Wanda azonnal a nyakunkba ugrott, mikor a konyhájába teleportálódtunk, szorosan ölelt át mindkettőnket. Szemeiben könnyek csillogtak mikor hosszas ölelés után elengedett minket és ránk nézett. Aggódott, látszott a szemein, de most, hogy már itt vagyunk előtte megkönnyebbült.

Elmeséltünk neki mindent tövirül-hegyire, ő pedig némán hallgatott minket. Neki viszont Pietro kérésére elmondtuk, hogy Strange segített nekünk, ugyanis Pietro nem akart titkolózni a húga előtt amit meg is értettem, ezért nem szálltam vele vitába ezzel kapcsolatban, és persze én se szerettem volna előtte titkolózni. Őt is megkértem, hogy ne nagyon hangoztassa a doktort senkinek, amit meg is ígért, hogy nem fogja. Körülbelül fél óra elmúlása után Vízió is vissza tért és elmesélte mit mondott neki Tony a házunkkal kapcsolatban.

-Egyből belement - montda miközben leült Wanda mellé a kanapéra és megfogta kezét. - Nem kérdezősködött, adott pár robotot akiket elvittem a házatokhoz, már csinálják.

-Köszönjük - mosolyogtam rá.

-Ha nem gond, itt maradnánk amíg be nem fejezik a lakást - nézett rá Pietro a húgára.

-Igen, erről akartam is veletek beszélni, hogy...

-Ha zavarunk, akkor elmegyünk - vágott Wanda zavart mondtába Pietro.

-Nem, nem erről van szó - rázta meg a fejét azonnal a Maximoff lány. Vízió ekkor felállt és átsétált a konyhába, mondva, hogy hoz teát. - Tudjátok, hogy sose zavartok. Csak nemrég felhívott Clint - itt összenéztünk Pietroval, majd vissza Wanadára - Mondta, hogy beszélt Nattal.

-Mit mondott? - kérdeztem türemetlenül. Róluk konkrétan semmit nem tudtunk, Natról, Steveről és Samről, aggódtam is miattuk, hogy még nem jelentkeztek.

-Jelenleg Wakandában vannak - folytatta Wanda - Steve megkérte Clintet, hogy hívjon fel engem és mondjam neked, hogy beszélni szeretne veled.

-Én is beszélni szeretnék vele - ráncoltam a homlokom - Már egy idelye azon vagyok, hogy megkeressem őket, de eddig senki se tudta pontosan megmondani, hol vannak.

-Úton vannak - fejtette ki Wanda - Nem nagyon maradnak sokáig egy helyen. Wakandába viszont sűrűn vissza látogatnak, és mivel most is ott vannak gondolom azért szólt.

-És ez a Wakanda, hol van? - kérdezte Pietro.

-Afrikában - válaszolta Vízió, miközben letett egy kisebb tálcát az asztalra amin volt négy bögre, tele forró teával. Helyet foglalva Wanda mellett folytatta: Nehéz megtalálni, de neked könnyű lesz - pillantott rám.

-Teleportáljak oda, igaz?

-Igen - bólintott Vízió, majd belekortyolt a teájába - Még nem jártam ott, így nem tudom körbeírni neked, hova is teleportálj - itt egy kicsit szomorú lettem, ugyanis olyan helyre amit még nem láttam nem teleportáltam. Asgarba is Wanda festményének köszönhetően jutottam el, mivel volt némi elképzelésem a helyről. De Wakandáról semmi elképzelésem sincs, se kép, se hang.

-Hogy jussak oda, ha nem tudsz helyleírást adni? - kérdeztem csalódottan.

-Lehet a helyet nem ismerjük, de Stevet még magad elé tudod képzelni nem? - mosolyodott el sejtelmesen Vízió.

-Mi? - kerekedtek el a szemeim, Pietro is zavartan nézett rá - Azt mondod, hogy személlyel is működik?

-Mr. Stark mondta, hogy mikor Asgardba mentél, se láttad pontosan a helyet és mégis sikerült oda menned - fejtette ki Vízió - Fejlődött annyit a képességed, hogy megpróbáld egy általad jól ismert személlyel.

-És ha nem sikerül? - kérdeztem félve, mivel egy picit kételkedtem abban, hogy sikerülni fog.

-Akkor se lesz semmi - válaszolta nyugodt hangon Vízió - Ha nem jön össze, nem esik bántódásod, hisz' akkor el se teleportálódsz.

Ez után megvitattuk, hogy megpróbálom és ha sikerül akkor beszélek Stevevel. Pietro azt mondta, hogy ezt most rám bízza, és itt marad Wandáékkal. Nem erősködtem, hogy jöjjön velem, mivel még mindig fájlalta a hasán lévő sebeket amik még nem gyógyultak be teljesen. Meg amúgy se tud sokat a húgával lenni, én pedig ezt megértve beleegyeztem, hogy nyugodtan maradjon itt. Az estét még itt töltöm én is, majd csak holnap reggel próbálok elteleportálni Wakandába. Wanda mondta, hogy szól Clintnek, hogy értesítse Natashát arról, hogy holnap oda megyek, csak hogy ne érje váratlanul őket az érkezésem.

Ezek után hosszasan beszélgettünk, majd Wandával átmentünk a konyhába összedobni egy kis egyszerű, de annál finomabb vacsorát. Mi pedig úgy döntöttünk, hogy erre nagyon is meg fog felelni a tojásrántotta, tekintve, hogy egyszerű elkészíteni, gyorsan meg is van és ezt mindenki szereti.

-Megvagytok Vízióval? - kérdeztem Wandától kicsit halkabban, közben a nappaliban ülő fiúkra pillantottam.

-Igen - válaszolta mosolyogva - Habár elég nehéz, hogy Víziónak vissza kell mennie a birtokra, de meg lehet szokni. Nem gondoltam volna, hogy össze fog jönni a dolog.

-Már hogyne jött volna össze? - kaptam rá a tekintetem, mire ő felnevetett - Látszik, hogy oda, meg vissza van érted.

-És ez kölcsönös - tette hozzá fülig érő mosollyal.

-Ez a lényeg - ültem fel mellé a pultra, míg ő folytatta a vacsora elkészítését. Egy kis hallgatás után ő szólalt meg:

-És veletek mi a helyzet? - bökött meg kérdése közben a könyökével.

-Megvagyunk, köszönjük - válaszoltam - Most viszont egy kicsit nehézkes volt, ugye a sérülése miatt, de végül jóra fordult. Csak.. - itt elhallgattam, amire Wanada is felfigyelt és összevont szemöldökkel felém fordult.

-Csak?

-Csak aggódom - nyögtem ki végül halkan - Tudod meséltem neked Strangeről - Wanda bólintott - Felhívta a figyelmem az álmaimra, amiket már lassan több, mint két hete álmodok, viszont nem emlékszem rájuk. Minden reggel, mikor felkelek remegek, a doktor szerint a félelemtől és a látottaktól.

-Pietro tudja? - kérdezte Wanda halkan, nehogy meghallják annak érdekében ha nem tudna róla.

-Igen, még a birtokon elmeséltem neki - Wanda óvatosan bólintott.

-De miért nem emlékszel rájuk?

-A doktorral ezt is megvitattuk, és szerintünk azért, mert nem emlékezhetek rá. Viszont nagyon is fontos, hisz' ha így ébredek reggelente nem hiszem, hogy szépeket álmodtam.

-Megint meg fog halni valaki? - kérdezte finoman, az állkapcsom megfeszült a kérdés után és egy pillanatra elgondolkodtam.

-Valószínű - válaszoltam - De mivel nem emlékszem, így nem tudjuk, hogy ki és hol halhat meg.

-De a személyek sose egyeztek az álmaidban, nem? - kérdezte miközben kiszedte egy tányérra a már elkészült tojásrántottát.

-De - helyeseltem - A helyszín viszon mindig egyezett - erre felém kapta a fejét és láttam rajta, hogy leesett neki mit értettem ez alatt. - Ha látnám az álmokat akkor tudnánk hol történne a haláleset, és akkor megtudnánk előzni.

-Így viszont, hogy nem emlékszel rá, nem is tudod hol fog történni - kerekedtek el Wanda szemei.

-Pontosan - bólinottam. Leugrottam a pultról és közelebb sétáltam hozzá - Viszont van módja, hogy emlékezzek az álmaimra és ehez szükségem van a segítségedre.

-Nem! - vágta rá rögtön, és az arcára kiült a rémület és a féltés - Joyce, ez nagyon rossz ötlet. Nem biztos, hogy finoman meg tudnám ezt tenni, és lehet lesz valami bajod utána, és..

-Wanda - fogtam meg a lány felkarjait - Tisztában vagyok vele, mivel jár. De meg kell tennünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az álmom ezt te is tudod. Nem hagyhatjuk, hogy azért haljon meg valaki, mert féltünk a következménytől. Kérlek - néztem rá ráncolt homlokkal, és csak remélni tudtam, hogy belemegy. Vett egy mély levegőt és pár másodpercre lehunyta a szemeit is.

-Jólvan - nézett rám aggodalmasan.

-Köszönöm - mosolyogtam rá - Mikor csináljuk?

-Lehet jobb lenne akkor, mikor vissza jöttél Wakandából - vont vállat Wanda - De te tudod, amikor késznek érzed rá magad.

Közben megfogtuk a tányérokra kiszedett rántottát, és az asztalhoz vittük őket. Gyorsan odaszóltam a nappaliban ücsörgő, épp nevető Víziónak és Pietrónak, hogy jöjjenek enni.

-Oke - néztem Wandára - Úgy se leszek szerintem egy napnál tovább Wakandában, ha vissza jöttem megcsináljuk - Wanda bólintott, miután pedig ide értek a fiúk elkezdtünk enni.

Este, már az ágyban feküdve avattam csak be Pietrot azzal kapcsolatban, amit Wandával beszéltünk. Wanda lakása nagyobb volt mint a miénk, így akadt nekünk egy vendég szoba. Pietro felé fordultam, aki ekkor elkezdett egy kósza, türkiz hajtincsemmel játszani.

-Beszéltem Wandával - kezdtem bele. Pietro nem hagyta abba a hajam csavargatását, úgy válaszolt.

-Sejtettem, hogy azért fogtátok hallkabbra mikor a vacsorát csináltátok - halványan elmosolyodtam a kijelentésére - Mire jutottatok?

-Miután vissza jöttem Wakandából megcsináljuk - ekkor Pietro már rám nézett, gyönyörű kék íriszeit az enyéimbe fúrta. Még így sötétben is láttam, hogy aggodalom suhant át az arcán, egyik kezemet lassan végig simítottam borostás arcán, majd halkan hozzá tettem - Nem lesz bajom.

-Azt nem tudhatod - húzta össze lágyan a szemöldökét - Tudod mivel jár, ha Wanda belemászik valaki elméjébe, kérdezd csak meg a Kapitányt, vagy Natat. Csodálom is, hogy Wanda belement.

-Először nem akart - mondtam pár másodperc hallgatás után, mire Pietro felráncolta a homlokát - Tudod jól, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt.

-Tudom - sóhajtott fel - De lehet Wanda valamit nem jól csinál majd, vagy sokkba leszel miután végzett, még az eszméleted is elveszítheted.

-Hé - fogtam meg újra az arcát. Pár pillanatra összeszorította a szemhéjait, majd rám nézett - Bízok Wandában, és tisztában vagyok vele, hogy lesz következménye, de meg kell tudnunk miről álmodok, nem hagyhatjuk, hogy emiatt valaki meghaljon.

-Tudom - mondta szomorúan. Elengedtem az arcát és közelebb feküdtem hozzá. Magához ölelt, a fejemet ráhajtottam a mellkasára. Pietro egy hosszas puszit nyomott a homlokomra, mire én felemeltem a fejem és megcsókoltam.

-----------------------------------------------------------

Önreklám! :D

A tegnapi nap folyamán publikáltam a She's back c. könyvem. Ez egy X-men/Peter Maximoff fanfiction^^ Kukkancsatok be oda is, ha érdekel egy másik szélvészről szóló történet.