Le sem lehetett volna vakarni a vigyort az arcomról.Ahogyan Tristanéről sem.Basszus pont olyanok vagyunk mit akik előbb szexeltek...Na mindegy.Még mindig hatalmas mosollyal a fejemen szálltam be Harry bátyám Range Roverjába, Alaska mellé.Harry vidáman énekelt egy rádióból szóló dalt,miközben az uticélunk felé hajtottunk.Kapva kaptam az alkalmon,hogy kifagassam legjobb barátnőmet.
-Jones!
-Hm?
-Mi újság veled és Nashhel?-Laska annyira elpirult,hogy sejtettem,hogy itt valami nem stimmel.
-Hááát..-nyújtotta meg a szót,közben szemei izgatottan vizslatták az arcomat-Megkért,hogy költözzek hozzá!-sikkantotta tapsikolva,mire én totálisan ledöbbentem.Miaszar?!Ez nem lehet igaz!Laska az én szobatársam,az én legjobb barátnőm nem veheti el tőlem egy pasi,akivel kb. egy hete jár!Máris elkezdtem utálni a kék szemű srácot,pedig valójában nem az ő hibája.De úgy éreztem elveszi az egyetlen barátomat aki már szinte a testvérem és ez szörnyen fájt.Viszont az még jobban,hogy úgy tűnik Alaskának nem jelentek semmit,hogy csak így eldob.
-Nem örülsz.-komorodott el hirtelen,mikor rám nézett.Nagy levegő,mű mosoly fel.Ilyen az,amikor a legjobb barátaid előtt is titkolnod kell az érzelmeidet.Mondjuk már megszoktam.
-Ne beszélj butaságokat,persze,hogy örülök nektek!-Al szemmel láthatóan megnyugodott,mert tovább csacsogott valamit az új lakásuról amit kedden mennek megnézni...Aha,klassz.Jól elleszek én magam is.Nagyszerű.Mire a paintball pályához értünk,pont kezdtem agyfaszt kapni az "így szeretem Nasht,úgy szeretem Nasht" dumától így elsőként pattantam ki a fekete járműből.Harry és Alaska vidáman baktattak mögöttem,épp Harry új kiszemeltjéről társaloktak,akit egy bárban ismert meg.Én mint egy mérges bika,fújtatva csörtettem a köves,kitaposott ösvényen.Kicsit berágtam.Kicsit.Szinte fellélegeztem,mikor megláttam a többieket,akik terepszínű ruhában égy puskát szorongatva álltak egy kerítés mellett.A kelleténél talán tovább bámultan Tristant,(aki teszem hozzá állati vadítóan festett katonaruhában)mert rám kapta szemeit és küldött felém egy féloldalas vigyort.Elkezdett felém sétálni,majd mikor látta,hogy milyen savanyú képet vágok meggyorsította lépteit.
-Lakhatsz nálam!-mondta folytott hangon,miközben átkarolta a vállam.
-Honnan a francból...-kérdeztem döbbenten és úgy fordultam,hogy lássam az arcát.Gondolatolvasó vagy mi?!
-Nash dicsekedett az autóban és egyből te ugrottál be...Gondoltam,hogy nem fog túl jól érinteni a dolog.És igazam lett!-mondta szomorkás mosollyal.Vállába fúrtam az arcom.Hihetetlen,hogy ennyire ismer.Mintha a kikegészítő felem lenne,a hiányzó darab aki nélkül nem vagyok teljes.Hol volt idáig?!
-Tristan...Biztos vagy te ebben?Komolyan szeretnéd,hogy nálad lakjak?
-Semmiben nem voltam még ilyen biztos!
-Na jó gerle pár,majd otthon basztok,most játszani jöttünk!-ordította el magát Mike majd hozzánk vágta az első kezébe kerülő tárgyat.Ami történetesen egy toboz volt.
-Gordon,ez nem egy játék ez egy vérre menő küzdelem!-mondtam fogcsikorgatva,mire mindenkiből kitört a nevetés.
-Na akkor mindent bele!