A szemeim kipattantak, majd szemöldökömet összeráncolva néztem a plafonon lévő festményt. A festmény körül arany szegély díszelgett. Felültem és körbenéztem. Nem ismertem a helyet. A falak arany színben tündököltek, itt-ott növények és szobrok díszítették a kis szobát ahol épp voltam. Ha csak nem aranyból készült kórszobák vannak a bécsi kórházakban, akkor én most nem ott vagyok. Letettem a lábam az ágyról, és ekkor vettem észre, hogy nem abban a ruhában vagyok amiben az ENSZ ülésén voltam. A nadrág kosztümöm helyett most egy ezüstös hosszú ruha volt rajtam, ami a bokámig ért. Könnyű szabása volt, és furcsa módon kényelmes is. A hasam közepénél volt egy fehér, gumis öv. Ez választotta el a szoknyát és a ruha felső részét. Az ővből felfelé nyúló anyagok kereztezték egymást, így takarva a felső testem. A vállaimon volt egy-egy aranyozott kis kör alakú lap, amikből egy átlátszó és vékony fehér köpeny szerűség lógott végig a hátam mögött. Türkiz hajam pedig két oldalt be volt fonva. Lábaimon pedig szandál volt. Nem tudom mi furcsább. Az, hogy valaki átöltöztetett míg nem voltam eszméletemnél, vagy az, hogy körülöttem minden aranyból van.

Felálltam az ágyról és elindultam a hatalmas aranyozott ajtók felé. Oda érve kinyitottam őket, mire két katona - tippeljetek milyen színű páncél volt rajtuk - hirtelen rám szegezte éles lándzsáját.

-Hohó - emeltem fel védekezőn kezeim - Nyugi van srácok.

Az őrök értetlenül összenéztek, majd leengedték fegyvereiket. Kiengedtem a benn tartott levegőm, tudva, hogy nem fognak felnyársalni. Épp meg akartam kérdezni tőlük, mégis hol vagyok, mikor hirtelen karon fogdtak és elkezdtek vezetni a hosszú folyosón.

-Héé - próbáltam kirántani kezeim szoritásukból, ám mondanom sem kell, hogy nem sikerült. Megpróbáltam elteleportálni, de mikor lehunytam a szemem majd kinyitottam nem történt semmi. Ugyan ott voltam. - Mégis hova visznek?

-A király látni akar! - válaszolta az egyik őr komoran.

-Na jó, ez valami vicc - nevettem fel - Mégis milyen király?

Tekintetem a két oldalamon lévő őr között ugrált, remélve, hogy valamelyikőjük válaszol a kérdésemre. De semmi. Majd egy hatalmas ajtó tárult elénk, mikor kifordultunk a folyosóról. A folyosón végig őrök sorakoztak mozdulatlanul. A hatalmas aranyozott ajtó előtt álló két őr kinyitotta előttünk az ajtót, engem pedig szépen betaszigáltak rajta.

A szám is tátva maradt a felismerés végett. Oldalainkon több arany oszlop magasodott, a plafon tele volt festmányekkel. Egy irdatlan hosszú vörös szőnyegen sétáltunk az előttünk magasodó trón felé. És a trónon egy szemkötős, ősz hajú férfi ült. Thor apja, Odin. Fel sem tudtam fogni, hogy Asgardban vagyok. Aztán a fülig érő mosolyom lehervadt. Hogy a bánatba kerültem én Asgardba?

A két őr ellökött maguk mellől, és térdre kényszerítettek. Amit én egy enyhe morgással nyugtáztam. Odin felállt arany trónusáról és elindult, le a lépcsőkön. Tekintetem az öreg királyra szegeztem. Mikor leért, és megállt előttem elfintorodott, majd intett az őröknek, hogy menjenek el. A vállam fölött figyeltem, ahogy az a két őr, aki idáig elvonszolt elhagyják a trón termet. Majd miután bezárult mögöttük a nagy ajtó, vissza fordultam a király felé.

-Hogy kerültem ide? - tettem fel a kérdést bármilyen üdvözlés, vagy bemutatkozás nélkül.

-Azt hittem erre majd te válaszolsz - ráncolta a homlokát az idős férfi.

-Hát tudja, épp ez a bibi - nevettem fel keserűen - Én sem tudom, hogy kerültem ide.

-Ez baj - vakarta homlokát a király. Kicsit meglepődtem a viselkedésén.

-Maga Odin. Igaz? - kérdeztem kicsit félve.

-Ki? - nézett rám meglepett arccal - Jaa - tűnödött el - Igen, az vagyok - majd széttárta kezeit és úgy folytatta - Én vagyok Odin, a kilenc birodalom királya! Thor, és a csodálatos Loki édesapja - Thor nevét, kis undorral ejtette ki. Én csak homlokráncolva, értetlenül hallgattam az öreget. Aztán mintha láttam volna valami zöldes villanást Odinon, mikor körbefordult tengelye körül. Elmosolyodtam.

-Tudja mire jöttem rá, Ó nagy királyom? - álltam fel, majd sunyin rámosolyogtam az előttem álló királyra.

-Érdekel is az engem - morogta az orra alatt - Akarom mondani, mire gyermekem?

-Arra, hogy maga nem Odin - az előttem álló ősz férfi szemei elkerekedtek. Tenyereit idegesen dörzsölte össze, majd felnevetett.

-Ugyan már - legyintett egyet felém kezével - Mégis ki más állna itt előtted, ha nem Odin? A kilenc birodalom fejedelme? - tovább nevetett, majd mikor válaszoltam költői kérdésére elfolytotta a nevetést.

-Loki.