Még egy ideig egymás karjaiban ültünk a padon, majd mikor felemeltem a fejem Pietro válláról a mögötte elterülő nagy udvaron láttam valamit. Vagy inkább valakit. Nagyon távol volt tőlünk, de minket nézett. Hátra ugrottam ültömben amin Pietro igen csak meglepődött. Homlokráncolva, értetlenül nézett engem, de én csak a mögötte lévő alakot figyeltem.

-Baj van? - kérdezte aggódva.

-N-nem...vagyis, igen...nemt-tudom - válaszoltam dadogva, de végig azt az alakot figyeltem. Majd értetlenül Pietróra emeltem a tekintetem mivel gyengéden megszorította a kezem. Nem tartott a félre pillantásom tovább, mint 3 másodperc - Van ott valaki, és minket néz - a mondatom után ismét mögé néztem mire Pietro is hátra fordult. De már nem volt ott senki. Ami azért volt fura mert nem volt semmi olyan a közelében ami mögé elbujhatott volna. Nem volt arra felé semmilyen épület, fa, bokor...semmi. Kikerekedett szemekkel néztem a helyet, ahol az a férfi még az előbb állt.

-Nincs ott senki - fordult vissza felém Pietro, tekintete aggodalmat és értettlenséget sugallt.

-Esküszöm állt ott egy férfi - erősködtem. Pietro csak felvonta az egyik szemöldökét, majd normál hangerővel hozzá tette.

-Szerintem csak fáradt vagy - felállt mellőlem és felém nyujtotta a kezét - gyere, megmutatom a szobádat. Pihenj egy kicsit - mondta, majd halványan elmosolyodott.

-De akkor is állt ott valaki, és minket nézett - tettem hozzá, majd megfogdtam a kezét, hogy felsegítsen.

A hálószobák az első emeleten voltak. Mikor felértünk az emeletre és megálltunk az előtérben, az erkély üvegablakai előtt Pietro elmagyarázta mi merre van. Ha az erkéllyel szemben állunk, akkor tőlünk jobbra vannak a női szobák, végig a folyosón. Tőlünk a bal oldalt lévő folyosón pedig a férfiaké. Majd elkisért a szobám ajtaáig. Itt is, ugyanúgy mint a toronyban Wanda szobájával szemben volt a szobám. Pietro azt is elmondta, hogy Steve elhozott minden holmimat az előző lakásomból, de ezt úgy tette, hogy Amy nem vett észre semmit. Szóval majd vissza kell mennem és beszélnem kell vele. Mikor az ajtómhoz értünk - amin volt egy tábla, amin a nevem állt - Pietro adott az arcomra egy puszit, majd miután elköszöntünk egymástól elszáguldott a szobája felé. Szembe fordultam az ajtómmal, vettem egy nagy levegőt és benyitottam. Sötét volt odabent, amit egy kicsit furcsáltam. De nem volt teljes a sötétség, miután beljebb léptem vettem észre, hogy el van húzva a függöny az ablakok előtt. Nem zártam be magam után az ajtót, egyenesen az ablakokhoz sétáltam és széthúztam a függönyöket. A beáramló fényességtől be kellett csuknom a szemeim. Majd miután megszoktam körbefordultam a tengelyem körül, hogy szemügyre vehessem az új szobámat. Nagyon hasónlított a régihez. A falak itt is szürkék voltak, és úgyanúgy mint a toronyban az egyik fal üvegből volt - erről húztam el az imént a függönyöket. A kilátás eszmélelen volt, elém tárult a közpönt nagyobbik fele. Igazából a bútorok elrendezése se sokban változott. Az ágy az most is az üvegfal és a fal találkozásában volt, a jobb oldalon. A szekrények a bal oldalon voltak találhatók, illetve a TV is. Az ágyam mellett volt egy éjjeli szekrény, és az üvegfal közepe táján volt egy íróasztal. Az ajtó mellett jobbra, közvetlen volt egy komód, illetve jobbra volt a fürdőszoba is. A Tv-vel szemben volt egy szürke kanapé, amin kettő menta színű párna volt. A szőnyeg az fekete és fehér sávos volt. Azon pedig egy dohányzó asztal. A cuccaim - amiket Steve hozott ide - most az ágyam és a fürdőszoba ajtó közé voltak lepakolva. Azt hittem kevesebb holmim volt a lakásba. Erre volt itt 3bőrönd, meg vagy 5doboz. Azon a falon, ami előtt a dobozok voltak, volt még 3polc, amik még egyenlőre üresek voltak. Felraktam mind a három bőröndöt az ágyamra és kinyitottam őket. Majd felvettem az első ruhadarabot ami a kezem ügyébe került azzal pedig odaballagtam a szekrénysorhoz és bele tettem. Mikor megfordultam annyira megilyedtem, hogy ugrottam egyet hátra.

-Szia! - köszönt rám egy idegen férfi. Ott állt velem szemben összefont karokkal. Nagyon megilyedtem és nemtudtam ki lehet ez a férfi. Csak álltunk egymással szemben, legalább 5méter távolságra. Álltam a tekintetét, egy pillanatra se nézett félre. Aztán felráncolt homlokkal megszólaltam :

-Magát láttam! - léptem egyet előre, a férfi csak elmosolyodott - Maga volt kint az udvaron. Mégis mit keres a szobámban? Ki maga? - a férfi az utolsó kérdésem után keserűen felnevetett, közben én szépen lassan elindultam az ajtó felé.

-Nem emlékszel rám? - kérdezte döbbenten - Nem is emlékezhetsz, hisz nem találkozhattunk - mondta szomorúan.

-Nem tudom mit akar itt, de menjen el, különben...

-Különben hívod a kis barátaid? Hmm? - már majdnem az ajtónál voltam, de most ő is elindult felém - Ők nekem nemtudnak ártni - tette hozzá egy vigyor kiséretével - Figyelj, nem akarlak bántani csak... - nem vártam meg még befejezi. Sarkon fordultam és kiszaladtam az ajtón. Elkezdtem rohanni a hosszú folyosón, egyenesen a nappali felé vettem az irányt.

-Heey! - kiáltottam el magam, hátha valaki a közelben van. Majd hátra pillantottam, hogy követ-e a férfi, de nagy meglepettségemre nem jött utánam. Ennek ellenére én futottam tovább. Mikor a fejemmel újra előre fordultam döbbenten vettem észre, hogy az a férfi aki az imént még a szobámban volt, most előttem áll. Elkezdtem lassítani, de nem tudtam időben megállni. Neki estem a férfinak, aki csak ennyit modott :

-Aludj! - kiabálni akartam, de nem tudtam. Segítséget akartam hívni, de nem jött ki hang a számon. A szemhélyaim elkezdtek nehezedni, majd egy kis idő után lecsukódtak. A férfi elengedett én pedig a földre rogytam. Minden elsötétült.

Érdekel: Ki mikor megy megnézni a Bosszúállókat? (már aki megnézi) Én szombaton,és már eszméletlenül várom^^

Publikált: 2018.04.22.
Javított: 2018.05.21.