-Mégis mi ütött beléd? - kérdeztem kiabálva miközben felhajtottam az arclemezem.

Joyce nem válaszolt, csak felvonta az egyik szemöldökét mire én elfintorodtam. Majd hirtelen eltünt. A homlokomra csaptam idegességemben, hogy nem jutott eszembe, hogy simán el tud teleportálni? Majd egy erős rúgást éreztem a hátamon, majd éreztem amint egy kar megragadja a jobb kezem és megpörgetve elhajít. A hátamra estem és mikor újra kinyitottam a szemem Joyce már felettem állt. Hirtelen rátette az egyik térdét a hasamra így visszanyomva engem a földre. Jobb kezét felemelte és ökölbe szorította, majd tiszta erőből elkezdte ütni az ARC reaktort a páncélomon. Próbáltam megakadályozni, hogy összetörje a kezét de nem hagyta annyiban. Betörte a külső borítást, majd kialudt a kéken világító reaktor. Ilyedten néztem fel Joycera, rá se lehetett ismerni. Mégis mit tett veled Dave? - kérdeztem aggódva magamtól. Tekintetem ismét a homlokán lévő jelre vándorolt, összevont szemöldökkel néztem. Mikor Joyce észrevette, hogy a homlokát bámulom dühösen összeráncolta a szemöldökét és orron vágott, de olyan erővel, hogy elvesztettem az eszméletem.

*Pietro szemszöge*

Wanda életben van. Gyenge a pulzusa, de még él. Mikor felemeltem a fejem láttam amint Joyce kiüti Tonyt az utca másik végébe, majd pedig Mattat aki épp feléjük rohan. Joycenak a Fenegyereket se tartott több időbe kiütni, mint Starkot. Miután Joyce felegyenesedett Matthew eszméletlen teste felől, lassan szembe fordult velem. Kezeit ökölbe szorította és hirtelem előttem termett majd bemosott nekem egyet. Az ütés hatására majdnem átestem Wandán, de sikerült átlépnem felette. Joyce nem hagyta annyiban, elém lépett és újra ütött, majd még egyet és még egyet. De az utolsó ütését kivédtem, elkaptam az öklét és megszorítottam. Joyce meglepődve nézett a szemembe. Kihasználta, hogy nem figyelek rendesen és oldalba rúgott, majd egy pörgő rugással arcon. Ennek következtében a földre rogytam, a szám vérzett. Felnéztem a nőre aki az imént arcba rúgott. Felnéztem a nőre akit szeretek, a nőre aki teljesen megvátozott. A szemeim könnybe lábadtak, de nem a fizikai fájdalomtól, hanem a lelki fájdalmaktól. Nem veszíthetem el még egyszer! Nem bírnám ki! Nagy nehezen talpra álltam, és az oldalamat fogva felé fordultam. Fájdalmas tekintettel a szemébe néztem.

-Csak nem fáj? - kérdezte gúnyosan.

-A testem nem - válaszoltam - De az igen, hogy megint elvesztettelek - Joyce arcára meglepettség ült ki, arcvonásai megenyhültek a szavaim hallatára. - Nem tudom mit tett veled a bátyád, de győzd le. Ne hagyd, hogy kihasználjon.

-Ő nem olyna mit ti - vágta rá dühösen - Ő törődik velem. Értem jött, azért mert szeret és nem hagyna magamra.

-Ezt csak bemeséli neked - vágtam vissza - eddig nem keresett, mostmeg hirtelen felbukkan és elvisz. Ha tényleg szeretne, akkor már hamarabb megkeresett volna! Ő nem szeret téged, csak kihasznál, kell neki valami és veled végezteti a piszkos munkát.

-Ha nem szeret akkor mégis...

-Ő nem szeret téged Joyce! Figyelsz te rám? - kérdeztem csalódottan.

-Ha ő nem szeret, akkor mégis ki? Mert nem hiszem, hogy...

-Én! - vágtam már másodjára is a szavába. Egyszerűen nem bírom végig hallgatni, ez nem Joyce. Arca ismét megenyhült, majd kibővítettem a mondatom - Én szeretlek. Sose hagynám, hogy bajod essen. Ha tehetném mindig ott lennék melletted és vigyáznék rád - a szemeim ismét könnybe lábadtak, de ahogy elnéztem Joyceval is hasonló történik - Gyere velem vissza, győzd le a bátyád és ne engedd, hogy irányítson.

-Én - Joyce hirtelen a fejéhez kapott. Beletúrva a hajába megmarkolta két oldalt a fejét és fájdalmasan felnyögött - Én...én nem tudom....P-p-próblom - dadogta fájdalmasan. Hallatszott a hangján, hogy küzd. Tehát David tényleg használt rajta valami varázslatot, hogy maga mellé állítsa. Léptem egyet felé, de megállítón előre csapta az egyik kezét - Nem tudom...t-túl erős.

-Nem! - válaszoltam halkan, bíztató hangon - Joyce te erősebb vagy! Képes vagy rá.

-N-nem megy! - könnyek kezdtek lefolyni az arcán, az orrából megindult a vér - Nagyon fáj! É-én nem vagyok rá képes Pietro! - fájt így látni őt. Lassan elindultam felé, kezemet óvatosan magam elé emeltem.

-Küzdj ellene Joyce - bíztattam tovább, már majdnem ott voltam előtte.

-Túl hangos - mondta fájdalmasan, majd felkiáltott és térdre rogyott - Nagyon erős!

-Joyce! - oda futottam mellé és megfogtam mind a két kezét ami még mindig a fejét fogdta. Már a füléből is vér folyt. - Joyce figyelj a hangomra jó? Ne hagyd magad, erős vagy. Le tudod győzni!

-S-sajnálom - mondta halkan, elhaló hangon. Nem értettem mire mondta ezt, értetlenül összeráncoltam a szemöldököm. Közben hallottam, hogy valaki mögém lépett ,de nem jött mellénk. Joyce egyik keze elengedte a fejét és hátra nyúlt maga mögé. Azt a kezem ami eddig azt a kezét fogdta, most a combjára helyeztem. Aztán Joyce rám nézett. Fehér íriszei könnyekben úsztak. Arca, még így is, hogy véres volt, gyönyörű volt. Majd a hátul lévő keze újra láthatóvá vált és egy kis tőrt szorongatott. Kikerekdtek a szemeim. Joyce fájdalmasan elmosolyodott, majd hirtelen hasba szúrta magát. Leblokkoltam. Egy könnycsepp megszökött a szememből és ilyedten néztem Joyce vérző hasát. A másik kezével megfogdta borostás arcom és felemelte, úgy, hogy tekintetünk találkozott. Fehér íriszei kitisztultak, és újra gyönyörű barna színben pompáztak. De még így is könnyes volt. Kinyitotta a száját, mondani akart valamit, de nem jött ki hang a száján. A homlokán lévő színbólum is elhalványult, majd végleg eltűnt. Szeméből kifolyt egy könnycsepp, majd szemei lecsukódtak és teste elkezdett oldalra dőlni. Gyorsan mellette termettem és elkaptam. Szorosan átkaroltam és felordítottam. Stark mellénk sietett, majd térdre rogyott és megfogdta Joyce felé lévő kezét.

-Legyőzte - mondta fájdalmasan Stark. Nat eközben felsegítette Wandát a földről és megtartva őt mellénk bicegtek.

-Még él - hallottuk Matt hangját Tony mögül. Hirtelen felé fordultunk és értetlenül néztünk a vak férfira. - Hallom a szívverését. Gyengén, de hallom. Siess! - az utolsó mondatát nekem intézte. Nem is kellett többet mondania, azonnal az ölembe fogdtam Joycet és elkezdtem a telek felé rohanni...