Több kisebb csapatra váltunk, úgy mentünk be a raktárépületbe ami közvetlen a part szélén volt. Tony és Nat ment előlről, Steve és Banner hátulról. Jobb oldalról közelített Pietro és Wanda, Barton és én pedig bal oldalról.

Sötét volt a raktár körül, csak a sarkokon égett egy-egy lámpa, ami elég gyatra fényt adott. Clint az egyik kezemet átvetette a vállán, a másik kezével pedig a derekamnál fogva tartott, így közelítettük meg a kis fém ajtót. Gyenge voltam és vékony. Nem is értem miért hoztak magukkal. Így, ilyen állapotban nem sok segítséget tudok nyújtani.

Mikor odaértünk a bal oldalsó kis ajtóhoz, Barton egy kisebb nyögés kiséretében leületett a földre. Én fájdalmamban csak összeszorítottam a szemem, a kezem pedig a sebhelyemre tettem, ami iszonyatosan fájt. Barton miután felegyenesedett elkezdte babrálni az ajtó zárját. Tenyerem a szám elé emeltem mivel köhögnöm kellett. Miután befejeztem a rohamot megnéztem a tenyerem, ami véres volt. Fújtattam egyet, majd a fejemet a mögöttem lévő falnak döntöttem.

-Megvagy? - kérdezte aggódva Clint, de közben a zárat figyelte.

-Még egy darabig ja - válaszoltam fájdalmasan - Nem értem mi hasznomat veszitek így.

-Még szerencse, hogy mi a kislányt keressük, nem pedig Davet - mondta halkan Sólyomszem.

-Jah - válaszoltam, majd megint köhögtem egy sort.

A következő pillanatban hallottam, ahogy kattan a zár. Barton felém kapta a fejét és bólintott. Kifújtam a benn tartott levegőm, majd felraktam a fejemre a kapucnimat és felhúztam a maszkomat is, így csak a szemem látszott, amit körülbelül három másodpercre becsuktam. Amikor újra kinyitottam Barton csak ennyit mondott :

-Szép! - majd lágyan elmosolyodott. Tehát fehér a szemem, ami azt jelentette, hogy sikerült összekötnöm a csapatot.

-Mindenki hall? - kérdeztem a szám mozgása nélkül. Mivel Barton előttem állt, ő csak egy bólintással jelezte, hogy igen.

-Joyce? - hallottam Stark meglepett hangját a fejemben - Bírod?

-Igen! - válaszoltam határozottan.

-Ez megterhelő lehet, ha már nem bírod akkor inkább kapcsolj szét minket - hallottam most Pietro hangját.

-Hogy álltok? - kérdezte Steve.

-Mi most megyünk be - válaszolt először Barton - Ti?

-Mi már az alagsorban vagyunk Tonyval - hallottam Nat nyugtató hangját - Elég nagy ez az épület.

-Ha lehet ne tévedjetek el - poénkodott a milliárdos.

-Mi is bent vagyunk - vágott közbe Wanda.

-Mi még megyünk kint egy kört Banerrel, csak utána megyünk - mondta Steve - Valamiért rossz érzés fogott el.

-Ne legyél már ennyire pesszimista Kapi - szólt rá Barton, miközben megfogott és talpra állított. Bal karom átvetettem a vállán, ugyanis csak így tudtam a talpamon megállni. - Mi megnézzük az emeleti szobákat, hátha ott van a kislány.

-Sonya - hallatszott Tony hangja.

Értetlenül összenéztünk Clinttel, majd beléptünk az ajtón. Clint az oldalához nyúlt és elővette a zseblámpáját, amit be is kapcsolt, hogy láthassunk is valamit. Egy hatalmas raktárrész tárult elénk, ami tele volt különböző méretű fa ládákkal. A helyiség két oldalán középen, két nagy fém ajtó volt. Mind kettő zárva, azok vezettek a többi raktár helyiségbe. Ebben a raktárban több kisebb raktár volt, alul egy hatalmas pince rendszer húzódott, ahol jelen pillanatban Tony és Natasha tartózkodik. Felettünk pedig lakások és irodák voltak. Tőlünk balra a fal mellett egy fém lépcső húzódott, fel az első emeletre. Bartonnal arra vettük az irányt. Sajnos nem haladtunk túl gyorsan, miattam.

-Ki? - kérdezte zavartan Pietro.

-A lány - hallatszott újból Stark hangja - Sonya-nak hívják.

Csend. Többet senki sem szólt, mindenki a feladatára koncentrált. Nagy nehezen felbaktattunk a lépcsőn Clinttel, majd elfordultunk jobbra. Egy hosszú folyosó tárult elénk, bal oldalt voltak a lakó szobák, jobb oldalt pedig az irodák.

-Válljunk ketté - szólaltam meg halkan - te nézed az irodákat én meg a szobákat.

-Biztos? - kérdezte homlokráncolva - Szerintem maradjunk együtt, hisz' alig állsz a lábadon.

-Megoldom - vágtam rá gyorsan, majd vettem egy mély levegőt és hozzá tettem - Nem lesz baj. Ha lenne is, itt leszel egy szobával alrébb - féloldalas mosolyra húztam az ajkam.

-Rendben - forgatta meg a szemét Barton, majd oda segített a falhoz, hogy legyen mibe kapaszkodnom. Aztán bement a mellettünk lévő irodába, hogy átkutassa én pedig a mellettem lévő első szobát vettem céba.

Sötét volt a helyiségben, mint ahogy mindenhol az épületben. Gyorsan körbe jártam, és mivel ebben nem találtam senkit és semmit így tovább mentem egy szobával. Üres. A második szobában konkrétan semmi nem volt, üresen állt. Az előzőben legalább volt pár bútor. A harmadik szoba volt az a szoba, ahova Dave vitt, miután leamortizálta a Bosszúálló telket. A negyedik szoba - és egyben az utolsó előtti - ajtaja zárva volt. Értetlenül összevontam a szemöldököm, majd megpróbaltam betörni az ajtót. Nem volt erőm, így nem lett eredménye, csak egy nagyobb csattanást lehetett hallani, majd bentről egy halk, magas nyögést.

Barton a következő pillanatban már mellettem volt. Egy mozdulattal jelezte, hogy álljak alrébb. Lépett egyet hátra, aztán a jobb lábával belerugott az ajtóba, ami ennek következtében beszakadt és nagy csattanással a földre dőlt. Besiettünk a szobába, ahol ugyanúgy korom sötétség uralkodott. Clint felkapcsolta a zseblámpát és körbe világította a szobát. A lámpa fénye a bal sarokban állapodott meg. Egy fehér, piszkos ruhájú, szőke kislány kuporgott a sarokban, remegett és sírt. Clint egy fejmozdulattal jelezte, hogy menjek oda a lányhoz  majd lekapta a hátáról az íját, belehejezett egy nyílat és őrt állt az ajtóba.

Amilyen gyorsan csak tudtam odamentem a kislány mellé. Térdre ereszkedtem és óvatosan megérintettem a vállát. A lány ilyedten rám kapta a tekintetét, amint viszont észrevette, hogy nem Dave vagyok mintha megnyugodott volna. De még így sem értette mi is történik.

-T-te ki vagy? - kérdezte dadogva, könnyes szemekkel.

-Az most nem számít - válaszoltam, majd kisöpörtem a szeméből egy kósza szőke hajtincset - Haza viszünk. Gyere!

Felálltam, majd felé nyújtottam a kezemet. A kislány nem akarta megfogni a kezem, félt.

-Ember vagy? - kérdezte rekedten. Vissza guggoltam elé, majd lehunytam a szemem és amikor újra kinyitottam a kislány szemei elkerekedtek. - Ezt hogy csináltad? - kérdezte meglepetten.

-Varázslat - válaszoltam mosolyogva. - De most mennünk kell, mielőtt visszajön az aki ide hozott téged.

A kislány most már megfogdta a kezemet. Éreztem, hogy megnyugodott. Oda sétáltunk Barton mellé az ajtóba, aki leguggolt, úgy, hogy egy szintbe legyen a kislány tekintetével.

-Szia törpicsek - köszönt neki mosolyogva. A kislánynak tátva maraft a szája.

-Te Bosszúálló vagy - elmosolyodtam a kislány felismerésére - Te vagy az íjász bácsi.

-Igen - nevetett fel halkan Clint - Én vagyok az íjász bácsi - majd rám mutatott - Ő meg a teleportáló néni.

Sértettséget tettetve összehúztam a szemöldököm és megütöttem Barton vállát. Aki csak felszisszent és az ütés helyét kezdte dörzsölgetni. A kislány is széles mosolyra húzta az ajkát. Majd Barton a hóna alá nyúlt és felemelve a kislányt, az ölébe kapta.

-Rendben - kezdett bele Sólyomszem - Szólj a többieknek, hogy meg van a kislány és, hogy elindulunk vele.

Épp válaszolni akartam, mikor egy kezet éreztem a nyakamon, majd Barton eltűnt előlem. Nem is. Én tűntem el. Egy másik helyen vagyok. Megfordultam a tengelyem körül, hogy megnézzem hova is keveredtem. A bátyámmal találtam szemben magam. Elvitt. El teleportált Clint mellől. El a raktárépületből, ki tudja hova...