33.rész

Egy újabb ütés érte az oldalamat, most már viszont nem tudtam megtartani magamat, így elestem. Dave megállt fölöttem és rosszallón rám nézett. Fájdalmasan összehúztam a szemöldököm mikor rálépett a hasamra. A sebem még mindig fájt. Össze szorítottam a szemem, amiből most egy könnycsepp gördült végig az arcomon.

-Itt vannak a többiek - kezdtem bele fájdalmas hangon - bármelyik pillanatban ránk találhatnak.

-Óóó - nevetett fel Dave - Nem hinném. Ugyanis mi most egy másik épületben vagyunk húgom. Az előző csak egy elterelés volt.

-Mégis mit akarsz még tőlem?

-Mikor megszakítottad a hatalmamat feletted, elvettél tőlem valamit, amit szeretnék vissza kapni.

-Mégis mit vettem el? - kérdeztem meglepetten.

-Hogy te még nem jöttél rá? - kérdezte csodálkozva majd felráncolta a homlokát. - Elszívtad tőlem két képességemet! - förmedt rám, majd a talpát jobban bele mélyesztette a hasamba, aminek hatására felordítottam - Nem tudom, hogy voltál rá képes, de tudom, hogyan szerezhetem vissza.

Itt ördögien elvigyorodott, majd egy nagyobb tőrt húzott elő a háta mögül...

*Tony szemszöge*

-Elvitte Joycet! - hallottuk Barton ilyedt hangját a fülesünkben.

-Hogy mi? - kérdeztem idegesen, majd leereszkedtem a földre. Nat is megtorpant mögöttem.

-Barton ismételd meg! - mondta Nat idegesen.

-Az a barom elvitte Joycet! - recsegett fel újra Barton hangja - Nem tudom hova vitte, ide jött és el teleportált vele.

-Mi kint nem láttunk mozgást - szólt közbe Steve.

-És a kislány? - kérdezte Wanda idegesen.

-Ő itt van velem - válaszolta Clint.

-Vidd haza - mondtam - A többiekkel pedig szét szóródunk! Nézzünk szét alaposabban ebben a kikötőben, hátha valahol itt lesznek.

-És ha máshova mentek? - kérdete Pietro.

-Meg találjuk!

*Joyce szemszöge*

Már a sokadik ütés éri az arcomat és a testemet. Dave megpróbált leszúrni, de sikeresen el teleportáltam alóla. Most viszont itt küzdünk egymás ellen, ebben a lepukkant raktárban. Alig bírok már állni, de ahogy elnézem már neki is nehezére esik.

Egy újabb ütés, ami most az orromat találta el. Vérzik. Az oldalamon a sebem felszakadt, így abból is folyik a meleg, vörös színű folyadék. Dave se néz ki jobban. Ő is vérzett, több sebből is. Az arcát pedig az ütéseimnek hála, több kék, lila és zöld folt díszítette. A következő pillanatban mögém teleportált, megfogott, a magasba emelt és neki dobott az egyik tartó oszlopnak. A combom nagyot reccsent, mikor találkoztam a hideg és nyirkos beton oszloppal. Fájdalmamban felkiáltottam. Dave szemei szinte égtek a dühtől és a gyűlölettől. A falnak támaszkodva sikerült felállnom, de a bal lábamra nem tudtam rá támaszkodni. Eltört. Óvatosan elkezdtem a másik irányba bicegni. Dave fujtatva elindult felém. Lepillantottam a földre és megláttam a tőrt, amit valószínűleg akkor elythetett el, mikor neki ugrottam és hátra estünk. Egy nagyobb, fájdalmasabb lépéssel a tőr mellé léptem és felvettem. Dave már majdnem előttem állt. Eldobdtam a kezemben lévő éles fegyvert. Dave fájdalmában felordított, és térdre rogyott. Tenyereivel közrefogdta vérző combját, amiből kiállt a tőr. Hirtelenjében rám emelte a tekintetét, szeme most élénk zöld színű volt. Ilyedtségemben előkaptam a derekamra erősített pisztolyok egyikét és Davere fogdtam. Bátyám ennek következtében felnevetett.

-Nem mered megtenni! - ordított rám. - És nem is fogod. Tudod miért? Mert gyenge vagy, de ha nem teszed meg, akkor azok akiket te családodnak nevezel - itt a Bosszúállókra gondolt. Ennek hatására összeszorítottam a szemem, az állkapcsom pedig megfeszült - meg fognak halni. Mindenki meg fog halni akit szeretsz! - az utolsó mondatát újfent ordította.

-Egy szörnyeteg vagy - mondtam sziszegve. Majd szorosabban fogdtam a kezemben lévő pisztolyt. Ujjaim közül vér szivárgott. Biztos maradt a tenyeremben néhány szilánk darab, miután bátyám áthajított egy beltéri, üvegezett választó falon.

-Nem olyan lány vagy te Joyce - mosolyodott el gúnyosan Dave, állkapcsom újra megfeszül. - Túl gyenge vagy, hogy megölj egy em...

Bumm

Elsütöttem a pisztolyom. Dave hirtelen elhallgatott, tekintete üveges lett. Még utoljára, halkan felnyögött, szájából vér folyt. A mellkasán a pólója elkezdett véres lenni. Majd Dave élettelen teste megadta magát a gravitáció törvényének és oldalra dőlt. Teste nagy puffanással terült el a piszkos betonon. Kiejtettem a kezemből a fegyveremet, szemeim elkerekedtek és térdre rogytam. Megöltem a saját bátyámat. Meredtem bámultam az előttem elterült, vérző testet.

Tompán hallom ugyan, de lépések zaja üti meg a fülemet. Majd valaki a nevemen szólít. A következő pillanatban két kéz karol át, és egy vörös haj csúszik a fejem mellé. Natasha volt itt mellettem. Átölelt. Én pedig csak tovább bámultam, elkerekedett szemekkel a halott bátyám. A szememből pedig legördült egy könnycsepp.

-----------------------------------------------------------

Eme csodálatos, új borítót itt is szeretném megköszönni sarga-lany -nak!!❤ Eszméletlen lett😊

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top