Lábjegyzet: Gondoltam egy kicsit feldobom a storyt egy "plakát"- tal amit én magam raktam össze. Ugye bár már a Polgár Háborúban vagyunk és mivel az alap filmes poszteren nincs rajta se Pietro, sem pedig Joyce (akit most Cara Delevingne-vel ábrázoltam), így úgy gondoltam elkészítem én. És íme...tudom, nem a legjobb de most ez van. Illetve elég szomorú, hogy nem lehet normális png-s képet találni Pietróról:/ Na de mindegy. Szerintetek milyen lett?^^
A részhez pedig jó olvasást:*

-A világ örökre adósa lesz a Bosszúállóknak - mondta egy nagy sóhaj kíséretével a Külügy miniszter. Mindannyian ott voltunk a Bosszúálló telken, benn a tárgyalóban. - Maguk harcoltak értünk, megvédtek minket, tűzbe mentek értünk és ugyan sokan hősként tekintenek magukra, vannak akik önkényes igazságosztóként.

Egy hosszú asztal körül ültünk, a külügy miniszter az asztal végében állt egy vetítővászon előtt. A minisztertől balra ült Rhodey, Natasha és Steve. Jobb oldalt foglalt helyet Wanda mellette Vízió, majd én, Pietro és a sort Sam zárta. Tony egy kis fotelben üldögélt Steve mögött a sarokban.

-Na és Ön, mit mondanak ránk miniszter úr? - kérdezte Natasha.

-Azt, hogy veszélyesek - mondta már komor arccal. - Minek nevezhetnénk egy csapatnyi amerikai irányítású szuper erővel bíró egyént, akik rendszeresen semmibe veszik más országok szuverenitását, amikor kedvük tartja, és akiket úgy tűnik nem érdekel milyen zűrzavart hagynak maguk után.

Ekkor a miniszter alrébb ment, hogy láthassuk a kivetítőt. Megjelent a világtérkép, majd egy gombnyomás után ráközelített egy helyszínre, amit mindanniyan jól ismertek.

-New York - mondta, majd lehajtotta a fejét. Egy videó indult el, amin az egyik űrbéli szörny nekicsapódik egy felhőkarcolónak, majd pedig Hulk volt látható ahogy ugrál a háztetőkről és közben mindent szétver. A háttérben rengeteg kínkeserves sikítást és segélykérést lehetett hallani - Washington - folytatta lenéző hangnemmel. Három S.H.I.E.L.D.E hordozót lehetett látni amint az égben vannak és lángolnak, füstölögnek. Majd a következő vágóképen az egyik belecsapódott a folyóba. A becsapódás okozta kicsapódó víz több ott lévő embert elsodort. - Sokovia - Látni lehetett az említett várost a magasban. Pietro megmozdult mögöttem, mire én felé kaptam a fejem. Az állkapcsa megfeszült és idegesen meredt maga elé, közben az oldalát dörzsölte. Összeráncolt homlokkal néztem az oldalát, majd láttam amit Wanda is felé néz. Ekkor esett le, hogy mi juthatott az eszükbe. Pietro abban a csatában majdnem meghalt. Több lőtt sebe lett aznap, amiknek még a mai napig is látni lehetettba helyét. Hisz' a bölcső nem végez 100%-os munkát.

Mindannyian néma csöndben ültünk és néztük a katasztrófákat, amiket mi okoztunk. Sokunk lesütötte egy-egy vágókép láttán a szemét, vagy épp idegesen dörzsölte a tenyerét. Nem volt szép látvány, és az se, hogy tudtuk mennyien vesztek akkor oda.

-Etiópia - itt a sivatagot mutatták, a szétrobbant szentélyt és a sok helybélit akik hozzátatrozóikat keresik. Pietro ekkor megfogdta a kezem. Nem volt szép emlékem az ott létről, és szerintem egyikőnknek sem. Még elkaptam Stark fájdalmas tekintetét, majd mind a ketten vissza fordultunk a miniszterhez. - Lagos - A videón amit most elindítottak, az égő háztömb volt látható. Majd, hogy a mentősök kitolnak egy hordágyon valakit, végül pedig egy sötét bőrű lányt, aki a földön feküdt mozdulatlanul. Wanda ekkor vett egy gyors lélegzetet és elfordult a vetítővászontól.

-Jolvan - nézett Steve Wandára, majd pedig a miniszterre - Elég lesz!

-Az utóbbi négy évben korlátlan hatalommal működtek, felügyelet nélkül - fordult felénk a miniszter - Ezt a helyzetet a Világ Kormányai elfogadhatatlannak tartják. De úgy hisszük van megoldás - ekkor a miniszter kísérője odanyujtott az őszülő férfinak egy vastag, fehér könyvet. - A Sokoviai egyezmény - oda csúsztatta Wandának, aki a kezébe fogdta majd miután össze nézett Rhodey-val átadta azt neki. Felvont szemöldökkel figyeltem az előttünk fecsegő férfit.

-Összesen 117 ország hagyta jóvá - folytatta az öltönyös - és kimondja, hogy a Bosszúállók mostantól nem maradhat meg magán szervezetnek - közben elindult végig mögöttünk, lassan és komótosan lépkedett. Mikor mögém ért megállt, vetett rám egy rosszalló pillantást és tovább ment - Helyette az Egyesült Nemzetek egy bizottsága fogja felügyelni a működését. A Bosszúállók akkor léphetnek közbe, ha a bizottság szükségesnek ítéli.

-Mi csak biztonságosabbá akartuk tenni a világot - mondta Steve. - Szerintem sikerült.

-Mondja Kapitány - állt meg Rogers mellett a miniszter - Tudja, hogy Thor és Banner most hol tartózkodik? - nézett a Kapitányra lenézőn - Illetve, hogy miért nem ismerjük a hölgyet ott? - itt megvetőn rám pillantott, mire én csak lesütöttem a tekintetem.

-Joyce - néztem a miniszterre, mire ő csak kérdőn felráncolta a homlokát.

-Mit mondott? - kérdezte.

-A nevemet. Joycenak hívnak, ha az előbb nem hallotta volna - a végén gúnyosan elmosolyodtam. Felhúzta az egyik szemöldökét, majd engem levegőnek nézve folytatta amibe bele kezdett.

-Ha én elvesztenék pár 30megatonnás bombát, annak biztos lenne következménye - közben vissza indult az asztal végéhez. - Kompromisszum. Biztosítékok. Így működik a világunk. Higyjék el, ez a köztes megoldás - mutatott mondata végén, az egyezményre.

-Szóval - kezdett bele Rhody - Vannak biztosítékok.

-Három nap múlva az ENSZ tanács összeül Bécsben, hogy aláírja az egyezményt - Steve hirtelen hátra pillantott Tonyra, aki előbb lesütötte a tekintetét, majd homlokráncsolva a Kapitányra nézett - Beszéljék át - mondta végül, lágy hangon a miniszter majd elindult ki a teremből.

-És, ha olyan döntésre jutunk aminek nem örül majd? - kérdezte kicsit remegő hangon Natasha.

-Akkor vissza vonulnak - válaszolta határozottan a miniszter. Erre Nat csak épp, hogy észrevehetően bólintott.

X

-Ross miniszternek van egy kongresszusi érdemrendje - mondta Rhody Samnak - Vagyis egyel több mint neked!

-Jó tegyük fel bele egyezünk... - vágott vissza Sam - Mire egyet pislogunk nyomkövetőt tesznek ránk, mint a bűnözőkre.

Most újfent mindannyian a nappaliban ültünk. Steve az egyezményt olvasta, Tony épp szétunta a fejét Rhody és Sam veszekedése hallatán. Vízió és Wanda a kanapén ültek, Natasha egy fotelban, Pietro az asztalon, én pedig fel, s alá járkáltam a kanapé mögött.

-117 ország akarja alá írni - mondta Rhody, majd kihangsúlyozta a számot - 117, Sam, te meg azzal jössz, hogy

-Döntsd már el, hogy melyik oldalon állsz! - vágott közbe Sam idegesen.

-Volna egy egyenletem - tette hozzá Vízió.

-Oh, az nagy segíség lesz - gúnyolódott Sam.

-A 8év alatt amely során Mr. Stark Vasemberként tevékenykedett, az ismert szuper erejű személyek száma exponenciálisan nő - kezdett bele Vízió - és ugyan ezen időszak alatt, az apokaliptikus események számai is ezzel arányosan emelkedett.

-Ez szuper - horkantam fel, majd bele túrtam a hajamba.

-Azt mondod ez a mi hibánk? - kérdezte Steve.

-Én csak azt mondom lehet összefüggés - válaszolt a Kapitány kérdésére Vízió - A puszta erőnk is kihívást jelent, a kihívás konfliktust idéz elő. A konfliktus katasztrófához vezet. A felügyelet olyan ötlet, amit hiba lenne nem fontolóra venni.

-Bumm - döbbent le Rhodey.

X

-Én Vegasba mentem volna, de ő nem, nem is Párizsba vagy Amsterdamba, egy bulis helyre - mesélte Tony miután megmutatta nekünk Spencer arcát -  Ő úgy döntött, hogy egész nyáron házakat fog építeni a szegényeknek. HOL? Sokoviaban!

Mindenkiben megállt egy pillanatra az ütő szerintem ezek hallatán. Egy kiváló tanulmánnyal rendelkező, fiatal, segítőkész fiúról volt szó. Tudtuk, hogy akkor sokan oda vesztek, de mikor még ha csak egy embert is dörgölnek az orrod alá iszonyúan fáj.

-Biztos jót akart tenni, nem tudhatjuk mert rádobtunk egy épületet, miközben zúztuk az ellent - folytatta Tony - Nincs döntéshozatali folyamatunk. Kell az ellenőrzés! Nekem mindedj milyen módon. Ha nem egyezünk bele, ha bármit megtehetünk nem vagyunk jobbak a rossz fiúknál.

X

Ott álltam a tükör előtt és épp az ingemet tűrtem be a fekete nadrágomba. Nemsokára elmegyünk Natashával Bécsbe, az ENSZ ülésére. Ugyan nem volt hozzá sok kedvem, de Nat megkért, hogy kísérjem el, így úgy döntöttem vele tartok. Mikor újra bele néztem a tükörbe, két kezet éreztem a derekamon, amint végigsimul a hasamig és ott megállapodik. Majd Pietro nyomott egy gyengéd puszit a nyakamra, végül a fejét rátette a vállamra és bele nézett a tükörbe.

-Gyönyörű vagy - mondta lágy hangon, mire én csak elmosolyodtam.

- Bár ne kellene Bécsbe mennünk.  - mondtam szomorúan, majd szembe fordultam Pietróval, de ő a kezét végig a derekamon tartotta. Kezeim pedig összekulcsoltam a nyaka körül.

-Minden rendben lesz, ne aggódj - válaszolta homlokráncolva.

-De Steve ellenzi, ahogy Sam is - kezdtem bele - És ők is Bosszúállók.

-Megoldjuk - mosolyodott el lágyan - Emiatt ne aggódj - majd előre hajolt és gyengéden megcsókolt. Mikor ajkaink elváltak, homlokunkat egymásénak támasztottuk.

-Mennem kell - mondtam keserűen - Nemsokára indul a gép.

Pietro csak kilépett oldalra, kezébe vette a fekete zakómat, végül egy szomorú mosollyal átadta a ruha darabot. Elmosolyodtam, majd nyomtam egy puszit az arcára és kisétáltam a szobánkból. Azt hittük Pietróval, mind a ketten, hogy csak egy hétvégére leszünk távol egymástól, de nem tudhattuk mi fog történni...

X

-Úgy látom mind kettőnk számára idegen a rivalda fény - lépett Natasha elé egy jól öltözött, afrikai férfi.

-Oh, hát nem mindig jó benne állni - válaszolta zavartan Natasha.

-Nekem úgy tűnik jól elboldogul - mosolyodott el az idegen.

X

-Az egyezményt igen, a politikát nem igazán - fejtette ki véleményét a férfi. - Két ember egy szobában többet elérhet, mint száz ember.

-Kivéve, ha zongorát kell cipelniük - lépett hozzájuk egy ősz, afrikai idősebb férfi. Erre már én is felálltam a székemből és Nat mellé sétáltam.

-Baba - hajolt meg a fiatalabbik az idősebb előtt.

-Jan - válaszolta az ősz férfi, majd Nat felé fordult - Ms. Romanoff.

-T'Chaka király - üdvözölte a királyt Romanoff - Ő itt Joyce - mutatott rám, mire én csak fejet hajtottam - Szeretnék elnézést kérni a Nigériában történtekért.

-Köszönöm - mondta mély hangjával a király - Köszönöm, hogy bele egyezett mind ebbe. Sajnálom, hogy Rogers kapitány nem csatlakozik hozzánk.

-Igen, én is - válaszolta szomorúan Nat.

-Kérem foglaljanak helyet. Ezennel megkezdjük az ülsét - hallatszott a hangosbemondóban egy férfi hangja.

-Ez már a jövő hangja - tette hozzá a király fia. - Nagyon örültem - nézett előbb Natra majd pedig rám. Mi pedig fejet hajtottunk és leültünk a helyünkre.

X

T'Chaka király mondta beszédét, mikor arra lettem figyelmes, hogy a király fia az ablakhoz sétál és nagyon néz valamit kint. Zavartnak tűnt.

-Nat - hajoltam oda a mellettem ülő vörös hajú nőhöz, majd suttogva folytattam - Biztos jó ötlet ez?

-Tudsz más olyan módszert, ami nekünk és az ENSZ-nek is megfelel? - kérdezte - Mert akkor kérlek közöld velünk gyorsan.

-Nem - válaszoltam letörten - De ha itt lenne, mondjuk Thor, akkor ő lehet tudna valami mást mondani, nem? Hisz' ott máshogy mennek a dolgok, és lehet segítségünkre lenne.

-Asgardban minden máshogy megy, Joyce.

Asgard... most eszembe jutott Wanda festménye Thor otthonáról. Minden csupa arany, a híd szivárvány színekben pompázott, az ég kék volt és minden olyan békésnek tűnk.

A következő pillanatban viszont T'Chaka fia az emberek felé fordult és elkiáltotta magát, közben az apja felé futott.

-Mindenki a földre!

Natasha a mellette ülő nőt azonnal lerántotta az asztal alá, míg én a mellet ülő férfit. A következő pillanatban hatalmas robbanás rázta meg az épületet. Az ablakok betörtek, ahogy azokon a tűz és a füst is. Vérfagyasztó sikolyok töltötték meg a termet. Először még nem vettem észre az adrenalintól, de mikor körbenéztem belémhasított a fájdalom. A vállam vérzett, felsértette egy üvegszilánk. Nagy nehezen felálltam, hogy megnézzem mindenki jól van-e. Egy nő az ajtóban állt, mögötte egy őr. Aki a következő pillanatban elővett egy sokkal kisebb bombát és megpróbálta a tömegbe dobni. Felordítottam, hogy bomba van a helységben és elindultam a férfi felé. De a bomba felrobbant az őrnek álcázott férfi kezében, a lökéshullámtól pedig hátra repültem. Szemhéjaimat összeszorítottam, majd minden elhalkult körülöttem. Egy furcsa érzés kerített hatalmába, olyan amit eddig még nem éreztem...

Lábjegyzet: Tegnap az egyik kedves olvasóm szerkesztett pár képet Joyceról. Mondanom sem kell, hogy valami eszméletlenek lettek*°*
Mutatok is párat:

Egyszerűen imádom őket😍 Szerintem sokat fogjátok még őket látni :D
Akit érdekel a többi kép, mert van több is egyébként, az kukkancson be viniii_888 oldalára. ❤