Egy elegáns,csendes étterem felé sétáltunk.Már elsőre szimpatikus volt a hely,ezért csalódottan vettem tudomásul,hogy az ajtóra a Magánrendezvény miatt foglalt tábla volt kiakasztva.Kérdőn néztem Natere de ő csak mosolygott.Belökte az ajtót,mit sem törődve a kiírással.
A hely tele volt  korunkbeli fiatalokkal,mind mosolyogva üdvözölték Natet rám pedig kíváncsian bámultak.Nate bemutatott pár embernek akik egyből felismertek.Ja aki Styles nem tud elbújni a nyilvánosság elől.Még ha csak a híres Styles kis, kevésbé híres,szarabbul éneklő hugárol van is szó.Bitch pls,i'm famous.
-Mit keresünk mi itt?-suttogom,miközben az italpult felé sétálunk.Merthogy az is volt.Puccos egy party mit ne mondjak.
-Egy nagyon jó haverom ünnepli a születésnapját.-súgja vissza.Hamár itt tartunk,fogalmam sincs miért suttogunk.
-És ki az a haverod?-ezt már normális hangerővel mondom,pechemre meg is halja az említett.
-Én lennék az a haver!-áll mellénk egy magas,barna,belőtt hajú srác.Szemei szürkék akár a háborgó ébolt.Fekete farmert és kék zakót visel.Lepacsizik Nattel majd elvarázsló szemeit rám szegezi.
-És te ki lennél?-kérdezi kedvesen,miközben alaposan végigmér.Tetőtől talpig.Érzem,hogy elpirulok de szerencsére mielőtt még bármit is mondhatnék Nate megelőz.
-Ő Bella!Egy suliba járunk,gondoltam elhozom,hogy ne csak nekem keljen hallgatnom a süket dumádat Tris!
-Haha vicces gyerek vagy te Nate,oltári Humor Harold!
-Jolvan már Zara,ne játsz azt a diplomás fejed!-mosolyogva figyeltem a civakodásukat.Biztos régtől barátok.Bár Nate még sosem mesélt róla.Elköszönünk tőle,majd kérünk a pultnál 2 vodkát.Kezdődhet a party!
Pár óra múlva már túl voltunk pár kör pián.Éppen 3 lánnyal röhögtem valami baromságon amit az egyik mondott,mikor az a bizonyos Tris mellém lépett.
-Bella,Bella hát szabad ennyit inni?
-Nem!-mondtam mosolyogva,miközben rágyújtottam egy mentolos cigire amit Natetől csórtam.
-És még cigizel is?!Szörnyű vagy,rád sem birok nézni!-nevetnem kellett rajta,olyan eszeveszettül hülye fejet vágott.Feltűnt az árnyalatnyi britt akcentus a hangjában.
-Britt vagy?-kérdeztem rá.
-Igen,de te ezt honnan tudod?-meglepődötten vizslatott nagy szürke szemeivel,mintha váratlanul érte volna a kérdés.
-Onnan,hogy én is az vagyok.-mondtam nevetve,mire még jobban elképedt.
-Ne szivass már!Nincs is olyan kiejtésed!
-Lassan 6 éve élek amerikában,még szép,hogy nincs!
-Nem gondoltam volna rólad,hogy angol vagy!
És ekkor kezdtünk el úgy igazándiból beszélgetni.Megtudtam,hogy Bristol melett nőtt fel,egyetemi előkészítőre járt csak Bostonba,de miután felvették az egyetemre végleg itt maradt.Rühelli Bostont,amikor teheti haza megy.Senki sem gondolta volna,hogy felveszik mert elég lusta,de végülis jól alakultak a dolgok.Nagyon érdekes srác,kissé különc,enyhén egoista de nekem első ránézésre szimpatikus volt.
-Amúgy a becses nevem Tristan Zara!-mutatkozott be.
-Én Izabella Styles vagyok!-nyújtottam a kezem,amit mosolyogva megrázott.Aztán,minta elgondolkodott volna.Jaj kezdődik...
-Styles?!
-Ja.
-Esetleg van valami köze...
-Van.
-Van?!
-A bátyám.
-Nem mondod?!-kitágult szemekkel nézett rám.Miért történik mindig ez,mikor elmondom az embereknek a vezetéknevem?Kezdem unni.
-És nem zavar-néztt méllyen a szemembe-hogy a bátyádnak több csaja volt mint amennyi embert mi ketten összesen ismerünk?-Nem bírtam tovább,kitört belőlem a röhögés.Ez egy állat!