1.rész
-Amy siess már!
Egy ugyan olyan nap mint a többi. Reggel felkelek, felöltözök, iszok egy kávét, aztán itt állok a fürdőszoba előtt és várom, hogy kijöjjön a barátnőm. Na jó. Maradjunk a lakótársnál. Minden reggel eljátsza. Bemegy a fürdőszobába és legalább 1órán keresztül ott van. Nekem meg mindig rohannom kell a munkahelyemre, hogy el ne késsek. De ezt ő is tudja. Attól, hogy neki jelenleg nincs hol dolgoznia, nem kellene miatta elkésnem. Persze fel ajánlottam neki, hogy jöjjön ő is személyedzőnek, de túl lusta hozzá. Igen, személyedző vagyok. 3utcával alrébb van egy nagyon fasza edzőterem, és mikor ide költöztem pont edzőket kerestek és mivel megfeleltem az elvárásaiknak fel is vettek. Amyt egyébként nem rég ismertem csak meg. Annyira szinpatikus lettem neki, hogy megkérdezte nem-e bérelnék vele egy lakást. Mivel pont mind a ketten lakás vadászaton voltunk. Egyébként egy kávézóban ismertem meg, ő hozta ki nekem a rendelésem, aztán szóba elegyedtünk és most itt vagyunk. Egyébként Amy egy gyönyörű nő. Gyönyörű szőke haja a háta közepéig ér. A hajánál csak a zöld szeme a szebb. Ahoz képest amilyen lusta és amennyit eszik, jó alakja van. Hát igen, ki mit örököl az ősöktől. Mondanom sem kell, hogy nállunk sose lehet üres a hűtő. Mert ha az, akkor Amy azonnal el kezd velem kiabálni,hogy miért ettem meg mindent, közbe meg ő zabálta fel a hűtő tartalmát.
Már legalább egy 20perce a fürdő előtt állok és még nem jött ki. Őszintén szólva nem tudom mit lehet eddig odabent csinálni. Az ajtó felé fordultam és elkezdtem ütni az öklömmel.
-AMY! Ne csináld már! Munkába kellene mennem!
Abbahagytam az ajtó ütését és vártam. Nem jött benntről válasz. Majd hirtelen kinyílt az ajtó és Amy Handerson sminkelt arca kukucskált ki a résen.
-Na végre. - mondtam majd elindultam be a fürdőbe - Azthittem már lehúztad magad a WC-n.
-Héhéhéé! - állított meg Amy - Még nem végeztem. Csak már untam, hogy kiabálsz.
-Na ne szórakozz - nevettem el magam - Legalább egy fél órája bent vagy...és még nem végeztél?
-Nem lehet mindenki olyan gyors mint te, Joyce - mondta majd becsapta az ajtót.
-Most komolyan?! Legalább hadd mossam meg a fogam!
Vártam a válaszra. Kinyílt az ajtó és Amy kidugdta a rózsaszín műkörmös kezét, amiben a fogkefémet és a fogkrémemet tartotta. Fújtam egyet, majd kivettem a kezéből. Úgy tűnik megint a konyhában mosok fogat. Egy tömb ház 5.emeletén laktunk. A lakásunk úgy nézett ki, hogy mikor beléptél az ajtón jobbra volt egy cipősszekrény, egy fogas és egy tükör. Jobb oldalon végig szobák vannak. Az első ajtó a fürdőszoba, utánna van Amy szobája, utánna az én szobám. Az ajtótól balra van a nappali. Könyvespolcokkal, TV-vel, 2 kanapéval, dohányzóasztallal és szőnyeggel. A nappali mellet volt a konyha azaz az én szobámmal szembe. Kényelmesen elfértünk benne ketten.
Elindultam a konyha felé. Útközbe bekapcsoltam a tv-t, hátha elcsípem még az időjárás jelentést. Miután megtaláltam a Hírcsatornát oda ballagtam a mosogatóhoz és elkezdtem mosni a fogom, közbe füleltem a hírekre.
-A New York-i rendörség az este ismét elkapott két, már rég üldözött gyilkost. Az egyikük azt állította egy nő kapta el őket és hívta rájuk a rendőröket. Nem ez az első eset, hogy a FOSZLÁNY néven ismert, új igazságosztó segíti a helyi rendőrök munkáját.
-Foszlányról van szó? - csapta ki a fürdőszoba ajtaját Amy és a nappaliba rohant.
-Igen! - válaszoltam a fogkefémmel a számban.
-Hatalmas a csaj. Feláldozza a szabad éjszakáit azért, hogy bűnt üldözzön.
-Nem tudom miért kell felfújni ennyire ezt a "Foszlány" ügyet - mondta, majd köptem egyet és megtöröltem a szám - Hisz nem ő az egyedüli hős New Yorkban. Ott van például a Fenegyerek, meg a Bosszúállók.
-Jajaja - legyintett egyet a kezével Amy - Ők már uncsik.
-Uncsik? Nem egyszer megmentették a várost. Plusz, azt ne mond, hogy ilyen gyorsan elfelejtetted a kapitányt - sunyi vigyorral rá néztem.
-Jó a kapitány jól néz ki. De ennyi.
-Aha. Ha találkoznál vele vagy elkezdenél sikitozni, vagy összeesnél.
-Nem is igaz!
-Dehogynem! - nevettem el magam. - Ismerlek én már annyira, hogy tudjam mit tennél.
-Mert te nem ezt tennéd mi? - nézett rám fancsali arccal.
-Hát nem. - ismét elnevettem magam.
-Én azért megnézném. - azzal visszafordult a tv felé. Miutén visszavittem a fogkefém és fogkrémem utánam kiabált - Egyébként 7:48-van!
-Basszameg! Mindig miattad késem el! - beszaladtam a szobámba felkaptam magamra a táskám, felvettem a cipőm és elindultam az edzőterem felé.
Igeeen;) Joyce Hopper visszatért. Most gondolhatjátok : Hogyhogy nem a Bosszúállókkal van? Túlélte volna a robbanást? Ne aggódjatok,idővel minden kiderül;)
Publikált: 2018.03.02.
Javított: 2018.05.21.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top