Lesiettem a lépcsőn és egyenesen a konyhába mentem, ahol Pietro tartózkodott. Clinték nem jöttek utánam, gondolom adnak nekünk egy kis időt, vagy nem tudom. De nem is izgat. Ebben a pillanatban csak egy valami érdekel, és az az, hogy Pietro miért nem mondta el, pontosan mi történt Sokoviában. Pietro azonnal felállt az asztaltól, mihelyst észre vett.

Arcizmaim megveszültek és szemeimben ismét könnyek gyülekeztek. Azonnal leesett neki, mit tudtam meg.

-Miért nem mondtad el? - kérdeztem rekedt hangom. A torkom már fájt a visszafolytott sírás miatt. Pietro arcáról lerítt, hogy rossz neki engem így látnia, és hogy keresi a szavakat.

-Nemtudom - válaszolta halkan, majd lépett párat felém - Nincs jó emlékem róla, ahogy Clintnek sem. Nem akartuk újra felhozni.

-De nekem elmondhattad volna... hisz' nem kis dologról van szó Pietro - fontam össze a karjaim zavartan a mellkasom előtt.

-Tudom. Hidd el, nem is egyszer el akartam már mondani, de nem tudtam, hogyan kezdjek neki - hangja remegett, láttam rajta, hogy megbánta, hogy eddig nem mondta el - Sajnálom.

-Pontosan mi történt? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.

-Beszaladtam Clint elé, így Ultron engem sorozott meg - kezdte Pietro halkan. Össze szorult a szívem, miközben mesélte és nem is egy könnycsepp hagyta el a szemem. - Nem szeretném részletezni, mert pontosan én sem emlékszem. Clint megkérte Tonyt, hogy tegyenek be a bölcsőbe, hátha vissza tudnak hozni.

-Akkor építette újra Stark a bölcsőt? - kérdeztem csodálkozva.

-Igen, de utána meg is semmisítette mert volt egy kisebb zűr miatta - vakarta meg zavartan a tarkóját Maximoff - Ha jól tudom, egy órán keresztül benne voltam. Aztán felébredtem.

-Nem volt mellékhatása?

-Nem - válaszolta, majd ki is fejtette - De csak azért, mert nem sokkal a halálom után, már a bölcsőben feküdtem. Neked azért volt mellékhatása, mert sok idő telt el míg téged is befektettek.

-És... mikor felkeltél - elharaptam a szó végét, és vettem egy mély lélegzetet - Akkor mindenre emlékeztél?

-Sajnos igen - válaszolta halkan - Én jobban jártam mint te.

-Még az a szerencse - mosolyodtam el szomorúan. - De, ha Stark megsemmisítette a bölcsőt...akkor

-Igen - válaszolta Pietro meg sem várva, hogy befejezzem. - Utána miattad építette újra.

X

-Aztán Stark Steve után ment - fejezte be a történetét Clint - Majd Steve jött értünk és kivitt minket a börtönből.

-És, hogy kerültél házi őrizetbe? - kérdeztem, majd belekortyoltam a friss, forró teámba.

-Megegyeztünk a külügyminiszterrel. Így nem kell bujkálnunk, mint a többieknek - válaszolta szomorúan.

-Mi ez a többes szám? - kérdeztem, közben hátra dőltem a széken és összefontam a karom a mellkasom előtt.

-Scott is a házi őrizetet választotta.

-Ki az a Scott? - vontam fel kérdőn a szemöldököm.

-Ő a Hangya - válaszolta Pietro, amit Clint csak egy bólintással igazolt.

-Tényleg - vágott belém a felismerés. Pietro már mesélt róla, talán őt is meg kellene látogatnunk. - Tudsz valamit a többiekről? - kérdeztem Bartont, aki csak megvonta a vállát.

-Csak annyit amennyit ti. Nem léphetek velük kapcsolatba, különben bezárnak.

-Ugyan - vontam fel a szemöldököm. Barton felnevetett, majd előrébb dőlt és halkan folytatta: Nattel néha még beszélek - itt elmosolyodtam. Tudtam, hogy nem hagyná magára. - Nincs jó soruk. Hol itt, hol ott vannak.

-Nem maradtak Afrikában? - kérdezte meglepetten Pietro.

-Nem - válaszolta Clint egyszerűen - Van, hogy vissza mennek Barnes végett...de inkább tovább álltak.

-Bannerről és Thorról tudsz valamit? - kérdeztem reménykedve, hogy a válasz igen lesz.

-Sajnos nem - vett egy mély levegőt - Egyikőlyükről se tudok semmit, ahogy szerintem egyikünk sem - szemöldökei hirtelen az egekbe szöktek és féloldalas mosolyra húzta az ajkait. - De most te mesélj nekem Joy.

-Mégis mit? - kérdeztem értetlenül.

-Mi történt veled Bécsben? - ezután a kérdés után arca elkomorodott, és mintha némi aggodalmat láttam volna az arcán átsuhanni.

-Asgardban partyzott Lokival - válaszolta Pietro komoran.

-Hogy hol és kivel? - dőlt előre újra Clint, közben tekintetét hol Pietróra, hol pedig rám szegezte.

Elmeséltem Clintnek is, azt amit Tonynak és Pietrónak. Nem ért nagy meglepetés, mikor ő sem akarta elhinni, hogy Loki segített nekem. De végül beadta a derekát, és elhitte, már csak abból a szempontból is, hogy itt vagyok.

Ezek után még beszélgettünk egy darabig, majd olyan este tíz óra felé haza indultunk.

-Gyertek máskor is - mosolyodott el Barton.

-Jövünk, ígérem - mosolyogtam vissza, majd megöleltem.

-Vigyázz rá kölyök - ez Pietronak szólt, én csak halkan felnevettem.

-Vigyázok! - ráztak kezet. Kijebb sétáltunk a háztól, hogy el tudjunk teleportálni. Pietro felém nyujtotta a kezét, amit megfogtam. A londoni házunkra koncentráltam. - Aztért néha te is gyere, öreg - poénkodott Pietro, amin Barton csak nevetett. Egyet pislogtunk és már a lakásunkban is voltunk.

*Barton szemszöge*

Halványan elmosolyodtam, a már üres kapu láttan, ahonnan az előbb tüntek el Pietróék. Gyengéd érintést éreztem a derekam körül, arra kapva a fejem láttam, ahogy a feleségem hozzám simul. Jobb kezemet átvetve a vállán magamhoz öleltem.

-Sok dolga lesz, igaz? - kérdezte egy csepp aggodalommal a hangjában.

-Hát az már biztos - sóhajtottam fel - Joyce olyan személy a csapatban, amilyet eddig még nem találtunk. Valahogy képes arra, hogy összetartson minket.

-Még így is, hogy feloszlott a csapat reménykedik - nézett fel rám Lora - Kitartó lány.

-Igen, az - mosolyodtam el.

-Szerinted sikerül neki?

-Igen. Van egy olyan érzésem, hogy ő miatta áll majd össze megint a csapat. És ha ez összejönne...

-Akkor? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.

-Ez még a jövő zenéje - néztem le feleségem gyönyörű arcára. - Mi lesz a vacsi?

-Jajj, Clint - nevetett fel a feleségem, majd elengedett és tovább nevetve besétált a házba.

-----------------------------------------------------------

Lábjegyzet: Nem lett túl eseménydús. Sőt! :DD De a következő részben ezt bepótolom;)