Nem tudom Dave hova vitt. Azt viszont megtudtam, hogy egy lakásban vagyunk. Valahol. Nem tudom, hogy még New York-ban vagyunk-e, vagy máshova teleportált el minket. A lakás ahol voltunk sötét volt, egyetlen egy lámpa pislákolt a szoba közepén. A falak szürkék voltak, az ablak ronggyal volt letakarva, hogy ne lehessen se be, se ki látni rajta. Nem tudom mekkora lehet ez a lakás eddig csak ebben az egy szobában voltam, de azt tudom, hogy ez előtt a szoba előtt van még egy helyiség. Viszont, hogy azon kívül van-e még valami más azt nem tudom. A szobában ahol voltam volt egy konvektor és kettő matrac - meg ugye a lámpa. Az erőmet még mindig nem nyertem vissza, ezért is nem teleportáltam még el innen.

Itt ülök bezárva a szobában, az ablakon rács van. Dave már legalább egy órája elment. Próbáltam kitörni az ajtót ne valamit nekitolt a másik oldalról és nem tudtam kirúgni. Megpróbáltam teleportálni, de mindig megfájdult a fejem és összerogytam. Dave nem vette el a képességem. Ő ilyenre nem képes. Csak valamennyi időre annyira legyengítette, hogy nem bírom használni, ami igazán bosszantó. Mentálisan próbáltam kapcsolatba lépni Starkkal, Pietroval, Stevevel és szinte mindenki mással, de nem jártam sikerrel. Dave tudta mik a képességeim, így mind a kettőt le gyengítette. Iszonyúan aggódtam a többiek miatt, a hasam görcsben állt mióta eljöttünk. Nem tudom ki milyen komolyan sérült. Akár hányszor lehunytam a szemem bevillant Clint kormos, eszméletlen arca, Pietro vérző teste, Stark ahogy ott fekszik a páncélja pedig darabokban. Wanda és Natasha a konyhában elterülve, a Kapitány pajzsa a falban. Sam és Vízió teste az udvaron, az égő nappali, a sok füst.

Aztán hangokat hallottam a másik helyiségből. Előbb egy ajtó csapódást, majd azt, hogy valaki tol valamit. Majd az ajtó zárját hallottam kattani és végül kitárult. Dave állt az ajtóban, mosolyogva. Én a sarokba voltam kuporodva, térdeim felhúzva. Volt nála egy neilon szatyor. Belépett a szobába és bezárta maga mögött az ajtót, majd oda sétált mellém és leült a matracra. Lerakta maga elé a szatyrot és elkezdte kipakolni a tartalmát. Egy nagy vízes palack, négy szendvics és egy kis doboz süti. Többször is rám emelte a tekintetét, de én csak magam elé bámultam és szorosan átöleltem a lábaim.

-Tudom, hogy ez nem olyan kaja amilyet ott adtak - mondta kedves hangon Dave - De enned kell valamit.

Azzal elém tett egy szendvicset. A mozdulatra jobban a sarokba fúrtam a vállam mire ő csak összevonta a szemöldökét. Az állkapcsom megfeszült. Nem kiszámítható. Nem félek tőle, de kinézem belőle, hogy ha elborul az agya akkor megölne,akár a húga vagyok,akár nem. Csend telepedett a szobára, csak Dave csámcsogását lehetett hallani, ugyanis elkezdte enni az egyik szendvicset.

-Miért hoztál ide Dave? - kérdeztem halkan, de még mindig nem néztem rá.

-Mert hozzám tartozol - válaszolta, és mintha némi csodálatot hallottam volna a hangjába.

-Nem tartozom hozzád, Dave - itt már felé fordultam és szúrósan a szemébe néztem - Attól, hogy a húgod vagyok nincs jogod elvinni. Én döntöm el, hogy kivel élek.

-De velük nem élhetsz! - kiabált rám, mire összerezzentem, de nem hagytam magam.

-És miért nem? - kérdeztem vissza útszint kiabálva. Meglepődhetett, hogy felemeltem a hangom, mert nem válaszolt a kérdésemre. Üres tekintettel nézett engem - Dave!

-Csak - pislogott többet, majd nagy nehezen folytatta - Csak nem. Ennyi.

-És most itt akarsz tartani, bezárva? - kérdeztem homlok ráncolva - Ez aztán a minta bátyj viselkedés! Mindjárt hozzák is neked a serleget, az év bátyja címmel.

-Nem foglak itt tartani - értetlenül felé fordultam, de ő csak a földet bámulta - Terve van veled. És amint jelt ad elkezdődik a második stádium.

-Terve van velem? - kérdeztem vissza egy kis félelemmel a hangomban - Kinek? Milyen második stádium? Mégis miről beszélsz Dave?

Aztán hirtelen rám kapta a tekintetét, amitől kicsit megugrottam. A szeme zölden izzott, és csak úgy meredt rám mint aki egy csettintésre várna, és ha azt megkapja abban a pillanatban széttépne. Majd tenyerét a homlokomra csapta, az érintése forrni kezdett. Felkiáltottam fájdalmamban, majd minden elsötétült.

*Steve szemszöge*

Mindenki az égett nappaliban volt. Senki sem tudta feldolgozni a tegnap este történteket, azt, hogy egy huszonéves srác öt perc alatt elintézett bennünket. Többen megsérültünk, de senkié se komoly.

Wanda és Pietro a konyha pultnak voltak támaszkodva. Natasha a kicsit megégett kanapén ült és épp Barton kezét kötözte. Sam az egyik bárpult széken ült és egy kanalat piszkált. Banner a hamut söprögette, míg Vízió kint volt az erkélyen és a távolba bámult. Tony fel-alá járkált, én pedig a lépcsőn ültem.

-Elvitte Joycet - nyögte ki Pietro élettelen hangon.

-Meg fogjuk találni - válaszoltam miközben az állam dörzsölgettem, és homlokráncolva felnéztem a Maximoff fiúra, aki idegesen az ujjait tördelte.

-De mit akar Joycetól? - kérdezte Natasha egy pillanatra felnézve Barton kezéről, majd rögtön vissza is fordult felé és befejezte a kötést.

-Ezt jó lenne megtudakolnunk valahogy - mondta Barton majd felszisszent, ugyanis Natasha egy kisebb sebet fertőtlenítette éppen.

-Egyáltalán, hogy jutott be? - kérdezte Banner, majd megtámaszkodott a parfison.

-Megint kiiktatta a biztonsági rendszert? - kérdezte most Sam, mire Stark felhorkantott.

-Nem iktatott ki ő semmit. Nem lett volna rá szüksége. Dave egy mutáns! Beteleportált, valahogy mindannyiunkat ide hívott, aztán ellátta a bajunkat és elvitte Joycet - Tony itt felsóhajtott, majd hozzá tette - Ennyire egyszerű.

-Remélem, majd ennyire egyszerűen meg is találjuk - vágta rá Pietro gúnyosan. Folytatta volna még a mondatot, látszott rajta, de Wanda ráütött a mellkasára, ezzel belé folytva a szót.

-Megoldjuk - válaszoltam.

-És mégis hogyan? - kérdezte Stark. Meglepődve fordultam felé, ahogy szinte mindenki más is. Azt hittem, hogy lesz majd valami ötlete, vagy ha nem is, akkor optimista lesz és azt fogj majd mondani, hogy kiatálunk valamit. - Hmm? - csapta a kezeit az oldalához - Csak mert szinte semmit nem tudunk a gyerekről, azon kívül, hogy mutáns. Nem tudjuk ki irányítja, mi a szándéka, mire kell neki Joyce és a kövek. Nem tudjuk mi lesz a következő lépése. A srácot még a S.H.I.E.L.D.E. is halottnak hitte, erre itt van!

-Nem tudunk róla semmit - tette hozzá Nat keserűen.

A következő pillanatban Bruce eldobdta a kezéből a parfist és elkezdett a labor felé szaladni. Összehúzott szemöldökkel, értetlenül néztem utána. Nat és Clint felpattantak a kanapéról, hogy megnézzék hova megy Bruce.

-Most hova mész? - kérdezte Tony.

-A laborba! - hallottuk Banner hangját - Gyertek ti is, eszembe jutott valami!

-Én ezt kihagyom - mondta kedvtelenül Pietro, aztán felreccsent a rádió és Bruce hangját lehetett hallani.

-Hopperékkel kapcsolatos - recsegett a rádió - Gyertek!

Clint megállította Pietrot, aki reményteli tekintettel figyelte a rádiót. Tony nem várt sokáig, azonnal Banner után szaladt a laborba, de Pietro megelőzte. Nem telt két percbe, már mindenki a laborba volt.

Publikált: 2018.05.18.
Javított: 2018.05.21.