-Tristan hova me...-nem tudtam befejezni a kérdést mert a srác édes ajkai már az enyémre tapadtak.Azonnal kigyulladt bennem a tűz,minden porcikámat elárasztotta a melegség.Soha nem érztem még ilyen szintű szenvedélyt.Tristan kikészít.Levegő után kapkodva váltak el ajkaink,de nekem ez nem volt elég.Többet akartam.Őt akartam.És ez egyszer nem számított mibe kerül.Mintha ő lenne a végzetem.Még Vele sem volt ilyen.
-Gyönyörű vagy,Bells!-suttogta ajkaimba,szorosan tartott karjaiban.Lehellete csiklandozta a nyakam mikor a fülemhez hajolt.
-Nagyon irigy voltam ám,mikor megláttalak Natetel!Ahogy ott ültetek a kanapén,mint akik egymáshoz tartoznak...Én azt akarom,hogy hozzám tartozz!-szavaitól teljesen elaléltam.Ilyet még sosem mondott nekem senki.Csak pár hete ismerem,de vele különlegesnek érzem magam.Nem Bella Stylesnak az elvetemült punknak,Harry Styles testvérének,hanem csak Bellának egy átlagos lánynak,aki halálosan beleesett Tristan Zarába.Tristan következő csókja sokkal gyengédebb volt,mintha bizonyítani akarná,hogy méltó arra,hogy hozzá tartozzak.Kezem ösztönösen puha tincsei közé túrt,nyelvünk tökéletes harmóniában mozgott.Minhta már ismernénk a másikat,pedig ez még csak a harmadik csókunk.Tristan forró tenyere a derekamon egyre feljebb csúszott,végül pólómat teljesen feltolva már a csupasz hasamat markolta.Ösztönösen felnyögtem.Itt lett vége a gyengéd csókunknak.Innentől faltuk egymás ajkait.Kezei a változatosság kedvéért most nem fel,hanem lefelé siklottak s erősen fenekembe markolt.Azt vettem észre,hogy a régi szobám ajtaja előtt állunk.Tristan lábbal rúgta be az ajtót,majd majd miután egymással összekabajodva beténferegtünk lendülettel be is csapta azt.
-Akarlak!-suttogta ajkaimba vággyal teli hangon.Én is akartam.Nagyon is.De valamit előtte meg kellett kerdeznem.Nem hagyott nyugodni egy dolog.
-Csak most akarsz,vagy amúgy is?-kérdeztem,előre félve a választól.Nem is tudom mire számítottam,de nem arra az elbűvölő mosolyra ami szétterült arcán.Annyira imádnivaló volt!
-Bells...most és mindörökre!-szavai hallatán elállt a lélegzetem,úgy éreztem sosem voltam még ilyen boldog.És zavarodott.Miért mondja ezt nekem?Hisz alig ismerem.Nem tudok róla semmit.De most az egyszer hagytam,hogy az érzékeim irányítsanak az agyam helyett.Úgy csókoltam őt,mihta ő lenne a levegő,sűrgetően,szenvedélyesen mint fuldokló aki újra lélegezhet,mint a vak aki előszor látja a napot.Annyira helyénvalónak tűnt minden,annyira természetesnek.Úgy éreztem,hogy többet akarok,ezért a inge aljába akasztottam újaimat.
-Biztos?-kérdezte felvont szemöldökkel.Ha eddig lettek is volna kétségeim,ettől a kérdéstől minden a helyére került.El kell fogadnom,hogy halálosan, szinte első látásra beleszerettem.
-Bistos Tristan.-mondtam apró mosollyal a számon.Az ő arcán is megjelent az a bizonyos mosoly s hátra nyúlt hogy kikapcsolja a melltartóm.Nem ment neki egyszerűen,nevetnem kellett ügyetlensegén.Valahol azonban megnyugodtam,hogy ilyen béna,mert akkor biztos nem volt sok csaja.Már attól féltékeny leszek ha azokra gondolok akikkel volt.Akkor tényleg ilyen a szerelem első illetve nyegyedik látásra?Szinte megiljedtem ezektől az erős érzelmektől.Éppen csupasz vállamat csókolgatta mikor nyikorogva kivágódott az ajtó.
-Bella gyere már mindenki csak rád meg Trist...-Nate kitágult szemekkel bámult mikor leesett neki,hogy mit lát.Tristan és én poló nélkül,kigombolt nadrágban fekszünk egymáson.Khm..kínos.Majd megszakadt a szívem elkeseredett arcát látva.Szörnyű volt,hogy ezt a fájdalmat én okoztam neki.Pedig megfogadtam,hogy soha senkit nem bántok meg úgy,ahogy engem megbántottak.De lehet,hogy most sikerült.Bár úgy érzem,szerelmes vagyok Tristanbe lehet,hogy megint rosszul döntöttem amikor utánna jöttem.Túl sokat hibázok és túl sok embert bántok meg vele.