Mocorgást hallottam magam körül. Kezdtem magamhoz térni. Éreztem, hogy valaki fogja a jobb kezem. Nagy nehezen sikerült kinyitnom a szemem és a kéz tulajdonosa felé fordultam. Pietro fogdta a kezem. Az ágyam mellett ült, mikor rápillantottam lágyan elmosolyodott.

-M-mi történt? - kérdeztem elhaló hangon.

-Ez minket is érdekelne - jött egy hang az ajtóm felől. Arra kaptam a fejem és Starkot pillantottam meg amint épp bejön a szobába. Mögötte Nat és Wanda. Összeráncoltam a homlokom Tony szavaira. Wanda leült az ágyam végébe, Nat megállt az ajtóba és neki támaszkodott az ajtófélfának, míg Tony nekidőlt a kanapém háttámlájának és összefonta a kezét a mellkasa előtt. - Mire emlékszel?

-Volt itt valaki - kezdtem bele miközbe nagy nehezen, Pietro segítségével ülő helyzetbe tornásztam magam. - Egy férfi - folytattam. Mindannyian értetlenül figyeltek.

-Egy férfi? A szobádban? - kérdezte Nat.

-Igen! - válaszoltam Romanoffnak - Nem tudom ki lehetett az, de ő ismert engem - törökülésbe kászálódtam. Pietro még mindig fogdta a kezem - Aztán mikor kiszaladtam a szobából segítséget hívni, egyszer csak előttem termett.

-Egyik pillanatban itt hagyod a picsába, benn a szobádba - kérdezte bizonytalanul Stark miközben az állát dörzsölgette a kezével - aztán meg hirtelen előtted terem a folyosón? - bólintok. Stark felráncolta a homlokát majd sóhajott egy nagyot.

-Utána mi történt? - kérdezte most Wanda - Mert Sam talált rád a földön, eszméletlenül.

-Hát annyira emlékszem még, hogy neki szaladtam, mert nem tudtam megállni. Aztán annyit mondott, hogy 'Aludj'...és minden elsötétült.

-Mutáns lehetett? - kérdezte Pietro Starkot.

-Valószínű - válaszolta a milliárdos.

*Stark szemszöge*

Most nagy bajban vagyunk! Joycet megtámadta egy mutáns, de nem is akármilyen mutáns. Miután feltámasztottuk, és ő eltűnt megkeresett minket egy férfi - engem és Rogerst -, hogy látni szeretné Joycet. Mondtuk neki, hogy nem lehet, ugyanis halott. A férfi ezután ránk támadt, mondván, hogy a lány életben van mert érzi a jelenlétét. Megfenyegetett minket, hogyha nem mondjuk el neki hol van Joyce akkor megöl minket. Hiába mondtuk neki, hogy nem tudjuk, mivel elment. Nem hitt nekünk. Szerencsére ez mind a Toronyban történt, a tiltott szinten, ott ahol Joyce újra élesztettük. Csak mi voltunk ott a csapatból, így senki se hallotta ahogy kiabál, illetve, hogy minden törik körülöttünk. Nekünk támadt. A kis párbajunk nem tartott sokáig. Egyszer csak megállt, meredten bámult maga elé és elment. De nem akárhogy. Elteleportált...

*Joyce szemszöge*

Stark egy szót sem szólt. Csak bámult maga elé. Senki se zavarta meg, hagytuk hadd törje a fejét. Bármin is gondolkodott. Nat közben közelebb jött és ő is leült az ágyra. Natasha megkért, hogy írjam neki körbe hogy nézett ki a férfi. Elmondtam neki, hogy egy fejjel volt magasabb mint én, haja sötét barna volt ahogy a szemei is. Arcát borosta borította, testileg pedig jó erőben volt. Egy egyszerű szürke pólót és egy sötét színű farmert viselt. Pietro arcizma megfeszült, de a kezemet még mindig nem engedte el. Nem is akartam, hogy elengedje.

-Joyce, lehet el kellene mondanom neked valamit - szólalt fel, hosszú gondolatmenetéből Stark, majd félve rám nézett.

-Hallgatlak - válaszoltam bizonytalanul.

-Mikor te elmentél a toronyból akkor azután nem sokkal meglátogatott minket egy igen kedves férfi - a kedves szót kicsit szarkasztikusan ejtette ki - akire illik az a személyleírás amit az előbb mondtál - hatásszünet - Téged keresett.

-Mégis mit akart tőlete? - kérdeztem aggódva - És ki az a férfi? Miért keresett engem? - a hangom remegett. Elöntött a félelem, a gyomrom pedig görcsbe ránult. Pietro gyengéden megszorította a kezem, tudatva velem, hogy itt van és ne aggódjak. Tony épp válaszra nyitotta a száját, amikor valaki kilépett a fürdőszobámból. A férfi.

-Erre inkább én válaszolnék, ha nem probléma - mondta mély hangon. Ilyedtemben felugrottam az ágyról. Pietro elém lépett és vedőn elém emelte az egyik kezét. Wanda, Natasha és Stark is álló helyzetbe ugrott. Wanda megfeszítette ujjait, amit abban a pillanatba körbe ölelt a skarlátvörös fény. Natasha hátranyúlt és előrántotta a nadrágövébe helyezett pisztolyt és a férfira fogdta. A férfi rosszalló tekintettel nézte Pietrot, majd megszólalt :

-Örülnék ha levennéd a kezedet a húgomról.

Kikerekedtek a szemeim. Hogy minek nevezett? Pietro értetlenül összehúzta a szemöldökét és rámnézett, én csak bámultam a fürdőszobám ajtajában állő férfit, aki az imént a húgának nevezett. Natasha csodálkozva lejjebb eresztette a pisztojt és Starkra nézett. A milliárdos nyelt egy nagyot majd megvakarta a tarkóját.

-Ő keresett téged - bökte ki végül Tony - És igen...ő a bátyád.

-Dave vagyok - húzta vigyorra a száját. Én csak bámultam a férfit. Vagyis a bátyám. Ha egyáltalán igaz amit mondott. A szemeim könnybe lábadtak. - A fémpali igazat mondott. Mutáns vagyok, ahogy te is - Dave lépett egyet felém, mire Nat újra felkapta a pisztoját, Pietro pedig elém lépett. Dave védekezőn felemelte mindkét kezét - Ooh! Nem akarok én senkit se bántani.

-Akkor miért támadtál rá Joycera? - kérdezte idegesen Pietro. Dave dühös tekintettel a fehér hajú férfira nézett, aki még mindig előttem állt.

-Én nem támadtam rá! - kiabálta el magát Dave, majd lehunyta a szemét és vett két mély levegőt.

-Csak betörtél a szombába, majd az erődet használva elkábítottál - förmedtem rá a férfira, majd kiléptem Pietro takarásából.

-Csak azért használtam az erőmet, mert felzaklattad magad és nem hallgattál végig - válaszolta normál hangerőn Dave.

-Bocs, hogy nem hallgatom meg azokat akik csak úgy mögém teleportánal és azt állítja nem bírja megállítani őt semmi! - dühömben elindultam a férfi felé, de Pietro utánam kapott és visszatartott. Dave szemei szikrákat szórtak a kezemet fogó Maximoff fiúra.

-Mondtam már neked, hogy engedd el a húgom! - ordította el magát Dave és gyors léptekben elindult Pietro felé. Natasha meghúzta a ravaszt, de Tony még időben odakapott így a golyó a padlóba fúródott bele. Dave hirtelen megdermedt, és vörös fénysávok ölelték körbe. Wandára néztem aki előretartott kézzel, összeráncolt szemöldökkel Dave irányába volt fordulva. Megállította. A következő pillanatban Steve rohant be a szobámba, majd egyenesen Dave felé futott. Odaérve a vállába szúrt egy tűt, melynek következtében Dave szemei lassan lecsukódtak. Wanda elengedte a férfit, aki ennek következtében összerogyott és elterült a földön.

-Vigyük le a zárkába - javasolta Stark, majd homlokráncolva rámpillatott. Bólintottam, jelezve, hogy nyugodtan vigyék el. Egyszerűen nem tudom felfogni azt ami az előbb történt. Steve és Tony felemelték Dave eszméletlen testét és elindultak vele a zárkába. Natasha és Wanda is kimentek a szobából. Miután az utóbbi bezárta maga mögött az ajtót Pietro aggódva szembefordult velem. Nem tudtam megszólalni, csak bámultam ki a fejemből, közben egy könnycsepp legördült az arcomon. Pietro megfogdta mind a kettő kezem, mire én rá emeltem a tekintetem.

-Jól vagy? - kérdezte aggódva, mire én megráztam a fejem. Kezeimet maga mögé húzta, melynek köszönhetően közelebb lépett hozzám. Kezeivel átkarolt és szorosan megölelt. Belefúrtam az arcom izmos mellkasába, karjaim pedig körbeölelték a hátát. Sírtam. Nem tudom elhinni se Starknak, se Davenek hogy ő a bátyám lenne. Az lehetetlen. Hiszen ő meghalt. Banner azt mondta a Quinjet-en, hogy a bátyám meghalt.

Pietro gyengéden eltolt magától, majd kezét az állam alá helyezte és felemelte vele a fejem. Mikor tekintetünk találkozott lágyan elmosolyodott.

-Szeretnél róla beszélni? - kérdezte suttogva, mire én alig észrevehetően bólintottam.

Leültünk az ágyamra és elkezdtem mesélni Pietronak azt amit Banner mondott nekem még a Quinjet-en. Neki ugyanis fogalma sem volt, hogy van egy bátyám. Akkor ugyan megkérdezte, de abban a pillanatban nem ez volt a legfontosabb. Most viszont mindent elmondtam neki amit tudtam. Elmondtam, hogy belehalt a mutációjába úgy, hogy megjósolta mikor, hol és hogyan fog meghalni. Se Pietro sem pedig én nem tudtuk, hogy lehet életben. Megbeszéltük, hogy holnap lemegyünk Bannerhez és megkérdezzük mire jutottak. Ugyanis Stark - még mielőtt Stevevel elvitték volna Davet - mondta, hogy meg fogják vizsgálni Bannerrel. Ez által az is ki fog derülni, hogy tényleg ő e a báytám, és az is, hogy milyen képességei vannak.

Idő közben beesteledett. Elég sokáig beszélgettünk Pietroval, nem csak Daveről, hanem úgy szinte mindenről, ami épp az eszünkbe jutott. Sikerült felvidítania. Ám mikor megszólalt, hogy mostmár megy aludni lehervadt a mosoly az arcomról. Fájdalmas tekintettel ránéztem, mire ő csak mosolyogva megforgatta a szemét.

-Ne hagyj itt - mondtam halkan, Pietro nem válaszolt csak közelebb ült hozzám, egyik kezével megfogdta az arcom a tekintete a számon állapodott meg. Majd lassan elkezdett közeledni. Én az egyik kezemmel megfogdtam azt a kezét amivel az arcomat fogdta, közben Pietro másik kezét a combomra rakta, azt végig simítva a derekamon állapodott meg. Ajkaink összeértek. El is felejtettem milyen Pietro csókja. Borostás arca most is csiklandozta az arcomat. Leírhatatlan érzések kerítettek hatalmukba. Iszonyatosan hiányzott Pietro. Úgy mindene. A hangja, a mosolya, nevetése, ölelése, csókja... Mikor vissza jöttem a Bosszúállókhoz azt hittem örökre elvesztettem. De most már tudom, hogy nem. Ő midnig itt lesz mellettem. Miután ajkaink szétváltak mondta, hogy itt marad, ha még mindig akarom. Természetes igent mondtam. Aztán nagy nehezen ellökdöstem a fürdőszobámig, hogy tusoljon le ő először, addig én pakolok tovább.

Pietro egy melegítő nadrágban lépett ki a fürdőszobámból, mondva, hogy készen van. Be kell vallanom elég jó erőben van. Így, hogy csak egy melegítőnadrág volt rajta, felső teste fedetlen volt és látni lehetett izmos melleit és kockás hasát. Éreztem, ahogy elpirulok. Pietro ezt megmosolyogta, majd egy gyors csókot lehelt az ajkaimra.

Miután gyorsan letusoltam és felvettem a pizsamám - ami egy atlétából és egy rövidnadrágból állt - vissza mentem a szobába. Mikor az ágyamra pillantottam elmosolyodtam. Pietro elaludt. A hátán feküdt az ágyam közepén. Bal karja a feje alatt volt míg a másik a hasán pihent. Halkan odasétálltam az ágyhoz és befeküdtem mellé. Először magunkra húztam a takaróm, majd felemeltem azt a kezét ami a hasán volt így oda tudtam hozzá bújni. Fejemet a mellkasára tettem. Ekkor hirtelen megmozdult az a keze amit felemeltem. Átölelt mire én felnéztem rá egy halvány mosollyal az arcomon.

-Jó éjt! - mondta lágy, fáradt hangon majd nyomott egy gyengéd puszit a homlokomra. A fejemet vissza döntöttem a mellkasára - ami még mindig fedetlen volt - a jobb karomat pedig átvetettem a hasán. Hallottam ahogy veszi a levegőt. Hallottam hogy ver a szíve. Egymás karjaiban aludtunk el...

Dave:

Publikált: 2018.04.24.
Javított: 2018.05.21.