-Te mit keresel itt?!
-Ti mit kerestek itt?
-Én kérdeztem előbb!
-Ez egy roppan értelmes beszélgetés én úgy gondolom.
Agrr!!Nem hiszem el,hogy itt van.Komolyan a sors cseszettül utálhat engem.De nem is,hogy csak itt van,még ráadásul még mellénk is ül!Mivel Nate nyafog,hogy ő akar az ablaknál ülni,Tristan pedig kijelenti,hogy nem ül mellé mert az "buzis" én préselődöm a két srác közé.Remek.Én csak egy kis nyugit akartam,erre tessék.Igazán nem kellett volna köszönöm szépen!
                             ***
Fél óra telt el,de már agyfaszt kapok.De komolyan.Nate valami hülye sorozatot néz és olyan hangosan röhög,hogy szerintem az egész repülő azt várja mikor lesz már vége annak a rohadt filmnek.Tristan pedig...olyan tristanesen idegesítő.Nem csinált semmit.Csak úgy volt.Istenem azok a szürke szemek...Nem,nem,nem,nem,neeeem!Baszki itt van Nate.Inkább ő.Neki bejövök.Talán,vagy nem is tudom.De ő lenne a megoldás.Kedvelem,kedvel nincs mit ragozni.Ha akarnék már most tehetnék érte valamit.Hisz mi sem lenne egyszerűbb.Egyszerűen bevallani neki,hogy többet érzek mint barátság.Nem nagy ügy,de...Magam sem tudom mit akarok.A szerelem felemészt,így volt ez két éve is és most is így van.A sors ismételten játszik velem.De most nem fogom hagyni.
-Hozhatok valamit?-kérdezte kedvesen a légiutaskisérő hölgy s hol rám hol Tristanre nézett,mivel Nate idözben bealudt.
-Én nem kérek semmit.-motyogom s miután Tristan is megismétli szavaimat a nő egyedül hagy minket.Csak mi ketten.Na meg a horkoló Nate.
-Ti együtt vagytok?-kérdezte hirtelen, s teljes testével felém fordult.Jöjjön a vallatás.Hurrá.
-Mi..mármint én és ő?-mutattam Nate-ra adva az ártatlant,aki soha semmit se tud.
-ja.Mert eléggé össze vagytok cuppanva.Együtt kirándulgattok meg minden...-húzta szemtelen vigyorra ajkait.Nagyot sóhajtottam.
-Nem,nem járunk.És azért jött ő mert...mert így adta ki.-fejeztem be,remélve,hogy nem kell sokat magyarázkodnom.De mint oly sokszor imáim most sem találtak meghallgatásra.Miért nem jön semmi össze?!
-Így jött ki?-ismételte meg kétkedve,hangjába gúny keveredett.-Mi az,hogy így jött ki?Kijönni egy matek példa jön ki vagy a kenyér a pirítóból..Bells ne viccelj már!-megremegtem a becenév hallatán.Csak Harry hív így,más szájából még nem hallottam.Bells.Puhán ejtette ki,mintha valami kincs lenne,egy isteni szó,amit sosem akar elfelejteni.Miért csinálja ezt?
-Na jó!-sóhajtottam,beletörődve,hogy el kell mesélnem.Megint.
-Alaskát akartam hozni...-kezdtem,de nem is Tristan lenne ha nem pofázott volna bele.Egyszer agyonütöm.
-Az a fekete hajú,rohadt rondán beszélő  kicsi, punk csaj?
-Igen,ő de hagynád,hogy végig mondjam?!
-Meg se szólaltam.Kérlek folytasd.
-Na azért.Szóval Laska kilőve,Kanadába utazott a nagyszüleihez,Wicky tanul,hogy felvegyék a Yale-re,Loryt nem is kérdeztem,szerintem amúgy se jött volna...Luke az unokatesóm szívesen elkísért volna de eléggé össze van vesze a nővéremmel Riával.Mást meg nem nagyon akartam hozni,az összes barátom amúgy is mind elutaztak valahová.Így maradt Nate.-fejeztem be az okok felsorolását,miszerint miért a szőke srác ül mellettem és nem egy barátnőm.Nem tudom,miért olyan nagy ügy ez,de mindegy.
-Ezek csak kifogások.Akárki eljött volna veled...Te mégis vele jöttél.-mondta mosolyogva.Nem tetszett a mosolya,túl mindentudó volt,túl gúnyos.Na nehogy már!
-Jézusom,te minden mögött látsz valamit,ami amúgy kurvára nincs ott?!
-Én csak az igazat mondtam.
-Akkor bazdmeg!-mondtam idegesen és felálltam a helyemről.Ha még egy percet mellette kell ülnöm megölöm magam.Vagy őt.Idegesen kicaplattam a sorok között.Nincs igaza.Csak játsza itt a mindentudót.Ez az idióta,nemnormális,mégis mi a jóégnek kell a...
-Hé Bells várj!-hangja idegesítően hatolt tudtatomba,félbeszakítva a szidalomáradatot amit fejben zúdítottam rá.Nem lehet igaz,hogy még gondolkodni se hagy!Mérgesen haladtam előre,nem érdekelt merre megyek,csak egy gondolat zakatolt a fejembe: el tőle.Messzire.Mikor megláttam,hogy szabad a legközelebbi wc fülke gondolkodás nélkül berontottam rajta majd magamra zártam az ajtót.De tervem nem volt tökéletes,pár pillanat múlva halk kopogás törte meg a csendet.
-Bells!-megint az a lágy hang.Istenem.
-Menj el!-mondom fújtatva.
-Nyisd ki!-hangja akár a nyári szellő,gyomorremegtetően meleg és édes.
-Nem.-makacs vagyok,de ha továbbra is így folytatja,nem fogok tudni sokáig kemény maradni.Egyszerűek megőrjít.
-Bells,kérlek!-az ajtóhoz lépek,kattan a zár,nyíllik az ajtó.Feltűnik Tristan zavarodott arca,amin angyali mosoly terül el mikor meglát.
-Sajnálom.-suttog,s úgy érzem nekem is azt kell.(mármit suttogni😂)
-Nem számít.
-De számít!Én nem...-de hogy "ő mi nem" azt nem tudtam meg,mert a gép megrázkódott.Mind a ketten elvesztettük egyensúlyunkat.Én egyenesen beestem a nyitott wc-be,Tristan pedig...rám.Az ajtó nagy lendülettel becsapódótt mögöttünk.Ott feküdtem egy repülőgép wc-jében,a padlón,rajtam Tristan Kibaszottulhelyes Zara.A levegő kipréselődött a tüdőmből.Tristan csak bámult.Én is bámultam.Nagy szürke szemei összetalálkoztak az én csokibarna szemeimmel.Pillantásunk egybekapcsolódott.Nem tudtam gondolkozni,az agyam cserbenhagyott.
Arra eszmeltem,hogy szám Tristanére tapad.Nem tudom,ki kezdte a csókot, én e vagy ő.Talán egyszerre.Nyelve átsiklik a számba,kezei derekapra kulcsolódnak.Felnyög,mikor beletúrok aranybarna hajába.Csókunk egyre szenvedélyesebb,mind a ketten zihálunk.Hirtelen áttér a nyakamta,szívja,harapja amitől nekem is nyögnöm kell.És akkor a csodálatos pillanat elszáll.Valaki be akar nyitni a wc-be.szerencsére,hogy Tristan lába elállja az utat.Kipirosodott arcal motyogom,hogy foglalt majd hagyom,hogy Tristan lekászálódjon rólam.Ez mégis mi a franc volt?