Ismét London utcáit koptattuk. Az ég - mint itt szinte mindig - szürkés színben terült el felettünk, és erős eső illat terjengett. Esni fog. Mi pedig el fogunk ázni. A sétáló utca, amin voltunk most is tele volt emberekkel. Este felé jár, lehet olyan fél hét. Sok ember, akik a boltba sietnek, vagy épp onnan jönnek. Családok, akik kimozdultak két égszakadás között. Pocsojában ugrándozó gyerekek. Vannak itt olyanok, akik még csak most mennek munkába. Nagy volt a nyüzsgés. Az árusok két bolt között vertek sátrakat, és minden félét el akartak adni a siető embereknek. A kirakatok díszesen világítanak. A levegőben egyre jobban érezni a közelgő eső illatát, a levegő is hülni kezdett.

Kézen fogva sétáltunk tovább Pietroval a bolt felé. Mindkettőnkön kapucnis pulcsi volt, aminke kapucnia most is fel volt hajtva. Rájöttem, hogy senkinek se szúr szemet egy pár kapucnis alak, hisz' itt ez átlagos dolog, főleg akkor, ha esőre áll az idő.

Tegnap este jöttünk haza Bartontól. Igazából nem tudtam meg tőle se többet, ő is ugyan azt mondta el mint Pietro, csak a saját szemszögéből. Annyit viszont megtudtam, hogyan került háziőrizetbe. No meg persze azt, hogy van családja. Örülök, hogy nem együl van, de tényleg. Van egy csodaszép, kedves, szeretetreméltó felesége, két csodás fia és egy gyönyörű lánya. Mi kell ennél több? A háziőrizet még úgy ahogy jól is jött neki. Így együtt tud lenni a családjával, azokkal akiket szeret.

Nem lepődtök meg azon, ha azt mondom az volt a célom azzal, hogy elmentem Bartonhoz, hogy megtudjak több dolgot a csapat széteséséről. Sokra ugyan nem mentem, de eggyel több szemszögből ismertem meg a történéseket, ami jó. Már csak Stevevel kellene beszélnem. Amit elég nehéz lesz össze hozni, ugyanis Clint állítása szerint nem Afrikában van. Vagyis meg kell keresnem, és ez nem lesz könnyű, de valahogy meg kell oldani az ügyet. Tony és Steve nem beszélnek egymással, és nem is hiszem, hogy egyhamar leülnének megtárgyalni az esetet. Ezért döntöttem úgy, hogy majd én megpróbálom, hátha sikerrel járok. Ha meg elbukok, akkor legalább tudni fogom, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy újra létezzenek a Bosszúállók.
Sűrű gondolataimból egy sikoly rázott vissza. Az egyik elágazásból rohantak kifelé az emberek, közben ilyedten kiabáltak és sikítoztak. Megtorpantunk és néztük a mellettünk elszaladó embereket.

-Mi történt? - kérdeztem ilyedten Pietrot, de nem néztem rá. Gyengéden megszorítottam a kezét.

-Nem tudom - válaszolta halkan, közben tekintetünk az elágazásra terelődött ahonnan eszeveszetten menekültek az emberek. Majd a kicsi, szűk utcából kitört egy alak. Most mondanám, hogy ember, de nem ember volt. Még csak nem is állat. Valamilyen más világbeli lény. A két méter magasságot bőven átlépte, teste fura szürkés-zöld színű volt. Felső testét nem borította semmi, azonban lábain különleges anyagú nadrágot viselt. Fehér haja vállára omlott, szemei pedig tűz pirosan izzottak. Ujjai karmokban végződtek, kezében pedig egy éles fegyvert tartott. Szája mellett hosszú, hegyes agyarak voltak. Csuklóin szegecses, könyökig felérő ezüst karperecek díszelegtek. - Azta rohadt - döbbent le Pietro a lény láttán.

-Ez meg mégis micsoda?

-Ha tudnám... megmondanám - egy épp menekülő férfi nekem jött, megbotlott ugyan de nem esett el, majd pedig szaladt tovább. - Mi legyen?

Válaszolni azonban nem tudtam, mivel az a lény kiszúrt minket, majd felüvöltött és megindult felénk. Elkerekedtek a szemeim. Miért pont minket vett észre?

Mikor már majdnem ott volt előttünk, Pietro az ölébe kapott és alrébb futott. Az a lény idegességében a földnek vágta éles fegyverét amitől megrepedt a macskaköves utca. Már senki sem állt rajtunk kívül az utcán, mindenkinek sikerült fedezékbe vonulnia, de még így is sok volt a kíváncsi szempár, hogy használjuk az erőnket. Túl sok. De mivel, nincs más választásunk, és az előbb Pietro már használta a gyorsaságát, így már mindedj. Pietro letett az öléből, majd levette a fejéről a kapucnit.

-Ki kell vinnünk a városból - mondtam miközben lehajtottam a kapucnimat.

-Az nem lesz könnyű - húzta fel a szemöldökét. - Valami ötlet?

-Az most nincs - válaszoltam idegesen.

A szörny ismét megindult felénk, közben idegesen lengette maga előtt fegyverét. Pietro összekulcsolta maga előtt az ujjait, majd én az egyik lábammal bele lépve markába, a magasba dobott, majd ő a szörny mögé futott. A magasban úgy fordultam, hogy a szörnyünk nyakába essek, ami össze is jött. A pulcsim alatt, a hátamra volt erősítve X alakban két szíj, amiben kettő darab kisebb tőr volt. Gyorsan benyúltam a pulcsim alá, majd kihúzva éles fegyvereim azokat a szörny nyakába szúrtam két oldalról. A lény fájdalmában felordított. A következő lépésére azonban nem számítottam. Szabad kezével megfogdta az egyik lábam, majd leemelve nyakából bedobott az egyik kirakat ablakán. Pietro értem akart szaladni, de valahogy az a lény számított rá. Mikor mellé ért kezét felé lendítve hason ütötte. Ezzel hátra repült, és a szörny kezén lévő, szöges karkötő kisebb lyukakat hagyott Pietro hasán.

Azonnal mellé teleportáltam és fejét a combomra tettem. Szemhéjait össze szorította a fájdalomtól. Elvettem a kezét a hasáról, hogy mengnézzem magamnak a sebeit. Több - szerencsére nem túl mély - lyuk, jobb esetben csikarás volt a hasán, amikből vörös, meleg folyadék szivárgott. A lény közben ismét felénk trappolt, lépéseibe beleremegett a föld. Megfogtam Pietro kezét, lehunytam a szemeim és a lakásunkra koncentráltam.

A következő pillanatban, egy kisebb huppanással a nappalink padlóján voltunk. Felsegítettem Pietrot a földről, aki fájdalmasan szisszent, vagy épp nyögött egyet, mikor hasa megveszült. Levette magáról a pulcsit és mivel nem volt alatta póló, így azonnal szabad lett felső teste. Közelebb léptem, hogy jobban szemügyre vegyem a sebeit. Óvatosan hozzá értem az egyikhez, ujjbegyemre egy igen fura állagú, sárga trutyi ragadt rá.

-Éget - sziszegte fájdalmasan Pietro.

-Mérgezett volt a karperece - döbbentem le. Amint felfogtam mi is történt ideges lettem, és aggódni kezdtem. Nem tudom milyen fajból származik a lény, azt meg végképp nem tudom, hogy milyen méreggel volt bekenve és, hogy milyen gyorsan hat.

-Kibirom - préselte ki fogai között a szót, majd kezével átkarolta a hasát.

-Meg kell tudnunk minél hamarabb, mi ez a trutyi! - álltam fel, majd berohantam a konyhába, hogy egy nedves kendőt vigyek neki, hátha attól nem ég majd annyira a bőre - Pietro - ültem le mellé a kanapéra, majd a kendőt óvatosan a hasára tettem. Válaszképp csak hümmögött egyet. - El kell mennünk a birtokra. Ott Stark meg tudná mondani milyen méreg is van pontosan a szervezetedben, és elő tudná állítani az ellenszert.

-Mi? - ugrott volna fel, de a fájdalom belenyilalt a hasába, így vissza esett a kanapéra - Nem megyek vissza Starkhoz! - nyögte ki.

-Ne szórakozz Pietro - néztem rá aggodalmasan - Csak Starknak vannak olyan eszközei, amivel megtudhatjuk mi van benned ezt te is tudod!

-De...

-Nincs semmilyen de! - húztam össze a szemöldököm - Nem fogom hagyni, hogy meghalj. A véleményed ezzel kapcsolatban pedig nem érdekel - felálltam mellőle és ellentmondást nem tűrve kijelentettem - Vissza megyünk a birtokra, és hagyod, hogy Stark meggyógyítson!

Pietro válaszra nyitotta a száját, de abban a pillanatban betört a nappalink ablaka, mi pedig azonnal a kanapé mögé ugrottunk, hogy valamennyire biztonságban legyünk. Kinéztem a kanapénk mögül és megláttam a lényt, ami körülbelül 2 perce még nyolc utcányival alrébb volt. Ennyi idő alatt nem érhetett ide, plusz követni se tudhatott, mert teleportáltunk.

-Itt van - guggoltam vissza Pietrohoz, aki csak értetlenül nézett vissza rám.

-Ne csináld! - akadt ki, majd a hasához kapott.

-El kell tünnünk innen - fogdtam meg a derekát, majd nagy nehezen talpra állítottam - Tudsz futni?

-Nem hinném - válaszolta egy fájdalmas tekintet kíséretében. - Vigyázz!

Kiáltott fel, majd ellökött magától. Neki estem a bejárati ajtónknak, míg Pietro a másik oldalt lévő falnak. Abban a pillanatban, hogy ketté váltunk a lény fegyvere a padlóba csapódott. Összehúzott szemöldökkel figyeltem a lényt. Az orra olyan furán mozgott, szaglászott. Ekkor esett le. Szagminta alapján találhatott ránk, ez persze nem túlzottan jó hír. Pietro fájdalmasan felhorkantott. Amint arra kaptam a fejem láttam, hogy a lény rá támadt. Pietro ugyan megpróbált elfutni előle, de a méreg lelassította. Odaszaladtam hozzá, átöleltem majd lehunytam a szemeim.

Mikor szemhélyaim eltávolodtak egymástól, újra az utcákon voltunk. Pietro a földre esett és a hasát fogdta. Leguggoltam mellé, hogy ismét megnézzem magamnak a sebét. Szegénynek nem volt idelye vissza venni magára a pulcsit, szóval gyakorlatilag félmeztelenül ült a földön, egy kihalt utcában. Az egyik karcolás körül a bőre sárgás színű lett.

-Gyorsabban hat a méreg, mint ahogy gondoltam - mondtam inkább magamnak, mint Pietrónak.

-Nem lesz baj - szabad kezével megfogdta az arcom. Hüvelykujjával pedig gyengéden megsimogatta a kapkodástól kipirult arcomat. - Szabaduljunk meg valahogy ettől az izétől, utána menjünk a birtokra.

-De az már késő lesz - próbáltam ellenkezni, aztán felvetettem egy ötletet - Elviszlek a birtokra, aztán visszajövök és elintézem a szörnyet.

-Szó se lehet róla! - vágta rá azonnal Pietro - Nem hagyom, hogy egyedül küzdj vele!

-Alig tudsz járni - néztem rá féltőn - Nem lesz semmi bajom, tudok vigyázni magamra.

-Ezt most felejtsd el!

Erősködött tovább Maximoff. Végül sikerült elérnie, hogy ne váljunk ketté ugyanis a következő pillanatban az egyik ház tetejéről leugrott a lény. Veszett módon üvöltött, majd megindult felénk.

-Most komolyan... ezt, hogy csinálja? - nézett unottan a felénk közeledő, enyhén dühös, idegen lényre Pietro.

-Ki teleportálok a városból - kaptam a fejem Pietrora - Ha oda is követ minket, ott egyszerűbben el tudjuk intézni.

Pietro válasz képp, csak bólintott egyet. Megfogtam a kezét, majd mikor el akartam teleportálni, egy különös, narancsárga-fehér peremű, kör alakú valami, a szörny előtt termett ezzel magába szippantva azt. Ezután a kör alakú kapu bezárult. Összehúzott szemöldökkel néztem a helyet, ahol az imént még az az idegen szörny állt. A következő pillanatban alattunk is megnyílt egy ugyan ilyen kapu, amin keresztül leestünk...

Lábjegyzet: A fenti csodás képet viniii_888 készítette, ami eszméletlen lett❤ Nézzetek át hozzá is!!!
Ja és mi a véleményetek a részről?