-Foszlánnyal kötődött össze az elmém, vele léptem mentális kapcsolatba. - Stevenek kikerekedtek a szemei. Steve... - közelebb léptem hozzá - Joyce a Foszlány.

Steve döbbent arccal bámult rám. Egy hang se jött ki a száján, nagyon meglepődhetett, azon amit az imént mondtam neki. Kinyitotta a száját, láttam, hogy mondani akar valamit, de ezúttal se jött neki össze. Felhúztam az egyik szemöldököm és hangomban aggodalommal megkérdeztem :

-Steve, jól vagy? - pislogott gyorsan kettőt majd megrázta a fejét.

-Szólnunk kell Starknak! - azzal megpördült és elindult vissza a házba. Nem hagyhattam, hogy beszéljen Tonyval ezért utána futottam, megragadtam a karját és visszarántottam.

-Ne! - szóltam rá, majd mikor tekintetünk újra találkozott elengedtem a kezét. Rogers értetlenül bámult rám. - Ne szólj Tonynak erről. Még ne.

-Épp az előbb mondtad, hogy nem kellett volna eltitkolnunk előletek, hogy Joyce életben van. Az előbb mondtad el az igazat, és azt kéred, ne szóljak senkinek?

-Én... - hirtelen elöntött a félelem. Nem tudtam mit mondjak. - Nemtudom...csak...

-Figyelj Wanda - szólalt meg halkan Steve - Elég sokáig titkolóztunk, és szerintem most van itt az idelye, hogy beszéljünk a csapattal. De előbb keressük meg Starkot. Rendben? - válaszként csak bólintottam, majd elindultunk a labor felé.

X

-Hogy mondtad? - kérdezett vissza Stark, miután elmeséltem neki is azt amit Stevenek. Tony ráncolt homlokkal nézett, tekintetéből meglepettség sugárzott. - Ez egy nagyon rossz vicc Wanda.

-Nem vicceltem Tony! - álltam ki az igazamért.

-Stark... - fordult most felé Steve - Te is tudod, hogy mi történt aznap este, amikor Joyce újra felébredt. - meglepetten fordultam Steve felé, ugyanis erről én nem olvastam - Hinned kell neki. Mi oka lenne hazudni? És pont erről a témáról? - Stark vett egy mély levegőt, látszólag elfogadta és elhitte amiket mondtam.

-Jolvan - mondta végül - És most mihez kezdjünk?

-Elmondjuk a többieknek - válaszoltam határozottan, mire Stark keserűen felnevetett.

-Elmondjuk a többieknek? - kérdezett vissza nevetve, majd hirtelen elkomorodott - Szerinted mit szólnának hozzá? Főleg a bátyád? Hogy újraélesztettül, megbolondult, majd elszökött és most játsza a magányos szuperhőst, ráadásul nem mást mint a FoszLányt? - a végén már rendesen kiabált. Lesütöttem a tekintetem és egyet léptem hátra. Stark két ujjával megfogdta az orrtövét és megdörzsölte, közben összeszorította a szemét. Rogers vette magához a szót:

-Tony, eleget titkolóztunk már - közelebb lépett a milliárdoshoz. Rájuk emeltem a tekintetem és vártam Stark reakcióját - El kell mondanunk a csapatnak. Minél előbb!

-Rendben - adta be a derekát végül a Vasember - Holnap elmodnjuk nekik - Stevevel egyetértően bólintottunk, de Stark még hozzá tette - De ha Maximoff megpróbál megölni...

-Nemfog! - vágtam a szavába - Figyelek rá.

Stark ezt egy alig észrevehető bólintással nyugtázta. Azzal én sarkon fordultam és kimentem a laborból, hagytam, hogy megbeszéljék a részleteket. Egyenesen a szobámba mentem, és eldöntöttem ki se jövök a holnapi beszélgetésig. Mikor beértem az ajtón magamrazártam és lefeküdtem az ágyamra. Féltem és a gyomrom görcsben állt. Féltem, hogy a többiek mit szólnak majd ehez az egészhez, hogy mit akarnak majd tenni. De a legjobban Pietrotól féltem, vagyis inkébb...féltettem. Nemtudom hogyan fog arra reagálni, hogy Joyce életben van. Vagy épp arra, hogy ő a Foszlány.

MÁSNAP

Mindenki ott ült az asztal körül. Bal oldalon foglalt helyet Nat, Barton és Sam. A jobb oldalon pedig Banner, Pietro, Vízió és Rhodey ültek. Stark összefont karral ült az asztalon, háttal a többieknek. Vele szembe Steve és én álltunk.

-Mi ez az egész Stark? - kérdezte türelmetlenül Barton. Tony intett neki, hogy várjon, azzal felállt az asztalról és szembe fordult velük. Kapi mellé állt, én pedig leültem Pietro és Vízió közé a székre. Pietro érdeklődő tekintettel felém fordult, de én nem néztem rá. Hátradöltem a székben, összefontam a kezem a mellkasom előtt és az asztalt kezdtem el bámulni. Senkire se néztem. Hagytam, hogy Stark és Steve intézzék a dolgot.

-Szóval? - kérdezte most Rhodey.

-Öhmm... - dörzsölte össze a kezét Steve - Az van, hogy... nem tudjuk hol kezdjünk neki.

-Az elején - szólt közbe Barton.

-Mégis miről van szó? - kérdezte most Nat, látszott rajta, hogy kezdi nyugtalanítani Steve és Stark idegessége.

-Joyceról... - válaszolta Tony. Mindenki feléjük kapta a tekintetét. Meglepettség és kiváncsiság keveredett mindenki arcán.

-Hogy? - kérdezte meglepetten, könnyekkel a szemében Pietro.

Publikált: 2018.03.21.
Javított: 2018.05.21.