-ÁLOM-

Körülöttünk minden lángokban állt... miattam. Az erőm miatt. De hisz' én ilyenre nem is vagyok képes. Mégis miért tudtam ezt előidézni? Mi történik velem? A jobb kezemben ott van egy fegyver,amit egy előttem térdelő férfira fogok. A férfi több sebből is vérzett, arcán az ütések miatt több kék, zöld és lila folt volt, a combjában pedig egy nagy tőr volt. Dühösen nézett rám.

-Nem mered megtenni! - ordított rám. A lábam fájt, lehet el van törve. Az oldalam vérzett, ahogy az orrom is, nadrágom pedig szakadt volt. Megszorítottam a kezemben lévő fegyvert, ujjaim közül vér csordul ki ugyanis megvágtam a tenyerem, mikor beestem az ablakon. Állkapcsom megfeszült, az előttem ülő férfi elmosolyodik. Azt hitte blöffölök. - Nem olyan lány vagy te Joyce! Túl gyenge vagy, hogy megölj egy...

Meghúztam a ravaszt. A pisztolyból villám sebességgel kiszáguldó golyó a férfi szívén ment keresztül. Elhaló hangon felnyögött, majd pislogott egyet aminek következtében kicsordult a szeme sarkából egy könnycsepp. Aztán tekintete üveges lett, élettelen teste eldőlt. Ott felüdt a földön saját vérében. Kiejtettem a kezemből a piszolyom és térdre rogytam.

-Mit tettem? - kérdeztem halkan,a kezem a szám elé emeltem és néztem üveges tekintetét.

-ÁLOM VÉGE-

-Még mindig nem értem, hogy juthatott ilyen az eszedbe! - idegeskedett Tony, miközben fel-alá járkált a kórteremben. - Nem vagy eszednél! Meg is halhattál volna.

-Tudom Tony! - szakítottam félbe a milliárdost kiáltásommal, aki ennek következtében megtorpant és csodálkozva rám nézett.

-Akkor miért tetted? - kérdezte halkan Wanda.

-Mert tudtam, hogy így megtörhetem a bátyám hatalmát, amivel irányított - válaszoltam már normális hangerővel. - És azért is, mert bíztam bennetek! Bíztam abban, hogy nem hagyjátok, hogy elvérezzek.

-Ez de cuki - mosolyodik el szarkasztikusan Matt - Azért ne szokj rá, jó?!

-Kész is vagyunk - egyenesedett fel mellőlem Clint, aki épp most fejezte be a sebem bekötését, amit a tőröm okozott. Steve odadobott nekem egy pólót, ugyanis eddig csak egy sportmelltartóban ültem az ágy szélén, hogy Barton normálisan be tudja kötni a Bruce által összevarrt sebem. - Ennek nyoma marad, ugye tudod Kicsi?

-Igen, tudom - válaszolom mosolyogva.

*Tony szemszöge*

Idegesen járkáltam fel-alá a kórteremben amibe nem rég Joycet hoztuk haza. Mikor Pietro ideért vele még eszméletlen volt, Bruce azonnal elkezdte összevarrni a sebet, amit magának okozott a tőrével. Lefertőtlenétette, majd össze is varrta. Nem kellett sok időt várni, hogy felébredjen. Per pillanat az ágy szélén ül és Barton most tekeri körbe, a seb mentén a törzsét kötszerrel. Mindenki itt volt a kórteremben, kivéve Brucet, aki a laborba ment Joyce újonnan szerzett vérmintájával egyetemben. Joyce nem nézett ki valami jól. Sápadt volt - nem, nem a vérveszteségtől, annyit nem veszített - szemei alatt halványlila karikák látszottak. Egész testében remegett, tekintete fájdalommal és fáradsággal volt tele. Van egy olyan érzésem, hogy ennyivel még nem úszta meg. Van amit még nem mondott el nekünk, amit nemsokára ki is derítek majd. Mint már említettem mindneki a kórteremben volt. Az ágy előtt volt egy hosszú kanapé, amin most Wanda, Vízió és Sam foglaltak helyet. Natasha az ajtófélfát támasztotta, tekintete a földet pásztázta. Matt az ablaknak háttal állt, kezében ott szorongatta a botját és csak meredt maga el. Pietro ott állt Joyceval szemben a falnak dőlve, míg Steve a Maximoff fiú melletti székek egyikén foglalt helyet.

*Joyce szemszöge*

-Megtennéd, hogy elmeséled mire emlékszel? - kérdezte finoman Steve, majd előredőlt ültében és megtámasztotta magát a térdein.

-Nem emlékszem túl sok mindenre - válaszoltam szemöldökráncolva - Egy épületbe vitt, azt viszont nem tudom hova. Beszélgettünk. Majd mikor sikerült felhúznom, a kezét a homlokomra csapta és minden elsötétült.

-Mivel húztad fel a drágát? - kérdezte Tony gúnyosan.

-Azt mondta valakinek terve van velem, és hogy várja a jelet, hogy elkezdhesse a második stádiumot - ráncoltam a homlokom miközben próbáltam vissza emlékezni.

-Kinek van terve veled? - kérdezte idegesen Pietro.

-És milyen második stádiumról beszélt? - jött egy újabb kérdés most Matt-től.

-Foggalmam sincs - válaszoltam szomorúan - Ezt akartam kideríteni, de nem válaszolt egy kérdésemre sem - Tonyra nézve fejeztem be - Ezzel húztam fel a drágát - Tony erre csak fújt egyet.

-De mégis, hogy tudott téged irányítani? - kérdezte Steve.

-Szerintem ennek a sötét anyaghoz van köze, ami Dave testében terjeng - válaszoltam a Kapitány kérdésére - Hisz' eddig ilyenre nem volt képes, hogy hosszabb ideig irányítson valakit. Viszont, mikor elvesztettem az eszméletem, miután belemászott aznap este a fejembe,láttam dolgokat...

-Miféléket? - kérdezte ilyedten Bruce, aki épp most lépett be az ajtón. - Csak mert a múltkor amikor láttál valamit, meghaltál - húzta fel kérdőn szemöldökét majd közelebb jött.

-Ez inkább egy látomás volt, mint álom Bruce - ráncoltam a homlokom - Tudod, hogy én csak megálmodni tudok dolgokat. Vagyis egyszer sikerüt.

-Igen, tudom - helyeselte - de a látomás talán magyarázatot adhat a Daveben keringő sötét anyagra - csend telepedett a szobára, próbáltam vissza emlékezni pontosan miket láttam. Pietro elém lépett és megfogdta a kezem. Felnéztem rá, mire ő csak halványan elmosolyodott és leült mellém, a kezemet nem engedte el.

-Szóval? - sürgetett Tony.

-Több kisebb képet láttam - kezdtem bele - Először láttam egy várost, nem e világit. Majd egy kő trón szerűséget, kinn az űrben. Aztán a végtelen köveket és egy kesztyűt. A Bosszúálló tornyot. Thort az oldalán egy számomra ismeretlen férfival - szemem résnyire húztam, homlokomat pedig felráncoltam. Próbáltam visszaemlékezni - Láttam, ahogy egy bolygó felrobban és, hogy több tíz ezer ember meghal. Csak úgy. Az egyik pillanatról a másikra. Majd egy kajánul vigyorgó férfit - felnézek a földről, egyenesen Steve szemébe - Ennyi.

-Hmm... -hümmögött Stark.

-A férfi Thor mellett, - kezdett bele Natasha - hogy nézett ki?

-Hát... - szemeim elkerekedtek miközben próbáltam rá vissza emlékezni - Fiatalabb volt mint Thor, de nem sokkal. Fekete haja volt, ami a vállát súrolta. A száját takarta valamilyen fém szerkezet, ruhája pedig zöld volt és fekete.

-Loki - mondja egy kis dühvel a hangjában Amerika csillagos hőse.

-Mi köze van Lokinak Joycehoz, vagy Davehoz? - kérdezi értetlenül Clint. - Hisz' nem találkoztak.

-Joyceval nem - hallatszott Stark hangja, tekintete üveges volt, a padlót bámulta.

-Arra gondolsz, hogy Dave ereje Lokitól származik? - kérdezi csodálkozva Sam.

-Meglehet - ráncolja homlokát a milliárdos.

-Az lehetetlen, hiszen Loki az Asgardi börtönben van - tette hozzá Natasha - Nem hiszem, hogy onnan képes lenne megbabonázni bárkit is.

-Nem tudhatjuk - mondta Steve, majd keserűn kifújta a benn tartott levegőt.