-Csak vissza akarom kapni ami az enyém - mosolyodott el ördögien.

Majd hirtelen előttem termett, tenyerét pedig a mellkasomnak nyomta. Ott ahol hozzámért, a bőrömön kicsi zöldes hajszálerek kezdtek szétágazni,bmajd azok átszíneződtek feketévé. Nem tudtam megmozdulni. A levegőt is nehezen vettem. Most már az egész testemet behálózták a feket erek. A szemeim elkerekedtek. Ugyan nem éreztem fájdalmat, de ettől függetlenül gyengültem. Loki a magasba emelte a fejét és egy levegő vétellel elmosolyodott. Majd az erek kezdtek visszakúszni Loki kezéig, majd át rá. Most már a csínytevések istene testét hálózta be.
Hirtelen elkapta a kezét a mellkasomról. Én pedig összerogytam.

X

Ilyedtemben ülő helyzetbe ugrottam. Megint abban a szobában vagyok, ahol elsőnek ébredtem itt, Asgardon. Gyorsan kapkodtam be a levegőt. 

-Nyugi - hallottam egy hangot magam mellől - Nem haltál meg.

Oldalra fordítottam a fejem. Ott ült az ágyam mellett egy székben Loki, és könyvet olvasott. Megnyalta mutató ujját, majd lapozott egyet. Kifejezéstelen arccal olvasott, még csak fel sem nézett.

-Mégis mit csináltál velem? - kérdeztem dühösen.

-Megmentettem az életed - válaszolta még mindig a könyvet bámulva.

-Mi? - ráncoltam fel a homlokom kérdőn. Loki becsukta a könyvet és felém fordult.

-Vissza vettem azt ami az enyém - mondta rezzenéstelen arccal - Vagyis a fekete anyagot, ami benned volt. Én adtam oda a bátyádnak, hogy ide tudjon téged hozni. Ezzel felruháztam őt rengeteg képességgel. Ám arra nem számított, hogy mikor az irányítása alá vesz, akkor az anyag távozik belőle. Ugyan maradt benne is egy kicsi, de a nagy része átszivárgott beléd.

-És ez pontosan mit is jelent?

-Azt, hogy a fekete anyag miatt kaptad a "szirén" képességed. És fejlődött ki más is, de így, hogy visszavettem nem fog kijönni.

-Akkor most elvesztettem a képességem? - kérdeztem ilyedten.

-Nem - válaszolta Loki, majd felállt és elkezdett fel-alá járkálni - Annyit hagytam benned, hogy megtarthasd azt a képességed. 

-Ohh - lepődtem meg - És, hogy értetted azt, hogy megmentetted az életem?

-Úgy, hogyha nem vettem volna vissza, akkor felemésztett volna - válaszolta komolyan - Ezt te nem érezhetted, mivel nem úgy vetül ki mint egy betegség. Egy idő után erőszakos lettél volna, majd olyanokat kezdtél volna csinálni, amit nem akartál volna és erre nem is emlékeztél volna. Szóval egy idő után átvette volna az irányítást feletted, te pedig ebbe bele haltál volna.

-Úgy, ahogy az Davevel is történt? - kérdeztem rekedt hangon. Loki csak bólintott - Mégis miért adtál neki képességet? Miért akartad, hogy ide hozzon?

-Mert láttam benned valamit - mondta, majd szomorúan elmosolyodot - Az volt a fejembe, hogyha egy olyan erős valaki állna mellettem, akkor talán sikerülne a tervem. Az, hogy király legyek. 

-De már nem tartasz olyan erősnek.

-De - vágta rá - Csak aztán rájöttem, hogy minek? Hisz' már király vagyok. Igaz nem úgy mint Loki, de az vagyok. Szóval ezért...

-Meddig voltam kiütve? - kérdeztem miközben a homlokom dörzsöltem, ugyanis elkezdett fájni a fejem.

-1 napig - válaszolta unottan Loki, majd elindult ki a szobából.

-Tessék? - kiáltottam fel, majd utána szaladtam. - De az nem lehet! Nekem vissza kell mennem a többiekhez. Szükségük van rám!

-Igen - mondta Loki, de közben nem állt meg.

-Igen? - döbbentem le, majd egy pillanatra meg is álltam. Megráztam a fejem és próbáltam beérni az előttem sétáló istent. Mikor sikerült, elárasztottam a kérdéseimmel: Mi az, hogy szükségük van rám? Mármint én értem meg minden, de történt valami amiért te is ezt mondod? Tudsz valamit? Loki!

-Figyelj - hirtelen megtorpant én pedig neki mentem - Nem szeretném elmondani mit láttam.

-Miért? - kérdeztem értetlenül.

-Mert nem hinnéd el. A saját szemeddel kell látnod.

-Elhinném!  - vágtam rá. Loki csak megforgatta a szemét, majd tovább indult - Amúgy meg hova sietsz ennyire?

-A bifröszthöz.

-Kész van? - kérdeztem reménykedve, hogy a kérdésemre a válasz igen lesz.

-Még nincs - válaszolta mire én csak elhúztam a szám - De körülbelül 1óra és kész.

-Miért vagy ilyen kedves? - tettem fel a kérdést kicsit félve.

-Hogy? - fordult felém Loki. Már a híd elején álltunk.

-Nemtudom csak nem hagytad, hogy meghaljak. Meg vissza is küldesz, úgy, hogy nem használsz fel egy világ elfoglalására meg ilyenek.

-Lehet nem fogod elhinni - sóhajtott fel keserűen - De nekem is van szívem. És már mondtam, hogy azért nem használlak fel, mert már nincs rád szükségem illetve bele is halnál.

-Szóval féltesz - böktem meg a könyökömmel.

-Dehogy - nevetett fel - Csak ha Thor valamilyen úton megtudná, hogy miattam haltál meg, akkor engem kinyírna. Vagy épp a barátod. Attól függ ki érne ide hamarabb. Szóval igazából csak magamat féltem.

-Ahogy akarod - vontam vállat, majd elindultam a szivárvány színben pompázó hídon,a kapuhoz ami visszajuttat a Bosszúállókhoz.

X

-Köszönöm - mondtam Loki felé fordulva.

-Aha - nevetett fel - Na indulj, még sok dolgom van.

Elmosolyodtam, majd bátorkodtam megölelni a csínytevések istenét. Loki először meglepődött, de utána legnagyobb meglepetésemre viszonozta az ölelést.

Loki a pallost elfordítva megnyitotta a kaput, ami magába szippantott. Utam egyenesen a Bosszúálló telekre vezetett.

X

-Rhody!

Szólítottam a zuhanó barátom, majd már nem a Quinjet, hanem Rhody után mentem. Sam is irányt váltott. Próbátuk utolérni, mielőtt a földbe csapódna.

-Tony! Tehetetlenül zuhanok - hallottam Rhody ilyedt hangját a rádióban. A páncél nem éledt fel, csak zuhant tovább. Próbáltam minél gyorsabban felé repülni, de nem sikerült.

-Rhod! - kiáltottam el magam. Késő. Rhody a földbe csapódótt...

Lábjegyzet: Gondoltam itt is megmutatom, mit festettem a falamra^^

Illetve, a Díjak c. könyvemben, az utolsó résznél spoilereznem kellett egy könyvem. Én pedig a FoszLányhoz írtam egy kis spoilert. Aki kíváncsi rá, nézzen be a könyvbe;)