-Kész is vagyunk.

Banner ezen mondatára a szemeim kipattantak és felemeltem a fejem Pietro válláról. Bruce épp az imént fejezte be a vér vételemet, ami azért volt szükséges, hogy megtudjuk javult-e az állopotom. Dave meghalt, én öltem meg. Ennek hatására visszakaptam a teljes uralmamat a testem felett. Most már nem szívja le az erőmet, és kezdem visszanyerni az eredeti, egészséges test alkatomat és súlyomat. A sebemet újra össze kellett varrni, a combom pedig gipszben van. Jól gondoltam, eltört. De Bruce azt állítja nem vészes, pár hétig kell csak gipszben lennie, utána olyan lesz mint a régi. A kislány éppségben haza került szüleihez, hála Bartonnak. A többiek is éppségben megúszták. Azt hittem Tony megint neheztelni fog rám, hogy elvettem egy ember életét, de most nem így volt...

Jelenleg a telek orvosi szintjén, azaz az alagsorban vagyunk. Banner végzett rajtam pár rutin vizsgálatot, a biztonság kedvéért.

Miután Bruce végzett felmentem a szobámba, vagyis Pietro vitt fel ugyanis nem olyan könnyű gipszelt lábbal járni, illetve lépcsőzni sem. A szobámba érve Pietro lerakott az ágyra, nyomott egy forró csókot az ajkaimra, majd elment kávét főzni.

*Tony szemszöge*

Banner szólt, hogy sürgősen menjek le hozzá a laborba. Nem nagyon értettem mi ez a siettség, de mivel Bruce nem az a poénbohóc, így biztos vagyok benne, hogy komoly dologról van szó.

Sietve lépkedtem a hosszú folyosón, majd az utolsó ajtón bekanyarodtam és Banner ideges tekintetével találtam szembe magam. Megtorpantam, és ilyedt tekintettel végig néztem a tudosón.

-Öhm... mi rosszat tettem? - kérdeztem.

-Szerintem jobb, ha a saját szemeddel látod - mondta most már aggódva.

Maga mellé intett, én pedig oda álltam a már ülő tudós mellé. A laptopját úgy fordította, hogy jól láthassam a képernyő tartalmát. Egy vérkép volt rajta látható, de nem a szokásos. A piros és fehér vérsejtek között ott cikázott az a fekete valami, amiről még mindig nem tudjuk mi lehet. Értetlenül összeráncoltam a szemöldököm és Banner felé fordultam.

-Ez Dave vérképe.

-Igen - helyeselte a felismerésem Banner - De nem ez aggaszt.

-Akkor mi? - kérdeztem.

-Ez.

Mondta, majd Dave vérképe mellé felnyitotta a Joycét is. A szemeim elkerekedtek, meglepettségemben léptem egyet hátra. 

-Egyforma - mondtam inkább magamnak, mint Brucenak.

-Igen - támasztotta alá felismerésem.

-De... ez, hogy lehet? - kérdeztem csodálkozva majd szembe fordultam Bannerel. - Hisz' ez eddig csak Dave testében keringett - mutattam a képernyőn látható fekete valamikre, amik most már Joyce testében is benne volt.

-Joyce azt mondta, mikor Dave elvitte őt Barton mellől - kezdett bele Bruce - akkor azt mondta neki, hogy elvette két képességét.

-Azt meg hogyan csinálta? - kérdeztem meglepetten.

-Elméletileg mikor Dave irányította Joycet, akkor nem csak ő szívta Joyce erejét, hanem Joyce is a bátyjáét. De ezt csak akkor vette észre Dave, mikor Joyce hason szúrta magát és ez álltal megszakadt a kapcsolat kettejük között - válaszolta a tudós.

-És melyik két képességét vette el tőle Joyce?

-Foggalmam sincs - dörzsölte meg a homlokát Banner - De ezt még ő sem tudja. Lehet időbe telik mire kifejlődik nála.

-De akkor az egyik, az az a feket izé lenne, nem? - kérdeztem félve.

-Ezek szerint igen - válaszolta - Aggaszt, hogy nem tudjuk mégis mi lehet ez benne.

-Engem is aggaszt.

A következő pillanatban a gép pittyegett egyet. Banner hirtelen felé kapta a tekintetét, majd elolvasta a felugró kis ablak tartalmát. Tátva maradt a szája, tekintete ilyedtséggel, és értetenséggel lett tele.

-Ez nem lehet igaz - mondta maga elé.

-Mi az? Mi történt? - kérdeztem idegesen.

-Lefutattam az adatbázisunkban egy kereső programot. Joyce illetve Dave vérképéhez hasonlót kerestem - kedzett bele miközben vadul nyomogatta a lapotopja billentyűzetét - Hátha volt már olyas valakivel dolgunk akiben benne volt ez a fekete anyag, csak akkor nem vettük figyelembe.

-És? - kérdeztem, ezzel is siettetve a tudóst. Bruce hirtelen befelyezte a pötyögést, lassan rám emelte a tekintetét és válaszolt:

-Volt - mondta döbbenten.

Megnyomott egy gombot és felugrott annak a személynek a vérképe akiére egyikünk sem számított volna. A szemeim elkerekedtek, a szám tátva maradt. Közelebb kellett hajolnom, hogy biztos jól olvastam-e a vérkép tulajdonosának a nevét. De sajnos jól olvastam. A fejlécen egy szó, vagyis inkább név szerepelt:

LOKI

-Ez lehetetlen - csak ennyit tudtam kinyögni - Ugyanaz a fekete anyag kering most Joyce testébe, mint ami Lokiéba?

-És a Davébe is keringett.

-De ez, hogy lehet?

-Úgy, hogy Davet Loki küldte ide... - mondta keserűen Banner.  

-De Dave azt mondta, hogy valakinek kell Joyce - kezdtem bele, közben összeráncoltam a homlokomat és tovább gondolkodtam. Aztán belém csapott a felismerés, és egyben az ilyesztő igazság. - Lokinak kell Joyce.

-Miért kellene neki pont ő? - kérdezte Bruce - Mit tud Joyce ami miatt ilyen fontos lenne annak a hatalommániás alaknak.

-Azt nem tudom, de ki kell derítenünk. Nem hagyhatjuk, hogy Loki megkapja amit akar.