-Joy! - hallottam egy hangot, majd egy puffanást - JOY! - két kezet éreztem a vállamon. Kipattantak a szemeim. Még mindig Matt lakásában voltam. - Joyce, ébredj!

-Mi történt? - kérdeztem riadtan, majd felültem az ágyban. Matt felpattant és kiszaladt a szobából. Megdörzsöltem a szemem majd én is utána mentem. - Mégis hány óra van? - mikor kiléptem a nappaliba Matt épp a Fenegyerek ruháját húzta magára. Kikerekedett szemmel megálltam előtte.

-Éjszaka fél három van - válaszolta majd felhúzta az egyik bakancsát - Az első kérdésedre pedig a válasz az, hogy - felegyenesedett majd kifújta a benn tartott levegőt - valaki bajban van és mivel itt vagy, gondoltam hívlak téged is - elvigyorodott majd felvette a felsőjét.

-Biztos jó ötlet most engem is vinned? - kérdeztem miközben Matt elment mellettem, odament a kanapához és előszedte a maszkját is - A ruhám sincs itt.

-Ott van - mutatott a mögötte lévő másik kanapéra, majd felvette a sisakot. - Siess! Addig én elindulok, majd köss össze minket ha elindultál és megmondom hova gyere - megveregette a vállam aztán felszaladt a lépcsőn és kiment a tetőre.

-Fantasztikus - csaptam a kezeim a combomra, majd odasétáltam a táskához amiben a FoszLány ruhám volt. Gyorsan magamra kaptam az öltözékem majd összekötöttem az elmém Mattével.

-Hol vagy? - kérdeztem miközben becsuktam magam mögött a tetőre vezető ajtót. Elsétáltam a ház pereméig és felálltam a patkára. Leguggoltam és csak figyeltem az előttem elterülő beton dzsugelt. Eltelt egy perc, majd még egy. Matt még mindig nem válaszolt. De éreztem, hogy össze vagyunk kötve. Mégis miért nem hall? - Matt! Hova menyjek?

-Central Park! - jött a válasz. Megnyugodtam.

-2 másodperc - válaszoltam, majd lehunytam a szemeim. Mikor kinyitottam a szemem már a  Parkban álltam. Megfordultam a tengelyem körül és amikor a mögöttem lévő látkép elémtárult félre kellett ugranom egy dobócsillag elől. Az ugrás következtében megbotlottam és a földre estem. Mikor a felnéztem egy sebhelyes arcú férfi nézett vissza rám. Először ráncolta a homlokát - gondolom a szemem miatt, ami még most is fehéren világított - majd megragadta a pulcsim és a levegőbe emelt. Én a csuklójához kaptam majd mikor el akart dobni hirtelen eltüntem a kezei közül. Amin ő nagyon meglepődött és elkezdett körbe-körbe forogni, engem keresett.

-Matt te merre vagy? - kérdeztem ilyedten - Nem nagyon szimpi a barátocskád!

-Nagyon vicces - jött a válasz a fejembe - Egyébként mögötted vagyok, a barátocskám barátocskáival. Megköszönném ha ide jönni!

-Megyek! - mondtam azzal megfordultam. Kicsit messzebb öt alakot láttam, az egyikük a Fenegyerek volt. Oda teleportáltam hozzá és próbáltam segíteni. Kisebb-nagyobb sikerrel. A négy igen erős férfiból egyet kiütöttem, eszméletlenül elterült a földön. Jöhet a következő. A másik pali - egy bajszos - hátulról rámugrott, melynek következtében előreestem. Mikor földet értünk legurult rólam én pedig a hátamra fordultam. Beleütött a hasamba, mire én válaszként arcon könyököltem. Majd a rátapostam a térdére aminek következtében a ülő helyzetbe görnyedt. Én ezt kihasználtam és egy pörgő rugással visszafektette a földre. A rugásom lendületével talpra álltam. Mikor lenéztem a támadómra az szétterülve feküdt a fűben, az orrából pedig dőlt a vér. Matt ez idő alatt kiütötte a harmadik férfit is. Már csak egy maradt. Matt felé fordultam aki a földön térdelt és a hasát fogdta. Felette kicsit távolabb tőle, ott állt az aki először rám támadt, akinek kezei közül elteleportáltam. Kezében egy kis fekete tárgyat fogott.

-Nem fogok vissza menni! - kiabálta felém majd a feje magasságába emelte a kis szerkezetet. Egy detonátor. Nem volt időm győzködni. Abban a pillanatban, hogy befejzte a mondatot már mozdult is az ujja. Matt pedig ott térdelt tőle legalább 2 méterre. Gyorsan kellett cselekednem. Oda teleportáltam Matt mellé, mikor odaértem a férfi megnyomta a gombot a rá erősített bomba pedig robbant. Megragadtam Mattet és elteleportáltam magunkat. De a robbanásnak és a lökéshullámnak köszönhetően nem jutottunk messzire, így is megdobott minket. Nagyobb volt a hatósugara mint gondoltam. Repültünk még vagy 10métert, majd egymástól nem messze elterültünk a füvön. Próbáltam felülni de mindenem fájt, a fülem pedig csengett. Matt felé fordítottam a fejem. Ott feküdt mellettem eszméletlenül. A sisakja meg volt repedve, a ruhája tépett volt és több sebből vérzett. Én is valahogy így nézhettem ki. Elkezdtem köhögni. Nem találhatnak ránk így. Legalábbis civilek nem.

-Pietro... - szólítottam mentálisan a Maximoff fiút - Pietro hallasz? A park... - eddig jutottam. Elvesztettem az eszméletem.

*Pietro szemszöge­*

Bartonnal épp a nappaliban ültünk a kanapén és egy filmet néztünk mikor hirtelen Wanda és Nat rontott ki a liftből. Először nem figyeltünk fel rájuk, de mikor Wanda odajött mögém és finoman megütötte a fejem - ezzel jelezve, hogy figyelje oda - felé fordultam. Ideges volt, ahogy Natasha is.

-Mi történt? - kérdeztem homlok ráncolva.

-Stark azt mondta mindenki jöjjön ide - válaszolta Wanda.

-Azt is mondta, hogy fontos - tette hozzá Fekete Özvegy. A következő pillanatba a lépcsőn feltűnt Sam, Steve, Vízió és Banner is. Mikor ide értek mellénk ők is ugyanezt mondták, hogy Stark hívta ide őket. Nem kellett rá sem sokat várnunk. Vasember páncélban beszáguldott és megállt velünk szemben.

-Mégis mi ez az egész Stark? - kérdezte Steve.

-Robbanás történt a Central Parkban...

-Pietro... - a fejemhez kaptam a kezeim. Könnybe lábadt a szemem. Wanda megfogdta a vállam és megszorította, Clint is furcsán nézett rám.

-Jól vagy kölyök? - kérdezte aggódva Barton. Épp válaszra nyitottam a szám, mikor valaki újra megszólított. A hangot a fejemben hallottam.

-Pietro hallasz? A park... - ennyit mondott. Aztán felismertem a hangját.

-Joyce! - kiáltottam fel, majd elszáguldottam a Bosszúálló központból egyenesen New York felé.

-Mégis mi ez az egész kölyök? - hallottam Tony hangját a fülesemben.

-Joyce a parkban van, ahol a robbanás történt! - válaszoltam idegesen és próbáltam minél gyorsabban futni - Gyertek gyorsan!

Publikált: 2018.04.07.
Javított: 2018.05.21.