Nos mit tudtam meg róla?Gyakorlatilag mindent.Bristoltól pár mérföldre élt egészen 14 éves koráig amikoris a szülei elváltak és ő az anyukájával Londonba költözött.aztán 19 éves korában egy cserediák program segítségével Bostonba költözött ahol leéretségizett és fél évig egyetemi előkészítőre járt.Most másodéves brit irodalom és filozófia szakon.Ami egyébként állati szexi.Egy okos,elbűvölő,vicces egyetemista srác.Aki odavan értem.Valaki csípjen meg,mert tuti,hogy álmodom!De valami nem volt világos és arra a valamire muszály volt rákérdeznem...
-Miért jöttél ide?Londonban nincs elég egyetem?-kérdeztem a sokadik tejes lattémat kavargatva.Tristan elbűvölő szürke szemeivel komolyan nézett rám.
-Tippelj!
-Egy lány.
-Jézus Isabella túl okos vagy!Hány éves vagy te?Egy gimisnek egészségtelen ilyen okosnak lennie!
-Ne terelj Tristan Zara ez egy komoly dolog! amúgy 18 vagyok,kösz,hogy megkérdezted.
-Nem terelek tündérbogaram,csak kíváncsi vagyok.
-Lófaszt édesem.Pschichológiára készülök engem nem tutsz átvágni!
-Jaj már-sóhajtotta durcásan.Mit egy kisgyerek akitől elvették a cukorkát.-A neve Daisy.Olyan volt mint egy sorscsapás.Mint Regina George a Bajos csajokból.Oké,lehet halál kínos hogy ismerem a filmet és most kurva nagyot égtem...-mondta elpirosodva de én csak nevetve intettem,hogy folytassa.Érdekelt mi volt ezzel a Daisyvel.Daisy.Blah.Még a neve is ribancos.Ha megbántotta...Én megkéselem álmában.Szép halál.Mindig is szerettem volna sorozatgyilkos lenni.
-Na szóval.Én kis 16 éves koromban mikor még azt hittem menő ha valaki rappernek öltözik...Most mi a szarért röhögsz?Eminem volt a példaképem ember,tudod milyen menő voltam?LittleEmi-nek hívtak.Jó,vágom,hogy ciki ne röhögj már Bells!Úristen,jó neked se mondok többet semmit!
-Sa..sa..sajnálom basszus-mondtam még mindig vivhogva.LittleEmi?Nemár ez oltári!Élete végéig ezzel fogom idegesíteni!
-Na hagy fejezem már be!Daisy volt a mindenem.Egy főiskolás csaj volt,23 éves.2 évbe telt mire megszereztem magamnak.Vagyis csak azt hittem,hogy megszereztem.Keményen küzdöttem érte,mert nem csak nekem fájt rá a fogam.De én úgy éreztem,hogy szeretem.Egyenesen rajongtam érte.De csak a talpnyalója voltam semmi több.Ezt a fejemhez vágta,mikor egy buliban valakinek azt mondtam,hogy mi ketten járunk.Azt mondta számalmas,hogy epekedek utánna mert egy lúzer vesztes vagyok és ő nem éri be vesztesekkel.Akkor döntöttem úgy,hogy eljövök innen és új életet kezdek valakivel aki igazán szeretek,akit igazán szeretek.Akinek nem csak a lábtörlöje vagyok.
-Tristan?
-Igen?
-Mutass egy régi képet magadról!
-Na azt már nem!Azokból az időkből mindent kitöröltem.Nem akarok az oltári lúzerségemre emlékezni.
-Tristan,kérlek!-nem tudom,hogy a hangsúlyom vagy az arckifejezésem hatotta e meg,de némám kivette a zsebéből a telefonját,pötyögött rajta párat majd elém tolta,kerülve minden szemkontaktust.A készüléken egy bizonyos Brad Case facebook galériája volt megnyitva,azon belül is a "Gimis éveim" mappa.A képen kb 6 srác állt mosolyogva,összekarolkozva.Azt a bizonyos szürke szempárt kerestem.És ott volt.Középen állt,vigyorgott miközben az egyik haverja éppen össztúrja a haját.A kép alá az "idióták társasága a pokolban" címszó került.Annyira Tristanes volt.Szinte semmit sem változott.Én a képen nem egy lúzert láttam,hanem egy srácot akibe halálosan szerelmes vagyok.