Tudom! Még nincs péntek, csak gondoltam cuki leszek és ha már kész van kirakom nektek^^

-Nagyon fájt?

Kérdeztem hangomban aggodalommal, miközben egyik kezemet lassan és finoman végig simítottam Pietro kötésén. Még mielőtt válaszolt volna a kezem után nyúl, gyengéden megfogta, a szája elé emelte és megpuszilta.

-Nem - válaszolta halkan - A dokinak köszönhetem, hogy még élek.

-Igazából - nevettem fel keserűn - Ő szabadította ki azt a lényt, ami megmérgezett.

-Mi? - kerekedtek el Pietro szemei.

-De véletlen volt - vágtam rá azonnal. Az előttem ülő férfi vágott egy "Ez most komoly" fejet, amit igen is jól ismertem. - Ne kérdezd, hogy sikerült neki én se tudom, és ő se. Azt mondta hibázott és sajnálja. Ezért is segített nekünk.

-De honnan tudta, hogy Starknak megvannak hozzá az eszközi? - vonta fel a szemöldökét kérdőn Pietro. Ezen most én is elgondolkodtam, eddig ez eszembe se jutott. Honnan ismeri a doktor Starkot, és honnan tudta, hogy ő képes lesz meggyógyítani az ellenszeres recept alapján Pietrot? Egy darabig agyaltam azon, hogy megkérdezem Tonyt ismeri-e Stranget, de ezt az ötletet azonnal elhesegettem a fejemből, mivel az eszembe jutott, hogy a doktor direkt kihangsúlyozta, hogy ne említsem meg neki kitől kaptuk meg az ellenszer receptjét. Ezt azonnal el is mondtam Pietronak, nehogy elszólja magát, vagy rákérdezzen. Az elején nem nagyon tetszett neki az ötlet, de végül belement, hogy addig ameddig kell nem szól róla senkinek, legalábbis Tonynak nem. Kicsit rosszul éreztem magam, hogy titkolóznom kell előtte, ugyanis ő mindent megtett értünk én meg egy szimpla kérdésre nem adhatok neki egyenes választ. Most pedig ki kell találnom mit mondok majd akkor, amikor rákérdez. Persze Strange nem mondott semmi alapot, vagy netán fedő sztorit, rám hagyta az egészet, fantasztikus.

Majd ezek után beavattam Pietrot abba ami aközben történt míg ő itt volt, én pedig Londonban a doktorral. Kicsit - na jó ez enyhe kifejezés volt - nagyon is ledöbbent akkor, amikor kitértem az idő megállításos dologra. Aztá persze azonnal megmagyaráztam neki, hogy ezt az időkő segítségével vitte véghez, ami a hat végtelen kő egyike. Mondta, hogy olvasott már ezekről a kövekről régebben, a Bosszúálló toronyban. Elég érdekes egyébként ezeknek a köveknek a története, aki nem látta őket, vagy érezte az erejüket az szerintem el se hinné, hogy létezik ilyen.

Ezek után nagy nehezen elmondtam neki, amit a doktor mondott az álmomról. Aggódott miattam, láttam az arcán. Miközben meséltem megfogta a kezem, ezzel próbálva engem megnyugtatni. Elmondtam azt is, hogy Wanda az egyike azoknak az embereknek, akik tudnak nekem ebben segíteni, mire ő rögtön rávágta, hogy amint vissza megyünk és lesz alkalmam a húgával beszélni kérjem meg rá. Ő is tudta, hogy mivel járnak az álmaim, és tudta azt is, hogyha nem emlékszem rá, és úgy ébredek szinte minden reggel ahogy, akkor nem kis dologról lehet szó. Persze szóvá tette, hogy lehet nem jó ötlet hisz' járhat sérülésekkel a dolog, de ezt ekkor egy szemforgatással letudtam.

Pietro elmesélte azt is, mi történt az után, hogy Strange ide küldte. A nappaliban ért földet, Tony - aki ekkor épp a konyhában tartózkodott - pedig nagyon meglepődött azon, hogy csak úgy ott termett. Azonban mikor meglátta Pietro hasán a sebeket el is felejtette megkérdezni, hogyan jutott be, rögtön segített neki. Stark azonnal a laborba vitte, közben pedig Pietro dióhéjban elmondta neki, hogyan mérgezték meg, majd átadta az ellenszeres papírkát. A milliárdos semmit se kérdezett, azonnal neki kezdett előállítani az ellenszert. Pietro elmondása szerint nagyon meg volt ilyedve, és aggódott is, mindez pedig mintha kicsit meglepte volna Pietrot, mert miközben mesélte hallottam a hangján, hogy még most se hiszi el azt, amit látott akkor Tony arcán.

Azt beszéltük mit kezdünk majd most, hogy sikeresen Pietro is meggyógyult, illetve, hogy az a lény is biztos helyen van mostmár és semmi nem fenyegeti Londont. Kicsit aggódtunk amiatt, hogy páran látták mire vagyunk képesek, de Pietro azt mondta, hogy szerinte az arcunkat nem nagyon figyelték mert azzal a monstrummal voltak elfoglalva. Én ennek ellenére egy kicsit féltem attól, mi van ha mégis emlékszik majd valaki ránk mikor az utcán sétálunk majd. Egyébként számítottunk rá, hogy nem fogjuk tudni titokban tartani azt, hogy mutánsok vagyunk, csak arra nem gondoltunk, hogy ilyen hamar leleplezzük magunkat.

-Zavarhatok?

Dugta be Tony a fejét az ajtón, miután kopogott. Felé fordultam és intettem neki, hogy nyugodtan jöjjön be. Pietro hátrébb csúszott az ágyon és hátát az ágy végének vetette, míg én feljebb ültem az ágyon közben pedig törökülésbe helyezkedtem. Tony bezárta maga mögött az ajtót és beljebb sétált a szobában, végül neki támaszkodott a kanapé háttámlájának.

-Hogy vagy öcsi? - kérdezte Pietrot, közben egy pillanatra a hasára pillantott.

-Jól - Pietro elmosolyodott, és mosolya őszinte volt, ami ahogy észre vettem Tonynak nagyon is jól esett. - Hála neked.

-Semmiség - legyintett a kezével Stark - Nem az én érdemem, én csak azt csináltam ami le volt írva. Tényleg! - csettintett egyet az ujjaival - Honnan szereztétek az ellenszer receptjét?

Na most bajban voltam. Nem mondhatom el Tonynak, hogy Strangetől van, de hazudni se akarok neki. Összenéztünk Pietróval, mire ő megvonta a vállát, ezzel rám hagyva a válaszadást.

-Az nem számít - mosolyodtam el zavartam, majd Tonyra pillantottam, aki értetlenül nézett vissza rám. - Egyébként hol hagytad Petert? - próbáltam terelni a témát, ami szerencsémre össze is jött. Pietro kérdőn felhúzta a szemöldökét mikor meghallotta a fiú nevét.

-Elment - válaszlta kicsit lelombozottan Tony - És rohadtul meglepett minket.

-Mit csinált már? - kérdeztem elképedve.

-Felnőtt döntést hozott - válaszolta Tony miközben az állát dörzsölte - Be akartam venni a csapatba, még egy új szerelést is adtam volna mellé. De ő vissza utasított - itt elkerekedtek a szemeim. Vissza utasította azt, hogy Bosszúálló legyen? Nem semmi a kölyök, azt meg kell hagyni. Őszinte leszek, tetszik a srác stílusa, mármint, hogy vissza utasította Tonyt, van benne valami.

-Várj! - szólt közbe Pietro - Ez az a srác, akit beszerveztél? A Pókember? - kérdezte kicsit megilletődve.

-Igen.

-Miatta törtem el majdnem a lábam - ráncolta fel a homlokát Pietro - A kis ízeltlábú rámlőtt azzal a gusztusos, nyúlós hálójával miközben futottam, és ennek hála elestem.

-Jajj! - nevetett fel Tony, mire egy szúrós pillantást vetettem rá - Azt pont láttam. Péntek fel is vette - Pietro megforgatta a szemét, én pedig egy picit felkuncogtam. Nem akartam megbántani Pietrot, de az biztos, hogy nem volt utolsó látvány. Tony még körülbelül két percig nevetett, majd egy nagy levegővétellel le is zárta az egészet és komolyra fordította a szót.

-Ha már itt vagytok, meséljetek - fonta össze a mellkasa előtt a kezeit - Hogy vagytok? - ujjával ránk mutatott és hozzá tette - Ezt leszámítva.

-Megvagyunk - válaszoltam keserűen, ugyanis nagyon hiányzott a régi életünk. Tony kihallotta a hangomból a szomorúságot és pár másodpercre lehajtotta a fejét. - Fura, hogy nem itt vagyunk.

-Akkor maradjatok - ajánlotta fel Tony, bánatosan elmosolyodtam.

-Tudod, hogy nem lehet - néztem előbb Pietora, majd pedig Tonyra - Ha megtudnák, hogy Pietro itt van érte jönnének, és azt nem szeretném - Tony keserűen felsóhajtott, ezzel belátva, hogy igazam van.

-Figyelj Tony - dőlt előre ültében Pietro. Kicsit meglepődtem, hogy magához veszi a szót, azon pedig még jobban amit ez után mondott Starknank. - Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy gondoltuk. Most ez a helyzet, talán megoldódik, talán nem, idővel kiderül merre fordul majd a mutató. Nem hallasz tőlem sűrűn ilyet, de hálás vagyok amiért anno befogadtál minket, és hogy gondoskodtál rólunk. Biztos sokat hallottad már, főleg Joycetól, de remélem tudod, hogy ez nem fog örökre így maradni, legalábbis én remélem, hogy nem. Az már egy másik kérdés mi lesz belőle, és hogy te mit szeretnél.

Csend telepedett a szobára. Úgy engem, ahogy Tonyt is meglepték Pietro szavai. Sose kedvelte túlzottan Tonyt, ezt midneki tudta, első sorban ugye a bombázás miatt, de miután kiderült, hogy arról Stark nem tudott, nagy nehezen ugyan, de megbocsátott neki. Aztán jött a Merlines dolog, majd az, hogy nem mondta el neki azt, hogy életben vagyok. Emlékszem mikor elmondta mennyire útálja emiatt Tonyt, de mélyen legbelül ő is megértette miért tette, még ha nem is volt hajlandó bevallani. Pietro nem szereti kimutatni azt amit Tony iránt igazából érez, mert azt próbálja elhitetni Tonyval és önmagával is, hogy nem bírja, közben pedig igen. Az előbb is tett egy ilyen utalást, mikor azt mondta hálás amiért befogadta őt és Wandát. Akárhogy is próbálja tagadni, én tudom, hogy szereti Tonyt pontosan úgy, ahogy Bartont, vagy a Kapitányt. És nem csak azért, mert befogadta őt, hanem azért is mert figyelt rá, aggódott érte, segített neki, ha szüksége volt rá azonnal ment. Természetesen ugyanez elmondható Clintről és bárki másról a csapatban. Mindig ott voltunk egymásnak, és ott is leszünk, szerintem Pietro ezt próbálta éreztetni Tonyval, hogy bármi is történt illetve bármi is fog történni, a Bosszúállók együtt leszenek. A körülményeket tekintve még mindig együtt van a csapat, csak most épp egy igen nehéz időszakát éli. Én pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy átsegítsem ezen a csapatot, ami nem lesz könnyű, de tudom, hogy menni fog.

-Remélem úgy lesz, ahogy mondjátok - szólalt meg hosszas hallgatás után Tony. Hangjából ki lehetett hallani a fájdalmat és a szomorúságot, a lelki szenvedést. - De még nem tudom megtenni - tekintete a földet pásztázta. A telefonra gondolt, amit Stevetől kapott. Felálltam az ágyról és oda sétáltam elé, mikor felnézett rám láttam megcsillani egy könnycseppet a szemében, próbálta elrejteni, de nem sikerült neki. Közelebb lépem hozzá és átöleltem. Pietro is álló helyzetbe szenvedte magát és oda sétált mellénk. Mikor elengedtem Tonyt, Pietro biztatóan megszorította a vállát, amit Tony csak egy szomorkás mosollyal és egy kis bólintással nyugtázott.

Tony ezek után kiment a szobából magunkra hagyva minekt, azzal az érvvel, hogy a laborban van dolga. Nem akartam neki mondani, hogy nekünk nem kell kifogást adnia, tudom hogy egyedül akart lenni. Nem volt jó őt így látni. Akármennyire is volt egoista és nagyszájú, neki is van szíve ami igazán csak ilyenkor mutatkozik meg neki. Sose mutatta ki úgy igazán, hogy mennyire fontos neki a csapat, viszont most, hogy szétesett nagyon látni rajta a fájdalmat és a tehetetlenséget, azt hogy örlődik legbelül.

Kimentem a konyába, hogy készítsek Pietronak és magamnak is egy kávét. Lesiettem a lépcsőn és egyenesen a konyhába mentem, mikor felnéztem döbbenten láttam, hogy nem vagyok egyedül.

-Pepper?

Kérdeztem csodálkozva a nekem háttal álló, vöröses hajú nőt, aki abban a pillanatban sarkon fordult és elkerekedett szemekkel nézett végig rajtam.

-Joyce? - azzal elém sietett és megölelt - Úristen! Nagyon régen találkoztunk. Mi történt? Hogy vagy?

-Gondolom tudod mi történt - sütöttem le a szemeim miután elengedtük egymást. Pepper szomorúan elmosolyodott és megfogta a jobb felkarom.

-Igen - hangja szomorúan és együttérzőn csengett - Tony elmesélte. Sajnálom.

-Hát igen, én is - nevettem fel keserűen.

-Kávét? - kérdezte Pepper, majd maga mögé mutott. Ahogy elnézem ő is ezért jött.

-Ezért jöttem - mosolyodtam el - Pietronak is vinnék.

-Rendben, akkor csinálom is - mosolygott vissza rám, majd meg is fordult és levett még kettő kávés poharat a szekrényből. - Addig ülj csak le - mutatott a pult mögötti egyik bárpult székre. Bólintottam, majd helyet foglaltam. Nem találkoztam sokszor Pepperrel, ha jól emlékszem ez a negyedik alkalom, hogy látom. Attól függetlenül, hogy ilyen keveset láttam nagyon is jól kijöttünk egymással. Pepper elmondása szerint olyan vagyok Tonynak, mintha a lánya lennék, amit akkor mikor először hallottam, megnevettem. Nagyon aranyos és segítőkész, megértő nő, Tony szerencsés, hogy ilyen társat talált maga mellé.

-Na és mi járatban vagy itt? - kérdeztem miközben felkönyököltem a pultra.

-A srác miatt jöttem - válaszolta, miközben kanalakat keresett az egyik fiókban. - Több mint 50 újságíró volt itt, és várták a nagy bejelentést, de ő vissza utasította Tonyt. Megint elszúrták - nevetett fel Pepper, amit én is megmosolyogtam. Közben elkészültek a kávék és elém rakta a kettő poharat. A szemem megakadt valamin - Egyébként, ettől függetlenül mást mondtunk az újságíroknak - folytatta nagy vigyorral az arcán Pepper, de én nem hagytam, hogy befejezze. A bal keze után kaptam amitől egy kicsit megilyedt, majd a kézfejét úgy fordítottam, hogy jól láthassam a gyűrűs ujját. Elkerekedtem a szemeim, és tátott szájjal, vigyorogva felnéztem Peperre. - Igen. Pókember helyett, ez lett a nagy hír.

Leugrottam a bárpult székről és Pepperhez rohantam, majd szorosan átöleltem a nőt. Felnevetett a reakciómra.

-Gratulálok! - mosolyodtam el miután elengedtem - Ez hihetetlen. Annyira örülök nektek!

-Köszönjük! - nevetett tovább Pepper.

-Azért remélem az esküvőre meghívtok - poénkodta, közben pedig felhúztam az egyik szemöldököm.

-Ez csak természetes - forgatta meg a szemét mosolyogva Pep.

Ezek után még egy kicsit faggattam Peppert, hogy mégis mi volt és hogyan történt, majd amiatt, hogy ki ne hűljön a kávé, illetve Peppernek is mennie kellett elváltunk egymástól.

Vissza érve a szobába odaadtam Pietronak a kávét, egy gyors puszi kíséretével. Rákérdezett mi tartott eddig, én pedig elmeséltem neki a nagy hírt, aminek persze ő is örült. Körülbelül egy tíz percig tudtunk egyedül lenni, ugyanis a zárt ajtón keresztül szinte berobbant Vízió. Azonnal felugrottam az ágyról ilyedtségemben. Wanda már beszélt neki erről, és ő meg is értette, de ahogy elnéztem Víziót, úgy gondoltam nem tolom le emiatt, feszült volt és talán kicsit aggódott is.

-Pietro. Joyce - nézett ránk - Hál' istennek.

Oda sietett hozzánk és újból végigmért minket, Pietro hasán kicsit többet időzött a tekintete a kötés miatt, össze volt zavarodva.

-Vízió, mi a baj? - kérdeztem aggódva, látva milyen arcot vág.

-Ezt én kérdezném inkább - nézett vissza rám - Wanda teljesen kétségbe van esve. Úgy volt, hogy tegnap elmegyünk hozzátok, de helyettetek, egy hatalmas lyukat találtunk a falon, ti pedig sehol se voltatok.

-Baszki - hunyta le egy pillanatra a szemét Pietro - Hogy van Wanda?

-Ideges - válaszolta Vízió - Ő küldött ide, annak reményében, hogy hátha itt vagytok, mondjuk erre nem sok esélyt látott így inkább azt mondta kérdezzem meg Tonyt. De vele még nem beszéltem.

-Vissza kell mennünk - állt fel Pietro, kicsit nehézkesen az ágyról.

-El tudom intézni, hogy Tony oda küldjön pár robotot annak érdekében, hogy rendbe hozza a lakásotok - ajánlotta fel Vízió, mire Pietro összehúzta a szemöldökét - Természetesen, továbbra is úgy, hogy ne tudja meg hol vagytok.

-Azt megköszönnénk - bólintott Pietro. Megfogtam a kezét és gyengéden megszorítottam, majd halványan rá mosolyogtam. Úgy éreztem, hogy Pietro kezd megbékélni Tonyval, aminek nagyon is örültem. Vízió bólintott majd elindult ki a szobából, de most már az ajtót használta. Azonban még mielőtt kilépett volna, hozzá tette:

-Wanda azt is mondta, hogy nyugodtan menjetek vissza hozzá, én majd később csatlakozom.

-Rendben - bólintottam. Vízió elmosolyodott majd kiment a szobából.

Körülbelül két óra múlva lent álltunk a nappaliban, letusolva és átöltözve. Tony feljött a laborból, hogy el tudjunk tőle búcsúzni. Először természetesen neki is gratuláltun az eljegyzés miatt, kicsit meglepődött, hogy honnan tudjuk, de elég volt annyit mondanom, hogy találkoztam Peperrel. Idő közben Vízió is csatlakozott hozzánk és megállt Stark mögött.

-Köszönünk mindent Tony - mondtam szomorkásan.

-Nincs mit köszönnötök Joyce - mosolyodott el halványan Stark, majd Pietrora nézett - Ha bármi kell, szóljatok nyugodtan.

-Úgy lesz - bólintott Pietro, majd Tonyhoz lépett és kezet ráztak.

-Vigyázzatok magatokra! - mondta búcsúzóul Stark.

-Te is - megfogtam Pietro kezét, majd egy nagy levegővétel után lehunytam a szemeim és Wandához telepotáltunk.

-----------------------------------------------------------

FONTOS!
KÉRLEK OLVASD EL!

Elöször is, szeretném megköszönni a 10K olvasottságot! El nem tudom mondani, mennyire örülök annak, hogy ennyien olvastok^^

Illetve ennek "megünneplésére" azt találtam ki, vagyis arra gondoltam, hogy feltehettek nekem kérdéseket, akár a könyvvel, akár velem kapcsolatban, én pedig egy plusz rész keretein belül, megválaszolom őket (persze SPOILER-ezni nem nagyon szeretnék, de próba cseresznye;) ). Illetve abban a részben, amiben válaszolgatnék, még egy-két fontosabb, érdekesebb tudnivalót is a tudtotokra adnék! Plusz lenne majd egy fontos kérdésem a jövőre nézve felétek (könyvvel kapcsolatos).

Szóval várom a kérdéseket, a 10K ünnepi részhez!