-Hogy? - kérdezte meglepetten, könnyekkel a szemében Pietro.

-Miről beszélsz Tony? - kérdezte Banner, majd előrehajolt ültében és rátámaszkodott az asztalra. Tony ez idő alatt le se vette a tekintetét Pietroról.

-Joyce életben van. - válaszolta Stark egy kis idő után, majd körbenézett a teremben. Pietrónak megfeszült az arcizma, és egy könnycsepp gördült le az arcán.

-Hogy érted azt, hogy életben van? - kérdezte lassan Vízió, hangja mint mindig nyugodtan csengett.

-Hisz láttuk meghalni. - jött Clint felől a kijelentés. Felé fordultam, majd körbenéztem az asztal körül. Sokunknak - ahogy nekem is - könnyes volt a szeme, de ezzel párhuzamosan sokukból düh, vagy épp értetlenség sugárzott. Mindenki Tonyt figyelte.

-Miután visszaértünk New Yorkba - lépett előre egyet a Kapitány, majd folytatta - beraktuk Joycet a bölcsőbe. Több mint 18órág feküdt benne, mikor jelzett a gép, - nyelt egy nagyot majd felénk nézett - Joyce szive újra vert.

-Dehát a bölcső megsemmisült. - vágott közbe Nat.

-Újra építettem. - válaszolta Stark - Én hoztam a csapatba, és nem birtam volna azzal a tudattal tovább élni, hogy tudom ha nem hívom el, akkor még mindig élne.

-Bűntudatod volt. - tette hozzá Sam. - Betettétek a bölcsőbe, majd visszatért az élők közé...aztán mi történt? - a válaszra mindenki kiváncsi volt. Pietro nem szólt egy szót se, csak bámult maga elé és hallgatta a beszélgetést.

-Először megpróbált megölni minket, - adott választ Sam kérdésére Steve - majd bealtatóztuk. Mikor másodjára kelt fel...furcsa módon nem ismert meg minket. Sokkot kapott. - itt már én is felkaptam a fejem, erről nem olvastam. - Próbáltuk neki elmagyarázni mi történt, de nem sikerült.

-Semmire sem emlékezett. - vágott közbe Stark üveges tekintettel.

-Mondtuk neki, hogy nyugodjon meg, nem lesz semmi baj. Idővel visszaszerzi majd az emlékeit. - folytatta Amerika Kapitány - Miután megnyugodott, Tonyval kimentünk megbeszélni mit tegyünk. - vett egy mély lélegzetet, összenézett Tonyval majd folytatta - Mikor visszamentünk a kórszobába már nem volt ott.

-Vagy 10-15percre mehettünk ki, - folytatta Tony - ez a kis idő elég volt arra, hogy újra emlékezzen. Ugyanis csak egy kijárata volt a szobának, mi pedig az előtt álltunk.

-Vagyis kiteleportált. - fejezte be Stark helyett a mondatod Banner.

-Igen. - helyeselte Tony. - De... - kicsit habozott, majd végül befejezte a mondatát - ez még nem minden.

-Tehát még van annál is meghökkentőbb mondandótok, hogy visszahoztátok Joycet a halálból és most konkrétan nem tudjuk hol van? - kérdezte gúnyosan Barton - Fantasztikus.

-Tudjuk hol van. - kezdett bele Steve, amire Pietro felkapta a tekintetét. - New Yorkban él.

-Nem mellesleg, már többen találkoztatok is vele. - tette hozzá Tony.

-Na persze. - nevetett fel megvetően Sam.

-Barton, Pietro és Wanda találkozott vele. - folytatta Tony. - Az utóbbival mentális kapcsolatba is lépett. - Pietro fájdalmas arckifejezéssel felém kapta a fejét, mire én csak tovább bámultam az asztalt.

-Ha találkoztam volna vele - kezdett bele Clint - egy: akkor felismertem volna, kettő: szóltam volna nektek...

-Nem, mivel nem tudhattad, hogy ő volt az. - cáfolta meg Barton állítását Steve. Előrehajoltam, könyökömmel rátámaszkodtam az asztalra, majd tenyereimmel megfogdtama fejem. - Eddig egyedül Wandának fedte fel magát, miután Wanda megtámadta aznap este a sikátorban.

-Miért nem mondtad el? - kérdezte halkan Pietro. Senki más nem figyelt ránk, mindenki Starkot és Rogerst figyelte. Nem mozdultam, csak megráztam a fejem közben pedig két könnycsepp gurult le az arcomon. A többiek körülöttünk tovább vitatkoztak. Végül Tony mondta ki azt a mondatot, ami mindenkit meglepett.

-Joyce a FoszLány! - csend telepedett a szobára, a feszültséget szinte tapintani lehetett. Aztán mindenki elkezdett ellenkezni. Hogy az lehetetlen. Meg miért tenne ilyet. Meg hogy ez őrültség. Nincs rá bizonyíték. Pietro keze ökölbe szorult. A fejem elkezdett fájni a hangzavarban.

-Igazat mond! - csattantam fel, majd felpillantottam és körbenéztem a Bosszúállókon. - Tony igazat mond. Joyce a FoszLány. - Pietro ismét felém fordult, rápillantottam, majd gyorsan elkaptam a tekintetem - Mikor rátámadtam aznap este...mentális kapcsolatba lépett velem. Azt mondta "Én vagyok az.", majd rámnézett és megláttam - itt elcsuklott a hangom - megláttam a szemét, ami fehéren világított. Akkor döbbentem rá, hogy ki van előttem. - ismét lecsordult egy könnycseppem, majd még egy. - Én, sajnálom. - tettem hozzá halkan.

-Miért nem szólt nekünk? - kérdezte Nat - Miért nem jött vissza?

-Valószinűleg azért, mert az elején még nem nagyon emlékezett mindenre pontosan. - válaszolta Stark - Kellet neki némi idő vagy nemtudom.

-Akkor ki tudja? - kérdezte mérgesen Pietro, majd a következő pillanatban egy széllökést éreztem. Oldalra kaptam a fejem, de a bátyám már nem ült a széken. Egy nyögést hallottam és a hang irányába pillantottam. Pietro a falnak szoritotta Starkot. - Miért nem figyeltél jobban rá? Miért nem avattál be minket is? - kérdete szinte ordítva. Tony kikerekedett szemekkel bámulta Pietrót.

-Wanda! - kiáltott rám Steve. Nem kellett többet mondania, azonnal felpattantam és megfeszítettem az ujjaimat. A következő pillanatban skarlátvörös fény ölelte körbe Pietro és Stark testét, majd szépen elhúztam onnan Pietrot.

-Mit csinálsz? - kérdezte dühösen Pietro. Tony a földre rogyott. Nat és Steve azonnal oda szaladtak hozzá, hogy felsegítsék. - Engedj el! - kiáltott rám, azzal el is tűnt körüle a vörös fény, ami eddig visszatartotta. Újra neki akart rontani Tonynak, de eléléptem és a tenyeremet a mellkasának nyomva megállítottam.

-Pietro! - kiabáltam rá - Elég lesz! Nyugodj meg!

-Hogy kérhetsz erre? - kérdezte hangosan, majd hirtelen eltünt az arcáról a düh, amit a csalódottság váltott fel. - Miért nem mondtad el? - kérdezte meg ismét halkan.

-Nem akartam, hogy jobban szenvedj. - válaszoltam a könnyeimmel küszködve - Azt hittem, ha elmondom neked, hogy Joyce él, és hogy nem keresett meg minket, TÉGED, akkor még jobban magadba fordulsz majd és én ezt nem akartam. - végül a bánatom legyőzött és eleredtek a könnyeim. Soha nem éreztem magam még ennyire rosszul. - Sajnálom. - Pietro arcán ekkor legördült egy könnycsepp, majd magához húzott és jó szorosan megölelt. - Sajnálom. - súgtam a fülébe.

-És most, hogy tudjuk, hogy Joyce a FoszLány - kezdett bele Sam - mit fogunk csinálni?

-Hát - kezdett bele Tony, de hirtelen felcsipogott a telefonja és félbehagyta mondandóját. - Baszki - csak ennyit tudott mondani miközben megnézte a mobilját.

-Mi történt? - kérdezte Banner.

-Tegnap este betörtek a védelmi minisztériumba.

-És? Ez miért érint minket? - kérdezte Nat.

-Ezért! - azzal Tony megnyomott két gombot az asztalon lévő panelen, aminek következtében kivetült egy kép a falra. Nem lehetett túl jól kivenni, a képen látható két alakot mivel nem nagyon volt jó felbontású a kép. Mikor Stark ráközelített a két alakra, szembetűnt a hasonlóság.

-Joyce - szólaltam meg döbbenten.

-Igen! - helyeslte Stark.

-De ki az ott mellette? - kérdezte Pietro. Mire Tony jobban ráközelített a Joyce mellett álló férfira.

-A Megtorló - válaszolta döbbenten Steve.

Publikált: 2018.03.31.
Javított: 2018.05.21.