Szombat reggel végre nem azzal kellett bajlódnom, hogy eljussak a munkahelyemre időben. Kialudtam magam, lefőztem egy kávét, készítettem egy könnyű reggelit, ettem majd enni adtam Hektornak is, a beagle kutyámnak.

Miután elkészültem a mai sétánkra, mosolyogva vettem el a helyéről Hektor pórázát, aminek csilingelő hangjára azonnal előttem termett farkát csóválva.

-Tudtam, hogy tetszeni fog az ötlet - nevetve hajoltam le és vakargattam meg a fejét. A nyakörvére kötöttem a pórázat és ki is slisszoltunk a bejárati ajtón.

Eléggé mozgékony egy kutya. Az utcán mindent megszagol, mindenhez oda megy és imádja a gyerekeket. Néha elég hülyén nézhetek ki, hiszen van, hogy Hektor sétáltat engem és nem én őt.

A közeli kutyaparkhoz mentünk. Majdnem minden szombaton és vasárnap ez volt a programunk, ha épp nem futni mentünk vagy a szüleimhez egy másik városba.Hétvégente sokan vannak a parkban, szeretem az egész hangulatát a helynek, sokat figyelem, ahogy az emberek magukat adják a kutyáik társaságában.Leültem egy szabad padra és eleresztettem Hektort, hadd szaladgáljon magára. Néha hozzám szaladt, megszeretgettem és futott is tovább, míg én az egyik könyvemet bújtam.Fél óra után a kifáradt Hektort már elvittem itatni, utána a tóhoz. Bedobtam egy fa darabot, hogy hozza vissza, legalább fürdik egyet és nem lesz annyira melege.

Épp készültem eldobni ismét a botot, amikor a kezem megakadt valamiben... illetve valakiben, ugyanis arcon vágtam egy férfit.

-Jesszus, jól vagy? - kétségbeesetten ejtettem el a kezemben lévő fát és lehajoltam a meggörnyedt férfihoz, aki egyik kezével az arcát fogta - Ne haragudj, véletlen volt - felállt és fájdalmas tekintettel rám nézett - Elakartam dobni a kutyámnak a botot és nem figyeltem, hogy bárki is van-e körülöttem...

-Semmi baj - mondta erőt véve magán. Kezével az orrát tapogatta, ami lassan vérezni kezdett.

-Adok papírzsebkendőt, hogy törüld le a - bolondul mutogatni kezdtem az orromra, mire feleszmélt és észrevette, hogy vérzik - Tényleg ne haragudj - a táskámban kezdtem kutatni idegesen, szerencsére volt nálam papírzsebkendő, így a kezébe nyomtam. Kék szemeit előbb rám emelte majd a kezemben lévő csomagra és elvette azt, miután megköszönte.

Furán éreztem magam, azt sem tudtam mit mondhatnék vagy mit tehetnék, így fejemmel Hektort kerestem. Nem messze tőlünk a tó mellett játszadozott egy sötét szürke szőrű kutyával.

-Te aztán tudsz ütni - nevetett fel az előttem álló, miután megtisztogatta magát és egy újabb papírral eldugasztotta az orrát, mire felnevettem.

-Rosszkor voltál rossz helyen - válaszoltam vigyorogva - Hektor! Gyere, megyünk! - szóltam oda a kutyámnak, de nem reagált.

-Hagyd, eléggé jól megvannak Bailey-vel - mosolyodott el a két kutya láttán - Vagy sietsz valahová? - felém fordult.

-Nem, csak leakartam lépni, mielőtt feljelentesz vagy valami - mondtam kacagva, mire ő is nevetni kezdett.

-Nyugi, nem volt tervben - azzal rám kacsintott, nekem pedig akaratom ellenére is megröppent egy pillangó a hasamban - Leülünk ide? - a nem messze lévő padra mutatott én pedig csak bólintottam.

Eleinte féltem, hogy ugyan miről fogunk mi beszélgetni, de amint a hátsónk elérte a padot, egyből elszállt ez a gondom. Olyan érzésem támadt vele kapcsolatban, mintha már évek óta ismernénk egymást, be nem állt a szánk. A végén még a kutyáinkkal is játszottunk, nevettünk és ismerkedtünk tovább.

A végén úgymond szinte hálás voltam annak, hogy Nico arcába vágtam a kezemet, mert ezáltal megismerkedtem vele és nagyon szimpatikussá vált a nap végére. A parkból úgy egy óra után elmentünk és a legközelebbi fagyizónál kötöttünk ki, Hektornak és Bailey-nek pedig vizet kértünk. De nem sokkal utána mennünk kellett, mert már biztosan éhesek voltak a kutyák is.

Nico hazakísért, útközben egyszer össze is gabalyodtunk a pórázokkal, de sikerült megoldanunk a kis problémát.

-Mit szólnál, ha holnap elhívnálak egy vacsorára? - kérdezte, amint megálltunk a lakásom előtt.

-Annak örömére, hogy arcon vágtalak? - mindketten felnevettünk.

-Nézzük a jobbik oldalát, annak örömére, hogy találkoztunk! - arcán egy kisfiús mosoly húzódott el.

-Rendben, benne vagyok - mondtam egy kis idő után, mert nem akartam túl buzgónak tűnni sem.

Telefonszámot cseréltünk, és megbeszéltük, hogy körülbelül hétre értem jön, vihetem Hektort is, mert van egy hely, ahová be lehet adni őket.

-Akkor...  jó éjt - közelebb hajolt hozzám és megpuszilta az arcomat. Ez az egész pillanat olyan volt, mintha lelassítva történt volna meg. Éreztem, amint a szívverésem felgyorsul és pír önti el az arcomat.

-Neked is - eltávolodtam tőle és kék íriszeibe nézve elmosolyodtam.

Miután hátat fordítottam neki, vigyorogni kezdtem, mint egy idióta. Már most alig vártam a holnap estét.

---------

Ne haragudjatok, hogy ilyen sok időbe telt írni ide is, csak  a többi történeteimbe több erőt fektettem. Megpróbálok gyakrabban jelentkezni itt is, még van két kérésem, azt megírom és utána kéretlenül is fogok hozni kis sztorikat. 😊