs másképp.

*ASGARDI MENEKÜLHAJÓ*

A földön fekszem, az orromból és számból folyó vér már a pólómra is ráfolyt. Loki terve nem jött be, így közbe avatkoztam, ám nem jártam sikerrel. A behemót pikkelyes alak rendesen elintézett. Sajog mindenem, több helyen is vérzek és a helyzetünk se javult, sőt, csak rosszabbodott. Az egyetlen női harcosa Thanosnak most megragad és talpra állít, kezével erősen ráfog a jobb kezemre, hogy véletlenül se mehessek el. A térdem remeg, de nem adhatom fel. Loki meggondolatlan és felelőtlen volt. Egy kis tőrrel támad Thanosra, aki a tér kövével megállítja csapását. Loki kiejti a kezéből a fegyverét, Thanos a következő pillanatban torkon ragadja a csínytevések istenét és szemmagasságba emeli. Loki vadul kapálózik, annak reményében, hogy levegőhöz jut. Thanos nem kíméli. Thor szaporábban kezdi el venni a levegőt, ahogy én is. Mind a ketten megijedünk a kialakult helyzettől, elkerekedik a szemem a torkom pedig elszorul. Könnyek gyülekeznek a szememben.

-Te sose leszel Isten! - mondja ki utolsó leheletével eme mondatot Loki, majd Thanos rászorít a nyakára. Ide hallom a csontok ropogását, Loki szemeiben elpattannak az erek és vér folyik ki a könnycsatornájából, erek duzzadnak a homlokán az oxigénhiány miatt. A csínytevések istene, Jotunheim törvényes királya, Odin fia, Loki Laufeyson most ott lóg Thanos markában élettelenül. Thor ordítana, ha nem lenne a szája előtt a vas. A szememből potyogni kezdenek a könnyek, amint meghallom a csontok ropogását és mihelyst Loki teste elernyed, felkiáltok és lépek egyet előre. A kezemet fogó miatt nem jutok messzire, ám a számból, a sikításomra feltörő hanghullámok, igen. Elérik Thanost, aki a nagy erejű szirén sikolyomtól hátra tántorodik. A mögöttem álló idegen nő kezét azonnal a szám elé helyezi és magához ránt, ezzel megakadályozva, hogy tovább terjedjenek a hanghullámaim. A szívem összeszorul Loki testét látva, az arcom vizes a könnyeimtől. Thanos közelebb sétál, majd ledobja Loki testét Thor elé.

-Ezúttal nem támad fel - mondja komoran, majd felém fordul. Egy darabig csak néz, tanulmányozza az arcomat, majd végül megszólal. - Ki vagy te kedvesem? - Thorra kapom a tekintetem, ő már engem néz. Félve összevonom a szemöldököm, Thor egy bólintással jelez nekem, majd visszafordulok Thanos felé, lehajtom a fejem. A nő elveszi a szám elől a kezét, hogy tudjak válaszolni ura kérdésére.

-Menj el! - ordít rám Thor a fejemben.

-Nem hagylak itt! - ellenkezem. - Meg fog ölni. Kijutunk valahogy, csak időre van szükségem!

-Joyce - hangja reménytelenül verődik vissza a fejemben. Feladta. Hallom a hangján. Teljesen összetört. - Nincs már időnk. Menj vissza a Bosszúállókhoz, keresd meg Bannert és ne hagyd, hogy megszerezze a maradék három követ! Védjétek Víziót és a Doktort! - csend. Thanos kezd türelmetlen lenni. - Kérlek!

-Válaszolj te átkozott! - veszi magához a szót Orrtalan, Thanos egy kézmozdulattal jelzi számára, hogy ne avatkozzon közbe.

-Thor én nem... - próbálnék tovább ellenkezni, de a szavamba vág.

-Ne! Joyce, kérlek! - Thor rám néz, azonban én nem nézhetek rá, mert akkor meglátnák a szemem színét. - Nem tudja, hogy tudsz teleportálni! Ha Thanos megszerzi a köveket, akkor mindennek vége. Menj vissza, kérlek.

Összepréselem az ajkam, egy könnycsepp legördül az arcomon. Felemelem a fejem, de a szememet lesütve tartom. Egy hirtelen mozdulattal ránézek Thanosra, akinek ekkor elkerekedik a szeme, a mögötte álló három csatlósa is meglepődik íriszem színe láttán. Szomorú és fájdalmas mosolyra húzom az ajkaim, majd kivillantom véres fogsorom.

-Még találkozunk - mondom rekedten, majd eltűnök a nő keze közül. Egyik pillanatban még a lángoló asgardi menekült hajón vagyok, Thorral a halott Lokival és asgardiakkal, Thanossal és csatlósaival. A következőben pedig London egyik utcáján találom magam.

*EKÖZBEN*

-Te mit keresel itt? - nézek döbbenten a fehérhajú fiúra.

-Joyce álmáról lenne szó - fújja ki magát Pietro, majd folytatja. - Amúgy szia, Pepper!

-Szia! - köszön vissza a mellettem álló vöröseshajú nő.

-Mit látott az álmában? - kérdezem türelmetlenül, a gyomrom görcsbe rándul tudva, hogy Joyce álmai mikkel járhatnak. Két futó nő elhalad mellettünk, összesúgnak és futnak tovább a park belsejébe, nem foglalkozom velük, pedig rólunk beszéltek.

-Tony Stark? - lép elő egy igen különleges köralakú, narancssárgás peremű kapuból egy őszülő, vörös köpenyt hordó férfi. Mind a hárman rá kapjuk a tekintetünk. - Én Doctor Stephen Strange vagyok. Kérem, jöjjön velem - tekintete ekkor a mellettem álló fiúra terelődik. - Á, szia Pietro.