Pietroval eldöntöttük, hogy meglátogatjuk Bartont. Neki ugyan nem szóltunk róla, hogy megyünk, de nincs semmi dolga a házi őrizet miatt, így arra gondoltunk feldobjuk a napját. Pietro megtudakolta Víziótól, aki Starktól, hogy hol lakik Barton. Igen, elég bonyolult volt megszereznünk a címét. Egy kis farmon lakik. Miután felkeltünk és rendbe szedtük magunkat oda teleportáltunk.

A semmi közepén voltunk. Előttünk egy kedves kis ház, melyet körül ölelt egy nagy erdő. Egy fa kerítés mellé érkeztünk, szemben a házzal. Szépen gondozott kert, virágok, pajta. Egy tökéletes hely arra, hogy elvonulj a világ elől.

A házat bámultam, mikor megláttam, hogy valaki megmozdította a függönyt. Összeráncoltam a szemöldököm. Nem úgy ismertem Bartont mint aki bújkálna. Főleg nem előlünk. Megfogtam Pietro kezét majd megszorítottam, mire ő felém kapta a fejét.

-Valaki megmozdította a függönyt - mondtam halkan - Miért nem jön ki Clint?

-Talán menjünk be mi? - kédezte.

*Clint szemszöge*

-Apa van kint két ember a ház előtt - szaladt felém Lila, a lányom ilyedten. Felkaptam az ölembe és zavartan rá néztem.

-Miről beszélsz prücsök? - kérdeztem aggódva.

-A ház előtt egy fehér hajú fiú, és egy kék hajú lány áll - válaszolt a kérdésemre Lila. Meglepettségemben elkerekedtek a szemeim.

-Az nem lehet - súgtam az orrom alatt.

-Kik azok apa? - kérdezte remegő hangon a kislányom.

-Ne aggódj - nyugtattam, majd letettem az ölemből - a barátaim azok. Mindjárt jövök, keresd meg anyut, jó?

Lila elszaladt, hogy megkeresse a feleségem. Én közben oda sétáltam a bejárati ajtóhoz, majd kinyitva azt megláttam a házunk előtt Joycet és Pietrot.

*Joyce szemszöge*

Kinyílt a bejárati ajtó, és a benti sötétségből kilépett egy alak. Clint volt az. Nem jött tovább a tornác végénél. Neki dőlt az egyik tartó oszlopnak, karjait keresztbe fonta a mellkasa előtt és úgy nézett minket. Én erre csak megszorítottam Pietro kezét.

-A frászt hoztátok a lányomra - mondta mosolyogva Clint.

-Lányodra? - kérdeztük egyszerre Pietroval döbbenten.

-Gyertek be - intett Barton a fejével a bejárati ajtó felé - A kapun kívülre nem mehetek, szóval nem megyek ki értetek.

Belépve Clint házába rögtön oda szaladt hozzá a kislánya, és átölelte a fölé magasódó Clint lábát. Félve nézett végig rajtunk. Clint megsimogatta a lánya fejét, majd lehámozta a lába köré csavart kis karokat és leguggolt a lánya mellé.

-Ők itt apa barátai - mondta a lányának miközben felénk mutatott - Az a szép, kék hajú lány ott Joyce. Mellette pedig a barátja, Pietro.

-Pietro? - kérdezte a lány zavartan - De hisz' ő...

-Kik azok édes? - folytotta a lányba a szót egy női hang. Majd a konyha felől kilépett a hang tulajdonosa is. Egy gyönyörű szép nő. Barton felállt és bemutatta őt nekünk.

-Ők itt Joyce és Pietro. Srácok, ő itt a feleségem, Lora.

Lora mosolyogva oda lépett hozzánk, majd kezet ráztunk. Pietronál egy kicsit többet időzött, de nem vetettem neki ennél nagyobb figyelmet. Biztos hallott már róla az Ultronnal vívott csata, illetve a nemrég történt ügy miatt.

Lora behívott minket a konyhába, és megkínált minket teával. Leültünk az asztal köré és beszélgettünk. Kis idő után bejött a konyhába Barton legidősebb gyermeke. Cooper. Elég félénk fiúcskának tűnt, de aranyos volt, mikor bemutatkozott. Majd a csendes házat egy baba sírás törte meg. Lora felállt és elindult fel az emeletre, majd vissza nézett és megkérdezte:

-Joyce, nem segítenél nekem?

-De, szívesen - válaszoltam mosolyogva. Leraktam az asztalra a poharat, majd Lora után mentem az emeletre.

Felérve Lora kilépett a hálójukból és behívott. Egy bölcső volt az ajtóval szemben, benne pedig a síró kisbaba. Lora oda ment hozzá és az ölébe vette.

-Ilyenkor mindig éhes - mondta mosolyogva, közben az asztal felé sétált és felvette a már oda készített cumis üveget - Kis hétalvó csak ilyenkor reggelizik.

-Nagyon aranyos - sétáltam oda Lora mellé - Hogy hívják?

-Hát - habozott Lora. Összehúzott szemöldökkel ránéztem a nőre. Mi ilyen fura egy gyerek nevében, hogy nem akarja elmondani? - Nathaniel Pietro Barton.

-Pietro? - kérdeztem zavartan.

-Igen - mosolygott rám Clint felesége - Clint akarta így hívni, az után aki megmentette az életét.

-Hogy? - kérdeztem. Tényleg nem értettem semmit. Pietro megmentette Bartont? Miért nem mondták nekem? - Én erről nem tudok.

-Még Sokoviában törnént, az Ultronnal vívott csatájuk során - kezdte mesélni Lora - Pietro beszaladt Clint elé, mikor Ultron megsorozta őt - a szemeimbe könnyek gyűltek - Pietrot találta. Összeesett, és... és meghalt - itt a szám elé kaptam a kezem, majd lefolyt egy könnycsepp az arcomon. Lora vissza tette a kis Nathanielt az ágyába és mellém sietett. Leültetett az ágyra, majd féloldalasan átölelt - Sajnálom - mondta halkan.

-Akkor, hogy élte túl? - kérdeztem rekedtes hangon.

-Barton betette a bölcsőbe, vagy mibe - ráncolta a homlokát Lora - Ha jól emlékszem Tony segített neki. És vissza hozták. Ez nem tartott tovább 1 óránál.

-Miért nem mondta el nekem? - kérdeztem inkább magamtól, mint Clint feleségétől. Újra legördült egy könnycsepp az arcomon - Nekem csak annyit mondtak, hogy megsérült, azt nem, hogy meg is halt.

-Biztos nem akarta, hogy megilyedj - válaszolta Lora nyugodt hangon.

-De velem is ez történt, Lora - néztem rá összehúzott szemöldökkel.

-Tudom - sóhajtott fel - Clint elmesélte.

Letöröltem az arcomról a könnyeket. Vettem egy mély levegőt és kihúztam magam. Lora megdörzsölte a vállam.

-Ne haragudj, hogy felzaklattalak - mondta szomorúan - Nem akartam.

-Semmi baj - válaszoltam egy szomorú mosoly keretében. A következő pillanatban Clint lépett be a szobába, miután kopogott az ajtón. Felé kaptuk a tekintetünk.

-Pietro azt mondta beszélni szeretnél velem - mondta Clint.

-Igen - álltam fel Lora mellől - Ezért jöttünk.