London

Arra ébredtem, hogy hallom az esőt kopogtatni az ablakon. Kinyitottam a szemem. Félhomály uralkodott a szobában. Az ablak előtt el volt húzva ugyan a függöny, de oldalaiból halvány szürkés fény szivárgott be. Ásítottam. Felültem az ágyban, majd kimásztam a mellettem, még mélyen alvó Pietro mellől. Kisétáltam a kis szobánkból. Kilépve az ajtón rögtön a konyhába érkeztem. Elhúztam a konyha ablakából a függönyt és végig néztem a háztetők sokaságán. Egy kis, tetőtéri lakásban lakunk. Van egy konyhánk, egy kis nappalink, fürdőszobánk és egy hálószobánk. Tökéletes kis lakás. Nekünk pont megfelelt.

A pultunkon lévő két gyártya meggyújtása után, elkészítettem a reggeli kávémat. Nappaliba menet, még gyorsan benéztem a még mindig alvó Pietróra. Amilyen gyors tud lenni, olyan lusta. Leültem a fotelbe és bámultam ki az ablakon. Az eső csak úgy szakadt odakint. De hisz' mit is vártam. Ez London. Itt gyakran esik az eső.

Bár csak ilyen életünk lehetne. És ne kellene bújkálnunk. Nem lenne semmi gondunk. Nem nehezedne ránk olyan teher, ami az átlag emberre nem nehezedik. Jó lenne átlagosnak lenni, nem pedig mutánsnak. Miket beszélek?! A világnak szüksége van ránk, csak ezt még nem értették meg. A világnak szüksége van a Bosszúállókra.

Halkan felnevettem.

Bosszúállók. Ez kész vicc. Egy csapat, akik jelen pillanatban nem is léteznek. Mind ezt az egyezmény miatt. Még most se tudom elhinni, hogy amíg én Asgardban voltam, addig ketté szakadt a csapat és össze balhéztek. Szétvertek egy repteret. A csapat fele rács mögé került. De hála Stevenek, most már senki sincs ott. Csak most épp kerülik a feltűnést, de azt nagyon.

Tegnap érkeztem Londonba. Nem, nem Tony hozott, ő azt sem tudja, hol vagyok. Nem is repülővel jöttem. A könnyebb, és feltűnéstelenebb utat választottam. Teleportáltam. Nem tudom Pietro, hogy szerzett ilyen gyorsan egy lakást, de nem is firtattam. Igazából nem laknak sokan ebben a házban. Rajtunk kívül van itt egy három fős család, és egy idős pár. A többi 5 lakás üresen áll. London egyik eldugottabb részében vagyunk. Itt nem szúrunk szemet senkinek. Nyugodtan lehetünk.

Vissza térve arra, hogy csak tegnap jöttem... elmeséltem Pietrónak mi történt velem Bécsben. Tátva maradt a szája, mikor mondtam, hogy Asgardban voltam. Majd kicsit ideges lett, mert Loki is ott volt. Nem akarta elhinni, hogy nem bántott, ahogy azt sem, hogy megmentette az életem azzal, hogy vissza vette a sötét anyagot. Majd úgy ő is, ahogy Tony, elmesélte azt ami az alatt a két nap alatt történt. Megkértem, hogy meséljen nekem a 15éves fiúról, csak azért mert nem nagyon akartam elhinni, hogy Tony bevonta. De igazat mondott. Mondta, hogy még tapasztalatlan harc terén, de ezen felül gyorsan feltalálja magát. Ha jól emlékszem Pókembernek hívják. Majd utána olvasok.

Idő közben megittam a kávémat is. A bögrét csak letettem a kis dohányzó asztalra és tovább törtem a fejem, közben néztem az ablakot és a rajta feltűnő eső cseppeket.

Mesélt a Kapitány által bevont új fickóról is. Sam már találkozott vele még régebben. Scott Lang, más néven a Hangya. Pietro elmesélése alapján azt vettem ki, hogy Tony nem nagyon szívlelte a csávót. Meg, hogy képes nagyon naggyá, és nagyon kicsivé változni. Milyen menő már. De sajnos neki, és Bartonnak házi őrizetet szabtak ki, mert megszegték az egyezményt. 

Steve, Nat, Sam és Barnes ha jól emlékszem Afrikában vannak. Egy új fickó vitte oda őket. Róla nem tudott sokat mesélni Pietro. Talán majd meglátogatom őket, úgy is beszélnem kell a Kapitánnyal.

Egy suhanást éreztem. Majd a jobb oldalamon, hirtelen ott termett Pietro. A kanapé karfáján ült. 

-Jó reggelt - súgta halkan, majd lehajolt és nyomott egy forró csókot az ajkaimra.

-Jó reggelt - mosolyogtam rá lágyan - Csináljak kávét?

-Nem kell - válaszolta. Majd gyorsaságának köszönhetően felkapott, leült oda ahol eddig én ültem, engem pedig az ölébe vett. Én csak felnevettem. Majd arcom elkomolyodott, mikor megláttam Pietro arcát. Halvány mosoly ült ki az arcára, tekintete pedig az enyémbe furódott. Végül megcsókolt.

X

-Tegnap, mikor beszégettünk - hoztam fel, miközben az ebédünket csináltam.

-Hmm? 

-Szinte mindenkiről elmondtad amit tudtál - néztem fel rá egy pillanatra, majd vissza az épp főlő levesre - Csak Wandát és Víziót nem hoztad fel.

-Hát - sóhajtott fel - Elég fura a helyzet. 

-Miért is? - kérdeztem.

-Együtt vannak - erre felé kaptam a tekintetem, és még a szám is tátva maradt - Igen - nevetett fel - De elég bonyolult, mert Vízió Tonyhoz van kötve, míg Wandának, úgy mint nekem bújkálnia kell. Így meg van szabva mikor találkozhatnak.

-Azta - döbbentem le - Akkor gondolom Vízió a telken van - Pietro bólintott - Wanda pedig?

-Skóciában - válaszolta röviden. - Úgy gondoltuk, hogy együtt feltűnőek lennénk. 

-Ohh - reagáltam le - Sajnálom.

-Ugyan - legyintett Pietro - Ki erőszakolta, hogy gyakran fussak át hozzá - mondta nevetve, nekem pedig mosolyra görbült a szám.

-És mit szólsz hozzá? - kérdeztem egy sunyi pillantás kiséretével.

-Mármint mihez? - kérdezte zavartan.

-Hát a húgodhoz és Vízióhoz!

-Örülök nekik - mondta mosolyogva, majd átsétált a konyhába - De tényleg. Amúgy se szólhatnék bele, ők döntik el. Én csak alkalmazkodom. Meg Wanda se panaszkodott, mikor mi össze jöttünk - hátulról átkarolt és nyomott egy puszit a nyakamra, majd hozzá tette - Örülök neki, hogy ilyen jól kijöttök.

-Ne tereld a témát Maximoff - nevettem fel halkan - Mit mondtál Víziónak?!

-Jajj, Joyce - itt elengedett és nekidőlt a pultnak - Semmi olyat.

-Csak? - vontam fel a szemldököm kérdőn, majd szembe fordultam vele és összefontam a karom a mellkasom előtt.

-Csak annyit, hogy vigyázzon Wandára - grimaszolta.

-Különben? - húztam feloldalas mosolyra a szám.

-Különben kinyírom - nyögte ki halkan, majd lehajtotta a fejét

-Jajj, te - nevettem fel, majd oda léptem elé és megpusziltam.

-----------------------------------------------------------

Húgom az idők során meglepett pár fanarttal, szóval megmutatnám őket^^  WattGirlPad_00

Kukkancsatok át hozzá is, ahol több rajzát is megtekinthetitek:3