Lassan 1 hónapja élünk Londonban. Szerencsére senkinek nem szúrtunk szemet. Nem nagyon járunk le a lakásunkból, csak ha boltba kell mennünk. Illetve Wandához szoktunk még elmenni, de hozzá teleportálva. Így ezt útszint nem látja senki. Minden héten meglátogatjuk a Maximoff lányt, volt, hogy ott is éjszakáztunk. Nagyon egyedül érzi magát, így, hogy nincs vele mindig Vízió vagy épp mi. Vízió is csak nagy ritkán tud elszakadni a telekről. Fel ajánlottuk neki, hogy költözzön hozzánk, de vissza utasította, mondván, hogy nem akar minket zavarni. Úgy beszéltük meg, hogy ezen a hétvégén ő jön el hozzánk.

X

Egy elég zsúfolt kis utcában sétáltunk Pietroval. A macskaköves úton több helyen is pocsoja volt, ugyanis nem rég állt el az eső. A hozzánk legközelebbi boltba mentünk. Ami még így is legalább 7 utcányira volt a háztól. Hát igen, eléggé a város szélén éltünk. Hogy ne lássák rendesen az arcunkat Pietron egy baseball sapka volt, arra felhajtva a kapucni. Nekem hátra volt kötve a hajam, hogy ne lógjon ki a kapucnim alól. Még ha Pietro nem is tűnne ki a fehér hajával, én a kékkel igen. De így nem látszik.

-Nem is tudom Pietro - néztem fel a mellettem sétáló fiúra - Biztos, hogy nem vagyunk feltűnőek? Hisz' két kapucnis, baseball sapkás sötét ruhákat viselő ember sétál lehajtott fejjel egy zsúfolt utcán - Pietro összevont szemöldökkel rám nézett - Igazad van, egyáltalán nem feltűnő.

-Ha ennyire zavar - válaszolt, de nem nézett rám - Akkor nyugodtan vedd le a kapucnid. A hajad biztos nagyobb feltűnést okoz majd, mint az, hogy kapucni van a fejeden.

-Jólvan na - mondtam mosolyogva - Csak viccelek.

-Tudom - válaszolta. Hangjában mintha egy kis remegést véltem volna felfedezni.

-Mi baj? - kérdeztem, majd mellé léptem, átkaroltam a kezét és úgy sétáltunk tovább.

-Nem tudom - válaszolta, közbe tekintete az előttünk lévő emberek között ugrált - Csak van egy olyan érzésem, hogy figyelnek minket.

-Menjünk haza? - kérdeztem aggódva.

-Ne - válaszolta rögtön, suttogva - Az lehet szemet szúrna, ha még eddig nem is vettek észre minket. Csak menjünk el a boltba vegyük meg ami kell, és menjünk haza.

-Jólvan - válaszoltam kicsit idegesen. Kezem lecsúszott Pietro karjáról, mire ő megfogta, és összekulcsolta ujjainkat. Bíztatón megszorítottam, majd beléptünk a boltba.

X

Miután vissza értünk a lakásunkba, azonnal besötétítettünk. Felkapcsoltuk a konyhában és a nappaliban a lámpát, majd elkezdtük kipakolni a zacskók tartalmát. Pietro bevitte a pulcsiainkat a hálószobába, én közben csak pakoltam tovább. Úgy 2 perc múlva Pietro kijött a szobából, egy dobozzal a kezében.

-Drágám - szólított meg. Ilyenkor mindig elönt a boldogság - Megmondtad Starknak hol vagyunk?

-Mi? - kaptam felé a tekintetem zavartan - Nem! Dehogy! Nem is beszéltem vele mióta eljöttem.

-Mert ezen a dobozon az ő neve áll - mutatta felém a kis karton dobozt - Honnan tudja, hol vagyunk?

-Foggalmam sincs - válaszoltam remegő hangon - Hogy került a hálóba? - kérdeztem közben letettem a kezemben lévő zacskó paradicsomot - Mi van benne?

-Nem tudom - ráncolta a homlokát, miközben a kezében elkezdte forgatni a dobozt - Hozz egy kést - fejével a fiók felé bökött - Nyissuk ki.

Pietro letette a dobozt az asztalra, majd miután oda értem a késsel azt oda adtam neki. Lassan elvágta a rajta lévő cellukszokat, hogy ki tudjuk nyitni. Az állkapcsom megfeszült. Csak remélni tudtam, hogy tényleg Stark küldte. Pietro lerakta a kezéből a kést és felnyitotta a dobozt. Összeráncolt szemöldökkel hátranézett rám, a válla fölött. Majd belenyúlt a dobozba és átadott egy levelet, amin a nevem állt. Kicsit ilyedten vettem el tőle, majd kinyitottam.

-Mi van benne? - kérdezte Pietro felém fordulva. Kezei össze voltak kulcsolva a mellkasa előtt.

-Stark küldte - válaszoltam zavartan, majd felolvastam a levelet:

Ezeket a ruhákat még akkor terveztem, mikor Maximoffék beléptek a csapatba. Majd miután te is csatlakoztál, úgy voltam vele, hogy neked is készítek egyet. Már egy ideje kész vannak, csak még nem volt alkalmam átadni nektek. Most, hogy nincs itt velem senki, rendet raktam a laborba (igen ennyire unatkozom ), és megtaláltam a ruhákat és gondolom elküldöm nektek. De ne izguljatok, továbbra se tudom, hol laktok. Vízióval küldettem el. Ő most Wandánál van. Így egyeztünk meg, elviszi a csomagot, cserébe ott maradhat. Szóval van benne egy ruha Pietronak. Egy egyberészes fekete, kék díszítésekkel. Könnyebb benne futni, direkt így terveztem neki. Nincs annyi ellenállás, így gyorsab is tud lenni. Van egy Wandának. Fekete, vörös díszítéses. Ez szoknya, van hozzá egy pár kesztyű, illetve egy hosszú csizma. Illetve van még egy neked. Hasonló mint a Wandáé, csak a tiéden világoskék díszítés van, illetve a felső része egybe van, tehát nincs kesztyűd. A tenyereidre olyan anyag sávokat tettem, amivel könyebben tudod irányítania szirén sikolyaid. Erősebbek lesznek és távolabbra hatnak. Remélem fogjátok őket használni.

-Tony

-De édes - forgatta meg a szemét Pietro.

-Ne legyél már ilyen - néztem rá megvetőn - Szedd ki a ruhákat.

Pietro kivette mind a három ruhát. Azt hittem rosszabbak lesznek, de esküszöm tetszenek. Tony kitett magáért.

-Vízió miért nem vette ki belőle Wandáét? - kérdeztem, miközben magam elé emeltem a ruhát.

-Lehet nem tudta, hogy van benne neki is - vont vállat Pietro - Majd a hétvégén odaadjuk neki.

-Vedd fel - néztem rá mosolyogva.

-Nem - nevetett fel - Ezt most kihagyon.

-De nem tudjuk, hogy jó-e a mérete - próbálkoztam tovább.

-Dehogynem tudjuk - dobta vissza a ruháját a doboz tetejére - Tony készítette. Ő mindent tud rólunk, szóval tuti jó a méretezése.

-Jó akkor fordítok - néztem rá unottan - Kíváncsi vagyok, hogy áll rajtad. Szóval vedd fel. Létszi.

-Tudtam - forgatta meg a szemét Pietro, majd megpuszilt. Végül sikerült felvetetnem vele, de cserébe nekem is fel kellett próbálnom.

Lábjegyzet: Most estem haza suliból, és kb. 10 perc és mehetek külön angolra. Csak gondoltam addig kirakom nektek a mai részt:D

+A fenti képen látható Joyce és Pietro ruhája. Nem saját ötlet. Az eredeti képen Pietro mellett Wanda áll, csak át alakítottam^^