-Na kicsi Bells,mesélj magadról!
-Drága Tristan,komolyan nem tudom mit mondhatnék!Senkit sem érdekel az unalmas és főként szánalmas életem...-sóhajtottam,de nagyon úgy tűnt,hogy Zara hajthatatlan.Fel nem foghatom mit akar annyira tudni,hiszen tényleg elég nyugis életem volt.Szinte balhé mentes,kivéve az utolsó fél évet,amikoris a drága unokatesóm hirtelen úgy döntött,hogy felforgatva a csodálatos rocksztár élelét Ausztráliából ideköltözik Bostonba.Pont Bostonba.A slepjével együtt.Hemmings,Hood,Irwin,Clifford.Én mondom,halálos párosítás annyi szent!
-Bella a te előadásodban még Európa vízrajtérkép elméletét is szívesen meghallgatnám!
-Rábasztál,utálom a földrajzot.
-Ugyan,ne csináld már!Megígérted!Ha te nem,akkor én se.-mondta összehúzott szemekkel.Eléggé elkeseredett arcot vághattam, mert olyan "most megvagy!" pillantással nézett rám,mint aki pontosan tudja,hogy sarokba szorított.Mondjuk igaza is volt.Itt volt Kibaszotthelyes Tristan és én csak arra vártam,hogy végre többet tuhassak róla.Ez volt minden vágyam abban a pillanatban.Megismerni azt a srácot aki négy éve rám vár,akibe az első pillanatban beleestem amikor megláttam azon a puccos szülinapi partin.És ha ennek az az ára,hogy olyan dolgokról kell beszélnem amiket legszívesebben lehúznék a wc-n,(és még finoman fogalamaztam) hát legyen.A cél érdekében mindent,nem?
-Hát jólvan.Szóval négy éve kezdtem az a giminek nevezett poklot amit hál isten pár hónap múlva befejezek-kezdtem el a sztorizást Tristan pedig figyelmesen hallgatott.Eskü ha állásinterjúra akarok menni tőle kérek majd segítséget!-Igen abban az időben kezdtem el abba a kávézóba járni,mivel otthon képtelenség volt tanulni,vagy akármit csinálni.Emlékszem a bostoni család fia akiknél laktam Mikey akkor kezdte isteníteni "Luke bácsit" aki "rocksztár" és húúú milyen kúl már.Minden kezébe eső tárgyon léggitározott ás dobolt mint egy őrült!Persze ha most felemlegeted neki azt mondja nem igaz,ilyen sose történt,ugyan ki hallgatja Hemmo "tré" zenéjét blablalbaa...Nehéz az élet egy 15 éves sráccal aki még az úton se tud menni ha egy jó csajt lát mert megbotlik a saját lábában.Na mindegy.Örülök,hogy elköltöztem tőlük rémes emberek voltak.Csak azért laktam náluk mert valami hülye rokonai az anyukámnak.De pl Mikey egész rendes srác,vele mai napig tartom a kapcsolatot de a szülei borzalmasak.Minden nap 4-re otthon kellett lennem.Ja és még wifijük se volt, mindig fel kellett törni a szomszédét!Szóval megváltás volt az az internetkávézó amire a sulikezdés után 1 héttel bukkantam rá.De nem csak én.Az egyik nagyszájú évfolyamtársam is,aki valami buta országról kapta a nevét.Utáltam mert pont az ellenkezője volt az én személyiségemnek.Hangos,szókimondó és nem mellesleg egy bomba punk csaj.Úgy éreztem labdába sem rúghatok mellette.Csendes kis szőke,szintén csendes barátokkal.Aztán belépett az életembe Ő.Ő aki magas volt és szörnyen jóképű.Egy lázadó.Aki akkor sem csinálta azt amit egy tanár parancsolt neki ha kicsapással fenyegették.Aki sosem vett fel ignet és zakót,még az előírt alkalmakkor sem.Valami megfogott a különc stílusában ,mert bár vérbeli punknak nézett ki,a viselkedése semmilyen csoportba nem volt sorolható.Egyszerre volt angyal és ördög.Mindig arról álmodtam,hogy egyszer észrevesz,engem,a kis szürke egeret a tömegben,kiemel mert rájön,hogy én is különleges vagyok,bár nem annyira kirívóan mint ő.De a szívem méllyén tudtam hogy az olyan lányok jönnek be neki mint a hülye,nagyszájú országos csaj.Akik bátrak,nem félnek megmutatni az egyéniségüket.Nem olyan lúzerek mint én.De akkor megtörtént a csoda.A srác egy délután bejött a kávézóba,egyenesen az asztalomhoz sétált,magabiztosan megállt előttem és így szólt:"Bejössz nekem,szerintem járnunk kéne."Csak így egyszerűen.Nem gondolkodtam majdem elájultam a meglepődöttségtől,csak bólintani tudtam.És akkor az életem 180 fokos fordulatot vett.Vele minden más volt.A nyugis énemet felváltotta a vad partiarc.Bulik,pia,cigi,fű.Rávett a lehetetlerte is.Olyanokra amiket sosem gondoltam volna,hogy kipróbálom.Amit a szívem méllyén rettenetesen elítéltem.De annyira szerettem.És elhittem,hogy ez az érzés kölcsönös.Egyszerűen túl naiv voltam.Utólag minden tiszta,de akkor elvakított az iránta érzett rajongás.Rávett,hogy haggyam ott a családot akiknél laktam és költözzek vele egy koszos albérletbe.Aztán fél év múlva kiderült,hogy minden élő és mozgó nőnemű lénnyel lefeküdt kb az egész államban amíg velem volt.És úgy tudtam meg,hogy az egyik "barátnője" letámadott a boltban,hogy tegnap látott engem Vele és mit képzelek én mikor az az ő pasija.Na ja,szar történet.Akkor döbbentem rá,hogy egyedül vagyok.Több ezer kilométerre a családomtól.Nem voltak barátaim,vagy ha akadtak is csak olyan felszínes "szia hogyvagy énis szia" haverjaim.Akkor azt hittem,nekem annyi.Aztán jött az a hülye országos csaj.Alaska.Alaska idegesítőenhülyeésmenő Jones.Aki odajött hozzám a suliba és azt mondta:"Te vagy Isabella?Téged dobott ki az az alávaló terű?Fel a fejjel,majd én szétrúgom a seggét.Egy ilyen aranyos csajjal nem lehet így elbánni.Majd megmutatjuk neki.Készülj fel Bella,nem leszel többe jókislány.Bánni fogja a napot mikor megcsalt.Ja és lakhatsz nálam.Na fel a fejjel,gyere mennyünk kajálni".Azóta van Laska,azóta vagyok az aki és azóta nem érzem magam egyedül.Aztán a többiek is hozzánk csapódtak.A négy hülye Ausztráliából,a csajok nemrég Nash és Nate.Mi így vagyunk egy család.Nekem ők a családom.És semmi pénzért nem cserélném le őket.-fejeztem be életem ismertetőjét,majd várakozva néztem Tristanra.Szerintem nyugodtam szerkeszthetne rólam wikipédiát.Még senkinek nem nyíltam meg ennyire,talán csak Alnak.Kicsit féltem,hogy mit reagál,hiszen a sztorim nem egy tündérmese.Tristan lassan,szinte már kinzóan lassan emelte rám szédítő pillantását.
-Bells,szétrúghatom annak a köcsögnek a seggét?Most komolyan.-nevetnem kellet azon a bosszús arckifejezésen amit vágott.Annyira édes volt!
-Te jössz szépfiú!
-Tudom.-sóhajtotta majd ő is mesélni kezdett.És én ittam minden egyes szavát.