Bannert szokásához híven, lent találtam meg a laborban. Mikor elindultam Pietro még aludt, nem akartam felébreszteni. Bruce nagyon ügyködött valamin. Mikor beléptem a laborba az egyik asztalnál ült a laptopja előtt, körülötte rengeteg papírral. Tolla a szájából lógott ki, míg egyik kezével épp a homlokát dörzsölte. Mikor észrevett, megilyedt és majdnem hátra esett a székkel. Nevetve kaptam a tudós után segítve ezzel, hogy ne essen el.

-Jaj, Joyce! - fordult felém majd elmosolyodott - Jó korán keltél.

-Nem bírtam aludni, furdal a kiváncsiság találtál-e valamit Davevel kapcsolatban?

-Hát elég sok minden kiderült róla - vakarta a fejét Bruce.

-Például? - kérdeztem türelmetlenül. Biztos akarom tudni? A gyomrom görcsbe rándult.

-Mutáns - kezdte Bruce - Egy olyan mutáns akinek igen sok képessége van. Nem kettő mint neked, neki több van.

-Az mégis hogy lehet? - kérdeztem csodálkozva.

-Saját magán kisérletezett - felráncoltam a homlokom - Mikor vért vettem tőle, elég sok mindent megtudtam. Képes teleportálni, úgy ahogy te is - felém fordította a laptopot amin most Dave vérképét lehetett látni, illetve pár jegyzetet - Ezen felül képes alak váltásra, és bizonyos kódszavakkal irányítani embereket.

-Mint amikor engem elkábított?

-Igen - erősítette meg Banner - Leegyszerűsítve bizonyos szinten tudja befolyásolni az embereket. Ami nem valami nyugtató - fordult felém aggódó tekintette.

-Hát nem. Ennyi?

-Nem - itt mintha egy kis tehetetlenséget láttam volna rajta - Van még valami a vérében, illetve...úgy mindenhol benne. Valami sötét dolog, amit nem ismerek fel. Sőt egyik gépem sem. Ez valami új, és nagyon nem tetszik a dolog.

-Nekem sem - válaszoltam szemöldökráncolva - Van rá esély, hogy kiderítsd mi az?

-Próbálkozom - válaszolta bizonytalanul. Erre csak bólintottam, majd elindultam ki a laborból. Még mielőtt kimentem volna visszafordultam :

-Bruce - szóltam halkan a mögöttem ügyködő Bosszúállónak. Kérdőn felráncolta a homlokát, majd rám nezétt - Dave tényleg a báytám?

-Igen - válaszolta egy kis idő múltán Banner. Megfeszült az arcizmom. Nem válaszoltam, csak kimentem a laborból, egyenesen vissza a szobámba.

Mikor visszaértem a szobámba Pietro már felvolt. Épp egy pólót húzott magára. Mikor észrevett elmosolyodott, de látta, hogy van valami bajom és a mosolya rögtön eltűnt. Elindult felém miközben becsuktam magam mögött az ajtót. Megfordultam és Pietro már ott állt előttem. Nem mondot semmit, csak átölelt.

-Beszéltél Bannerrel ugye? - kérdezte majd elengedett - Azért vagy így letörve - bólintottam. - Mit mondott?

Kérdezte halkan. Leültünk a kanapéra és elmeséltem neki mindazt amit Bruce mondott. Azt, hogy milyen mutációval rendelkezik, hogy saját magán is kisérletezett. Azt a sötét, ismeretlen valamit ami benne van. Majd azt is, hogy ő tényleg a bátyám. Pietro nem mondott semmit, csak meredt maga elé. Van egy olyan érzésem, hogy őt is az zavarta a leginkább ami Bannert és engem. Az a sötét valami Daveben. Megfogdta az egyik kezem majd rám nézett.

-Mit akarsz most csinálni? - kérdezte, majd féltőn felráncolta a szemöldökét.

-Beszélek Davevel - válaszoltam határozottan, majd felálltam a kanapéról. Pietro is felállt, majd mikor el akartam menni mellette kitette a kezét, ezáltal megakadályozva, hogy elmenjek. Felhúztam az egyik szemöldököm, majd rá emeltem a tekintetem.

-Veled megyek - jelentette ki.

-Nem, nem jössz! - válaszoltam ellenállást nem tűrő hangon - El tudom intézni egyedül is. Nem kell féltened.

-Márpedig féltelek - válaszolta vissza kicsit magasabb hangvételben - Ki tudja mire képes még, hisz még Banner se talált meg benne mindent! - válaszra nyitottam a szám, de aztán vissza is zártam. Bólintottam. Pietro elvette előlem a kezét - Csak utánad.

X

Ott álltunk Dave zárkája előtt. A zárka kicsit szimpibb szó mint a cella, ezért hívjuk így. Dave ott ült az üvegajtóval szemben a földön, lábai kinyújtva. A 'zárka szint' nem volt nagy. Egy kisebb folyosó volt igazából, ahol mindössze hat kisebb zárka volt. Ezeknek mind üvegajtaja volt, vagyis nem üveg hanem valami speckó átlátszó valami. Banner mondta a nevét de már nem emlékszem rá. Én az ajtó előtt álltam meg karba tett kézzel, míg Pietro Dave zárkája előtti zárka ajtajának támaszkodott meg mögöttem. Dave eleinte le se vette a szemét Pietroról, de mikor elé álltam rám nézett.

-Szervusz húgocskám - köszönt mézes-mázas hangon, amitől kirázott a hideg.

-Nem jópofizni jöttem - válaszoltam ridegen, mire Dave a szívéhez kapta a kezét.

-Áú! - tettette a lelki fájdalmát - Ne beszélj így a bátyáddal. Nem tettem semmit ami miatt ezt érdemelném.

-Valóban? - horkant fel mögöttem Pietro amivel kiérdemelte Dave dühös tekintetét.

-Leállítanád a barátod?

-Ne tereld a témát Dave - sóhajtottam fel, Dave csak felvonta a szemöldökét - Mesélj el nekem mindent.

-Mindent? - keserűen felnevetett - Az hosszú lesz.

-Ráérünk - rántottam meg a vállam.

-Ahogy akarod húgom - zavartan megvakarta a tarkóját és belekezdett - Azt gondolom már tudod, hogy meghaltam - bólintok, az arcomon nem mutatok ki semmit, pedig nagyon féltem attól amit mondani fog - Megjósoltam a halálom. Ami be is következett. Nem bírta a szervezetem feldolgozni a sok kutyult vegyszert, így az feladta a harcot - a kezem ökölbe szorult.

-Akkor, hogy lehetsz életben? - kérdeztem, próbálva leplezni a fájdalmam és dühöm.

-Elmondanám - megforgatta a szemét - De ne szabad! - fogait kivillantva elmosolyodott.

-Na ne csináld! - förmedtem rá - Valahogy túlélted? Az egyik vegyszer hatott így rád? Újra élesztettek? - vágtam hozzá sorban a kérdéseimet.

-Woooh - felemelte a kezeit - Nyugi hugi, úgy se fogod kitalálni. Belőlem pedig nem szeditek ki! - rámkacsintott.

-Na ne játsz itt velünk - horkant fel Pietro majd mellém lépett.

Felemeltem a kezem amibe Pietro bele ütközött. Játék. Lehet játszik velünk? Mit akar vele elérni? tettem fel a kérdéseket magamban. Közben Pietro és Dave szócsatába kezdtek, de nem figyeltem rájuk. Összeráncolt szemöldökkel a bátyámra néztem, aki még mindig ott ült a zárkában, ugyanabban a pozícióban miközben Pietróval kiabált. Aztán bevillant. Tud teleportálni.... Lehunytam a szemem és összekötöttem az elmém Pietroéval, aki hirtelen elhallgatott mellettem amin Dave is meglepődött.

-Mi baj? - hallottam Pietro hangját a fejemben. Aggódott.

-Dave tud teleportálni - tértem ki a lényegre.

-Igen. És?

-Akkor miért nem teleportált már ki a zárkából? - kérdeztem ilyedten, majd Pietrora néztem. Dave a szemem láttán felráncolta a homlokát. Ő nem tudja mire vagyok képes, és azt se, hogy az mivel jár.

-Arra akarsz kilyukadni,hogy ...

-Hogy Dave készül valamire - fejeztem be a Maximoff fiú mondatát. A tekintetem most Davere vándorolt, aki csak ördögien mosolygott. Ilyesztő látvány volt.

-Mire készülsz Dave? - tettem fel a kérdést már hangosan.

-Ugyan már - szarkasztikusan felnevet - Én nem készülök semmire.

Publikált: 2018.04.29.
Javított: 2018.05.21.