-Vigyázz!

Ordítottam el magam miközben Kapitánynak ugrottam, ezzel félre lökve őt egy felé száguldó betondarab elől. Az esés következtében Steven értem földet mire mind a ketten felnevettünk. Aztán hatalmas csattanást hallottunk magunk fölül. Mind a ketten ilyedten a plafonra szegeztük a tekintetünket, amin egy hatalmas repedés keletkezett. A következő pillanatban leszakadt a mennyezetből egy nagyobb darab, ami pont felénk zuhant. Steve nem habozott sokáig. Jobbra gurulva felém tornászta magát, majd a pajzsát maga fölé emelte így megvédve mindkettőnket a lehulló betondarabtól. Mikor a szilárd anyag találkozott a vibránium pajzzsal, Steve felnyögött. Mivel én Rogers alatt voltam gyorsan rácsaptam a tenyeremet a mellkasára és már ott sem voltunk. Körülbelül 4méterrel alrébb teleportáltam magunkat. De ez is valami, nem tudom Steve meddig bírta volna.

Jelen pillanatban egyébként a Bosszúálló toronyban vagyunk. Hogy miért, és mi történik itt, hogy betondarabok elől ugrálunk? Nos...nem házújítás. A drága bátyám úgy gondolta, hogy betör a titkos szintre és megpróbál újra ellopni valamit. De ezt most kivételesen sikerült megakadályoznunk. Steve, Tony, Barton, Natasha, Pietro és én jöttünk vissza a toronyba. Amúgy a bátyám rendesen elintézte a torony ezen szintjét. Alig volt ép fal, azon csodálkozom, hogy még hogyan nem szakadt ránk a felettünk lévő több tíz emelet. Vagy, hogy még hogy nem rogyott össze maga az épület. Szerencsénkre sikerült evakuálnunk a tornyot, így csak mi hatan voltunk bent és a bátyám.

-Elegem van már abból, hogy nem hagyjátok, hogy végezzem a dolgom! - ordított fel a bátyám, aki épp az imént vágta neki Natashát egy támaszték oszlopnak.

-Ha Natashát mégegyszer labdának használod - kezdte fenyegetőn Barton, majd felemelte az íját és belehelyezett egy nyílat amit pedig a bátyámra fogott - esküszöm átrepítek egy ilyet a fejeden.

Egy kékes-fehér fénysugár szelte át a levegőt, aztán Dave hirtelen hátra repült és nekicsapódott a falnak. Majd pedig elterült a földön. Tony leszállt közém és Barton közé.

-Miaz, nem számítottál rá? - kérdezte nevetve, majd felhajtotta a fejlemezét.

-Héé - szaladt mellénk Pietro, majd sértettséget színlelve hozzátette - Ez az én szövegem.

Barton idő közben odasietett Natashához, hogy megnézze lett-e komolyabb sérülése. A tekintetéből kivéve lett. Felkapta az ölébe és elindult felénk. Natasha teste élettelenül feküdt Clint karjaiban. Felráncoltam a szemöldököm és a szemeim elkerekedtek.

-Még él - jelentette ki érzelemmentesen Clint - De sürgősen vissza kell vinni a telekre - Pietrora emelte a tekintetét és hozzá tette - Siess! Addig szólok Bannernek.

-Te is jössz? - kérdezte Pietro miközben Barton átadta neki Romanoffot.

-Igen - válaszolta majd elindult le a lépcsőn - De ne várjatok rám! A motorom nem olyan gyors mint te, kölyök.

Azzal el is tűnt a lépcsőház ajtaja mögött. Pietro félmosolyra húzta az ajkát. Tekintetünk talélkozott aminek következtében szája egyenes vonalba helyezkedett. Egy bólintással jeleztem, hogy nyugodtan menjen. Pietronak megfeszült az állkapcsa ezután csak egy erősebb széllökést éreztünk és Pietronak már hült helye sem volt.

-Az gáz, ha a bátyád eltűnt? - kérdezte szájhúzva Stark. Rogerssel arra kaptuk a fejünk ahol Dave még úgy két perccel ezelőtt feküdt.

-Ugye most csak szívatsz? - kérdeztem egy keserves sóhaj kíséretében.

-Még mindig nagyon naivak vagytok.

Jött egy kárörvendő, mély hang mögölünk. Abban a pillanatban sarkon fordultunk és szembe találtuk magunkat Davevel. Akinek a kezében ott volt egy detonátor.

-Eszedbe ne jusson, Joyce!

Szólt rám Tony, mire én csak megforgattam a szememet. Ha nem mondja, nem jutott volna eszembe. Nem akarok még egyszer meghalni. Dave ördögi vigyorra húzta az ajkát, majd megnyomta a detonátoron lévő egyetlen, nagy piros gombot. Robbanások sokasága rázta meg a tornyot, ebből sok csak ezt az egy szintet ahol épp álltunk. Dave a következő pillanatban elteleportált. Aztán egy kezet éreztem a vállamon, megfordultam azt remélve hogy Steve az, mivel Tony előttem állt. De a Kapitány helyett a bátyámmal találtam szembe magam. Megszorította a vállam és ennyit modott :

-Veszítsd!

Fura érzés kerített hatalmába. A keze, ami a vállamat fogdta fehéren felragyogott. A fénytől be kellett csuknom a szemem, majd mikor kinyitottam Dave már sehol sem volt. Újabb robbanás rázta meg a szintet aminek következtében mind a hárman térdre rogytunk. Egy hatalmas repedés szelte fel a padlózatot épp előttem. Tony lehajtotta az arclemezét és a levegőbe emelkedett. Steve megkapaszkodott a közeli ablakba. Épp, hogy talpra álltam a padlózat feladta a harcot. Az emelet azon része amin épp tartózkodtam kivált az épületből és megadva magát a gravitáció törvényének elkezdett csúszni a föld felé.

-Joyce, teleportálj! - kiáltotta oda aggodalmasan Tony.

-Nem tudok!

Kiáltottam vissza. Tekintetem félelemmel volt tele, aggódva ránéztem Starkra aki tehetetlenül lebegett a még ép padlózat fölött. A betonszerkezet megtört, melynek következtében elestem és elkezdtem gurulni lefelé. A gravitáció engem nagyobb erővel vonzott magához, mint azt a kis részt. Felikítottam.

-TONY! - kiáltottam el keservesen és reménykedve nevét. Kezemmel felfelé kapálóztam, kapaszkodó reményében. Mondanom sem kell, hogy sikertelen volt.

*Pietro szemszöge*

Natashával a karjaimban szaladtam be a telekre,majd megtorpanva a nappaliban elkiáltottam magam :

-Banner!

Nem jött válasz. Mégegyszer kiabáltam. Aztán a lépcsőn Wanda szaladt le, mikor meglátott minket a szája elé kapta a kezét.

-Hol van Bruce? - kérdeztem miközben lépet két lépést a húgom felé - Súlyos!

-A laborba - válaszolta dadogva - Szólok neki, te addig vidd le az orvosiba és fektesd rá egy ágyra.

Bólintottam majd leszáguldottam a kórház szintre. Kerestem egy megfelelő kórszobát és óvatosan ráfektettem a még mindig eszméletlen Natashát. Nem kellet sokat várni Bannerre. Miután megérkezett azonnal ellátta Natashát. Wanda ilyedten megragadta a kezem és maga felé fordított.

-A többiek hol vannak?

-Barton motorral jön, a többiek pedig még a Toronyba vannak.

-Menj vissza! - szólt rám Bruce - Van egy olyan érzésem, hogy nem volt ilyen könnyü kiütni Foszfiút.

-Foszfiút? - kerekedett ki a szemem kérdőn - Ez most komoly, hogy így hívjuk? - felnevettem.

-Menj már! - ütötte meg a kezem Wanda, mire rögtön elfolytottam a nevetésem és elszáguldottam.

Vissza érve a Toronyba, a titkos szintre kész káosz fogadott. Dave sehol. Steve egy ablakba kapaszkodott, hogy ne zuhanjon a mélybe. Tony csak ott lebegett a levegőben és lefelé nézett. Joyce pedig...várj, hol van Joyce?

-Stark! - kiabáltam oda a milliárdosnak. Aki válaszra se méltatott, csak egy kézmozdulattal jelezte, hogy én foglalkozzak csak Rogerssel. Rápillantottam a Kapitányra és látva, hogy ő még jól bírja döntöttem úgy, hogy megkeresem Joycet. Léptem egyet előre, de egy nagyobb lendülettel hátra is repültem. Földön feküdve felnéztem és Dave tornyosult felém. Hogy én mennyire nem bírom ezt a srácot! Meg akart ütni, de én kirakva a lábam fordultam egyet ezzel kirúgva lábát maga alól. Így mostmár ő is a földön feküdt. Gyorsan felugrottam majd mikor megfordultam ismét szembe találtam vele magam. Elvigyorodott azon, hogy sikerült kijátszania. Én vissza vigyorogtam amin meglepődött. Oh, nem játszottál te ki senkit! - tettem hozzá magamban. Azzal adtam neki egy jobb egyenest, amitől hátralépett kettőt. Aztán egy bal horog, majd hasba rúgtam. Ezután eltűnt. A bal oldalamra teleportált és megütött. Mikor arra fordultam már nem volt ott. Most a jobb oldalamra került és megsorozott. Majd mögém teleportált és hátba rugott. Gúnyos mosolyra húztam az ajkaim. Ismerős taktika. Mikor legközelebb a bal oldalamra teleportált, már felé fordulva vártam. Meglepődött, hogy arra vagyok fordulva. Ezt kihasználva behúztam neki egy jó nagyot, majd megragadtam a pólója nyakát és a falnak löktem. Kivillantotta véres fogsorát, majd ennyit modnott.

-Ügyes - köpött egyet - De nem eléggé.

Fejével mögém bökött. Összeráncolt homlokkal megfordultam és már nem láttam Starkot, Joyce pedig még mindig nem tűnt föl. Mikor vissza fordultam Dave már eltűnt. Idegesen beleütöttem a falba. Aztán eszembe jutott Kapi. Gyorsan megfordultam és Steve már nem volt az ablakban. Kikerekedett a szemem.

-Ne csináld ezt Kapi! Ne mond, hogy lezúgtál! - mondtam ilyedten magam elé.

-Ilyen könnyen nem szabadultok meg tőlem - nevetett fel valaki a bal oldalamról. Steve volt az, aki már az ajtóban állt. Elmosolyodtam, látva, hogy még él. A következő pillanatban ismét megremegett alattunk a talaj - Mehetnénk?

Kérdezte Amerika csillagos hőse. Kérdésére nem válaszoltam, csak megfogdtam és kiszaladtam vele az épületből. Le a lépcsőkön, majd ki az utcára. Szörnyülködve néztünk szét. A toronyból egy kisebb darab hiányzott, aminek a maradványa most az utcán volt.

-Hol van Joyce és Stark? - kérdeztem aggódva Stevet.

*Joyce szemszöge*

A következő pillanatban egy hideg, fémes valami megfogdta a jobb kezem. Felpillantottam és megláttam Starkot a Vasember páncéljában. Egy ideig még a törmelékkel zuhantunk, de aztán Tony elindult velem együtt felfelé. Fel nyújtottam neki a másik kezemet is, hogy biztosan tartson. A torony azon része ami a robbanás következtében kiszakadt nagy robajjal ért földet. Az üveg darabokra tört, ahogy a betonfalak is. Tony óvatosan letett, majd ő is leszállt mellém és felhajtotta az arclemezét.

-A bátyád nem normális - jegyezte meg Stark.

-Nekem mondod.

Nevettem fel keserűen. Ekkor tőlünk balra hirtelen megjelent két alak és a következő kérdés ütötte meg a fülünket :

-Hol van Joyce és Stark?

Elmosolyodtam. Pietro tette fel a kérdést Stevenek. Pietro visszajött és ráadásként kihozta a Kapitányt is. Azonnal elindultam feléjük. Már csak pár lépés volt köztem és a fehér hajú férfi között, mikor észrevett. Döbbenten elkerekedtek a szemei. Én a nyakába ugrottam és jó szorosan megöleltem. Pietro viszonozta az ölelést. Közben Stark is közelebb lebegett hozzánk.

-Hát, akkor mostmár van indokom felújítani a Tornyot.

Elengedtem Pietrot, de ő nem vette le a kezét a derekamról, úgy fordultam Stark felé, aki a tornyot szemlélte. Kijelentésére csak felnevettem, még Steve is elmosolyodott. Végig simítottam a kezem Pietro jobb karján mire ő fájdalmasan felszisszent. Rá kaptam a tekintetem, majd pedig a kezét úgy fordítva, hogy lássam megnéztem miért szisszent fel.

-Vérzel - néztem aggódó tekintettel a gyönyörű kék szemeibe.

-Nem vészes - válaszolta, majd lágyan elmosolyodott.

-Joyce! - fordult felém Stark - Miért nem tudtál teleportálni?

Pietro értetlenül nézett Tonyra. Majd aggodalommal teli tekintete rám szegeződött. Ő ugyanis nem volt ott, így nem tudja, hogy nem tudtam elteleportálni. Stark kérdése után gondolkodóba estem. Miért nem sikerült? -kérdeztem magamtól. Aggasztott ez az egész, még egy enyhe félelem is urrá lett rajtam. Egyik pillanatról a másikra nem veszíthetem csak úgy el a képességem. Aztán eszembe jutott Dave utolsó szava,amit hozzám intézett, és a fehéren világító keze ami a vállamat fogja. Ő tette.

-Dave miatt - mondtam ki gondolkodás nélkül a szavakat, mire mindenki furán nézett rám. Megráztam a fejem ezzel kitörve a gondolatmenetemből - Dave valahogy elszívta az erőmet, amikor megérintett.

-Képes ilyenre? - kérdezte Pietro.

-Ezt majd a telken kiderítjük Bannerrel - jött a hideg válasz Tonytól.

-Menjünk haza - szólt oda hozzánk Steve, ezzel kizökkentve minket a témából.

-Aki utoljára ér a telekre az csinálja a vacsorát! - kiáltott fel Tony azzal lehajtva a fejlemezét, majd a levegbe emelkedett és elindult a Bosszúálló telek felé.

-Szívtad Rogers - nevetett fel Pietro, majd felkapott és Stark után száguldott.

-Szuper - sóhajtott fel Steve majd felült a motorra és utánunk jött.

Lábjegyzet: Kicsit hosszabb részecske lett,de remélem nem baj^-^

Lenne még egy olyan kérdésem,hogy ugye bár Joyce haja kék. Azon filózgatok,hogy maradjon kék(esetleg más árnyalatban),vagy legyen más színű? Ti mit gondoltok? Mondjuk,sztem már teljesen hozzánőtt a kék haj a karakterhez,de kíváncsi vagyok ti mit gondoltok erről. Szóval maradjon kék,vagy fessük át másmilyen színűre?

Publikált: 2018.05.05.
Javított: 2018.05.21.