A kapu amin keresztül Loki vissza juttatott New Yorkba, nyomot hagyott a telek szép zöld füvén. Ezt majd valahogy ki kell magyaráznom. Aztán pár centivel alrébb volt még egy hasonló égett nyom a fűben. Felvontam az egyik szemöldököm, biztos Thor csinálta mikor utoljára elment. Akkor az enyémből se lehet baj. Vállat vontam majd elindultam be a lakó épületbe. Fura módon nagy volt a csönd. S.H.I.E.L.D. ügynököket is alig láttam. Akikkel pedig össze futottam, azok meg sem álltak. Furán végig néztek rajtam majd tovább siettek. Próbáltam leszólítani őket, de nem jártam sikerrel.

Átérve a lakó övezetbe, rögtön a nappaliba siettem. Sehol senki. Ilyesztően nagy volt a csend. Ami azért fura mert mielőtt elmentünk Bécsbe, Kapi és Tony megállás nélkül vitatkoztak, ahogy Sam és Rhodey is. Mi pedig a megoldáson gondolkodtunk. Tényleg! Vajon mi lett a bécsi ülés vége. Nat vajon jól van? Felsiettem a lépcsőn és egyenesen a szobámba mentem.

-Pietro!

Nyitottam be, de nem jött válasz. Átnéztem a fürdőbe, de ott sem volt. Kezdtem aggódni. Átmentem a szemben lévő szobába, ami a Wandáé volt. Kopogtam. Semmi. Csend. Benyitottam és egy lélek sem volt odabent. Átmentem Nathez is, de ott sem volt senki. Lesiettem a konyhába, majd fel a tárgyalóba. De sehol sem találtam egy lelket sem.

-Ezekkel meg mi lett?

Kérdeztem magamtól aggódva. Kisétáltam a teraszra és csak bámultam ki a fejemből. Mi történhetett? Hol vagytok srácok?

A lift pittyogására azonnal sarkon fordultam. Tony lépett a nappaliba. Arca fájdalommal teli volt és egy kis telefont tartott a kezében. Mikor felnézett és meglátott elkerekedtek a szemei. Majd hozzám sietett és megölelt. Meglepődtem, de viszonoztam. Mikor elengedett alig bírt megszólalni. Egy ideig hebegett, a szemei könnyekben úsztak. Semmit nem értek. Hisz' csak 2 napra tűntem el, és ahogy azt látja semmi bajom. 

-Tony - fogtam meg a milliárdos felkarjait, majd a szemébe néztem - Mi a baj? Hol vannak a többiek?

Utolsó kérdésemre arca ellágyult és csalódottság ült ki rá. Vállai leereszkedtek, fejét pedig lehajtotta. Kiszabadította karjait a fogásomból és lépett kettőt hátra.

-Úgy sajnálom Joyce.

Mondta szomorúan. Összehúztam a szemöldököm. Semmit sem értettem. Mi történt? Hol vannak a többiek? Hol van Pietro? Nat épségben megúszta a robbanást? Mi lett az egyezménnyel? Ezeket a kérdéseket legszívesebben ordítva a képébe vágtam volna, de nem tettem. Nem lettem volna rá képes.

-Mi?

Csak ennyit tudtam kinyögni. Hangom remegett a félelemtől. Tony megfordult és elindult be a teraszról. Az ajtóban állva visszanézett a válla fölött, és halkan ezt mondta:

-Gyere, üljünk le. Van miről beszélgetnünk.

X

-Várj! - állítottam le Starkot miközben felvázolta mi is történt az elmúlt két napban - Bevontál egy 15 éves fiút egy olyan dologba, amihez konkrétan semmi köze nem volt?!

-Nem tehettem mást - védekezett Tony. Egymással szemben ültünk a nappaliban. Már ott sikerült felhúznom magam, hogy Steve lelépett Barnessal és Willsonnal. - Rogers pedig belevont egy másik fickót! Valami Langet.

-Ez fantasztikus - mondtam miközben a fejemet csóváltam. Elkezdtem tördelni az ujjaimat. - Utána mi történt?

-Össze verekedtünk a reptéren.

-Hogy mit csináltatok? - kérdeztem, közben pedig homlokráncolva előredőltem ültömben. - Most olyan szívesen felpofoználat!

-Nem te vagy az egyetlen - mondta csalódottan.

-Jó - sóhajtottam - Összekaptatok. Mi lett a vége? Hol vannak most a többiek?

-Nemtudom.

-Mi az, hogy nem tudod? - felálltam a kanapéról és elkezdtem sétálni.

-Letartóztatták őket - megtorpantam és rosszallón szembe néztem Tonyval.

-Kiket? - kérdeztem majd rátámaszkodtam a kanapé hátuljára.

-Willsont, Wandát, Langet - sorolta a neveket Tony - Bartont.

-Bartont? - kérdeztem csodálkozva - Nem úgy volt, hogy vissza vonult?

-De, úgy - bólinott Stark - De a Kapitány beszervezte. 

-Fantasztikus - csaptam a tenyereim a combjaimnak - 2 napra tűnök el, és elvesztjük a csapatot - értetlenül összeráncoltam a szemöldököm - De ha letartóztatták őket, hogy-hogy nem tudod hol vannak?

-Rogerst kivitte őket - felelte Tony szomorúan - Most gondolom bújkálnak.

-Örvendetes - idegességemben bele ütöttem a falba. Ránéztem a piros és remegő kezemre, majd idegesen beletúrtam a hajamba. - Gondolom azt sem tudod Pietro hol van.

-Ha tudnám, már elmondtam volna, hogy oda mehess - válaszolta Tony egy szomorú mosoly kíséretében. Majd lenézett a még kezében lévő telefonra és megszorította. Nem kellett megkérdeznem miért van nála. Érezte, hogy nézem, így elmesélte - Steve küldte. Azzal az üzenettel ha szükségem van rá, hívjam.

-És miért nem hívtad még fel? - kérdete csodálkozva.

-Mert nemrég elverte a seggem, én meg le lézereztem a haverja fémkarját. Ja meg a pajzsa is itt van. Plusz megtudtam, hogy Barnes ölte meg a szüleimet és erről ő mindvégig tudott - tátva maradt a szám - Szóval, szerintem még nincs itt az ideje, hogy felhívjam.

-Úr isten - döbbentem le, majd vissza huppantam a kanapére és csak meredtem magam elé.

-Ja és ha ez nem lenne elég...

-De az volt! - vágtama szavába, de folytatta.

-Rhodey deréktól lefelé lebénult - Tonyra kaptam a tekintetem - Vízió nem figyelt eléggé. Mellé lőtt.

-Úr isten!! - ismételtem. - É-én nem is tudom most mit mondjak.

-Azt, hogy "Tony, ez mind a te hibád!" - nevetett fel keserűen Stark.

-Te mondtad, nem én - értettem vele egyet. Erre ő csak vett egy mély levegőt - Figyelj. Megoldjuk.

-Hogy? - kérdezte reménytelenül.

-Kitalálunk valamit - válaszoltam, majd bíztatón rá mosolyogtam. Átültem mellé és féloldalasan átöleltem. 

-Menj, pihenj le egy kicsit - ajánlotta Tony - Holnap majd elmeséled, hol voltál. Aztán segítek megkeresni neked Maximoffot.

-Rendben - felálltam majd nyomtam egy puszit Tony homlokára.

Mondhattok bármit. Semmit nem oldott volna meg, ha tovább vitatkozok vele és az orra alá dörgölöm, hogy megoldhatta volna másképpen is. Nem kis lelki fájdalmat okozott ez az egész neki, a csapatnak, és nekem. A Bosszúállók jelen pillanatban nem léteznek. Mindenki máshol van. De tudom, hogy fogjuk ezt megoldani. De előbb meg kell találnom Pietrot. Aztán beszélnem kell Stevevel is. Tony magától úgy se fogja megkeresni. Szóval ezt nekem kell megtennem, akármibe kerül is. Akárhol is vannak most a többiek, megkeresem őket, hogy tisztázni tudjuk ezt az egészet. Ami szerintem rohadtul nem lesz könnyű. De abban száz százalékig biztos vagyok, hogyha a világnak szüksége lesz a Bosszúállókra, akkor újra össze állunk majd...