Megtanultam a leckét: Ha elviszel egy Valkűrt kávézni, a végén ott ragadsz a nyugtával és egy hullával.

Már 6 hete, hogy nem láttam Samirah al-Abbast, szóval mikor felhívott és azt mondta, hogy beszélnünk kell, mert egy élet-halál kérdésről van szó, rögtön beleegyeztem.

(Gyakorlatilag mivel én már eleve halott voltam, ez az egész élet-halál kérdés engem nem is érintett, de na... Sam elég idegesnek tűnt.)

Még nem érkezett meg, mikor beléptem a "Tűnődő Csészébe" a Newbury utcában. A hely zsúfolásig tele volt emberekkel, mint mindig, szóval beálltam a pénztár előtt kanyargó sorba egy kávéért. Pár perccel később, megérkezett Sam is. Csak úgy berepült - szó szerint - a kávézóba a vásárlók feje fölött, akiknek a szemük se rebbent. Az átlag emberek nem tudták olyan jól feldolgozni a mágikus dolgokat, ami elég nagy mázlinak számított, különben minden bostoni azzal töltené az idejét, hogy pánikolva rohangál fel-alá óriások, trollok, ogrék és az einherjar elől csatabárdokkal és latte-val.

Sam mellettem landolt. Sulis egyenruháját viselte - fehér tornacipőt, khaki nadrágot és egy hosszúujjú tengerkék pólót a King Academy logojával. A haját egy zöld hidzsáb takarta el, és egy balta lógott az övén. Meg voltam győződve róla, hogy a balta nem tartozott a kötelező viselethez.

Nagyon örültem, hogy újra láthatom. Észrevettem, hogy a bőre a szeme alatt sokkal sötétebb volt, mint szokott lenni. A lábain is alig bírt megállni.

'Szia' köszöntem 'Borzalmasan nézel ki.'

'Téged is jó újra látni, Magnus.'

'Nem, úgy értettem... nem úgy borzalmasan, mint eltérően az átlagostól borzalmasan. Csak úgy borzalmasan, mint aki kimerült.

'Adjak egy ásót, hogy mélyebbre áshassad azt a lyukat magad alatt?'

Megadóan feltartottam mindkét kezemet. 'Hol voltál az elmúlt másfél hónapban?' kérdeztem, mire Sam vállai megfeszültek. 'A munkáim ebben a szemeszterben szó szerint kicsinálnak. Gyerekeket korrepetálok suli után. Aztán, ahogy arra bizonyára te is emlékszel, ott van az a másodállásom is, amiben halott lelkeket gyűjtök és szigorúan titkos küldetéseket intézek Odinnak.'

'Ti mai fiatalok, meg a zsúfolt napirendjeitek!'

'És mindennek a tetejébe... ott van még egy repülős suli is.'

'Repülős suli?' kérdeztem, mire megmozdult a sor, és a többi várakozó emberrel együtt előrébb csoszogtunk 'Mint a repülőgépeknek?'

Tudtam, hogy Sam mindig is profi pilóta szeretett volna lenni, de nem gondoltam volna, hogy már el is kezdett egy kurzust. '16 évesen már járhatsz ilyenre?' kérdeztem, mire Sam szemei izgatottan felcsillantak. 'A nagyszüleim sosem tudták volna kifizetni, de szerencsére a Fadlanoknak van egy ismerősük, aki egy repülős suli vezetője. Végre meg tudták győzni Jid-et és Bibit - '

'Áhá!' vigyorodtam el 'Szóval ez a kurzus Amir ajándéka volt!' Sam elpirult. Ő volt az egyetlen olyan tinédzser, akit ismerek, akinek már volt egy jegyese. És nagyon aranyos, mikor zavarba jön, ha Amir Fadlanról beszél.

'Az a kurzus volt a legfigyelmesebb, legelőzékenyebb...' sóhajtott vágyakozva 'De elég is ebből! Nem azért hívtalak ide, hogy a napirendemről társalogjunk. Van egy informátorunk, akivel találkoznunk kell.'

'Egy informátor?'

'Ez jelentheti azt a szünetet, amire már régóta várok! Ha az információi jók - ' Sam telefonja hirtelen megrezzent. Előhalászta a zsebéből, majd rápillantott a képernyőre és szitkozódott egy sort. 'Mennem kell!'

'De csak most jöttél!'

'Valkűr dolog. Lehet, hogy ez egy három-nyolc-egyes kód: folyamatban lévő hősi halál.'

'Ezt csak most találtad ki.'

'Nem is!'

'Akkor, mi ... Talán valaki úgy gondolja, hogy mindjárt meg fog halni és küld neked egy SMS-t, hogy : "Helyzet van! Kéne egy Valkűr amilyen gyorsan csak lehet!" sok-sok szomorú emojit írva a végére?'

'Azt hiszem pontosan emlékszem rá, mikor elvittem a lelked a Valhallába. Nem küldtél nekem üzenetet.'

'Nem, de én különleges vagyok.'

'Csak szerezz kint egy asztalt!' utasított 'Beszélj az informátorral! Amint tudok, visszajövök.'

'De nem is tudom, hogy néz ki az informátorod.'

'Fel fogod ismerni, mikor meglátod.' ígérte ' Bátor légy! Ja, és szerezz nekem egy pogácsát.' Azzal fogta magát, és kirepült a kávézóból, mint Szuper Muszlima, otthagyva engem, hogy fizessek a rendelésünkért.

Vettem két nagy kávét és két pogácsát és szerencsére találtam egy kinti asztalt is. A tavasz idén korán érkezett Bostonba. A sáros hófoltok úgy tapadtak a járdához, mint a fogkő, de a cseresznyefák már tele voltak fehér és piros rügyekkel. Pasztel színű, virágmintás ruhák virítottak a felső kategóriás boltok kirakatában, és túristák sétálgattak élvezve a napsütést.

Miközben kényelmesen kint ücsörögtem a frissen mosott farmeromban, rövidujjúmban és a farmer dzsekimben rájöttem, hogy 3 éve ez az első olyan tavaszom, amit nem kell az utcán töltenem.

Tavaly márciusban még a kukákban kotorásztam. Egy híd alatt aludtam a Közkertben, együtt lógva a haverjaimmal Hearth-el és Blitz-el, miközben próbáltam elkerülni a zsarukat, és természetesen, próbáltam életben maradni.

Aztán két hónappal később meghaltam, miközben egy tűzóriással harcoltam. Ezután a Hotel Valhallában ébredtem Odin einherji harcosainak egyikeként.

Most tiszta ruháim voltak és minden nap zuhanyoztam. Minden este egy kényelmes ágyban aludtam. Itt ülhettem ennél az asztalnál, miközben megettem azt a kaját, amit én magam fizettem ki, és nem kellett amiatt aggódnom, hogy a személyzet el fog zavarni a kávézóból.

Mióta újjászülettem, egy csomó furcsa dologhoz szoktam hozzá. Átutaztam a Kilenc Világot találkozgatva skandináv istenekkel, elfekkel, törpékkel és egy csomó olyan szörnnyel, akiknek a nevét még ki se tudom mondani. Egy mágikus kardot hurcoláztam magammal, ami per pillanat a nyakamban lógott egy rúnakő-medál képében. Sőt, még volt egy agyzsibbasztó beszélgetésem is az unokatestvéremmel, Annabethel a görög istenekről, akik New Yorkban lógtak és megnehezítették az életét. Észak-Amerika kétségtelenül tele volt ókori istenekkel. Teljesen megfertőztek minket.

Ezt mind, persze, megtanultam elfogadni.

De az, hogy itt ücsörögjek Bostonban egy szép tavaszi napon, mint egy teljesen hétköznapi kölyök? Na, az nagyon furcsa volt.

A gyalogosok tömegét fürkésztem, kerestem Sam informátorát. Fel fogod ismerni, ha meglátod, ígérte. Kíváncsi voltam, hogy milyen információt tudhat ez a srác, és miért tartotta ezt élet-halál kérdésnek.

A tekintetem megragadt az egyik bolt bejáratán a tömb végénél. Az ajtó felett a bronz és ezüst tábla még mindig büszkén hirdette: BLITZEN LEGJOBBJAI, de a bolt be volt zárva. A bejárati ajtó ablak be volt papírozva belülről, amin egy piros filctollal sietősen felfirkantott üzenet tájékoztatta az embereket: Átalakítás miatt zárva. Hamarosan újranyitunk!

Reméltem, hogy kikérdezhetem erről Samiraht. Fogalmam sem volt róla, hogy régi barátom, Blitz miért tűnt el ilyen hirtelen. Egyik nap, pár héttel ezelőtt, épp elmentem a bolt élőtt és zárva találtam. Azóta egy árva szót sem hallottam Blitzenről vagy Hearthstone-ról, ami egyáltalán nem vallott rájuk.

Annyira belefeledkeztem a gondolataimba, hogy elszalasztottam volna az informátorunkat, ha az nem kerül egészen elém. De Samnek igaza volt: eléggé feltűnően festett. Nem mindennapi látvány egy kecske ballonkabátban.

Egy nemezkalap volt két íves szarva közé ékelve, és egy napszemüveg ült az orrán. A ballonkabátja pedig állandóan beleakadt hátsó patáiba.

Az ügyes álcája ellenére is felismertem. Egy másik világban megöltem és megettem ezt a bizonyos kecskét, ami egy olyan köteléket alakított ki közöttünk, amit az ember sosem felejt el.

'Otis' mondtam kicsit meglepetten.

'Shhh,' pisszegett le 'Inkognitóban vagyok! Hívj... Otisnak!'

'Nem hiszem, hogy az inkognitó így működik, de oké.'

Otis, más néven Otis, belemászott a székbe, amit Samnek foglaltam le. A hátsó lábain ült és a mellső patáit az asztalra tette. 'Hol a Valkűr? Ő is inkognitóban van?' bámult a legközelebbi sütis zacskóra, mintha Sam benne bújkálna.

'Samirahnak el kellett mennie begyűjteni egy lelket' magyaráztam 'Hamarosan visszajön.'

'Jó lehet, ha van valami célod az életben!' sóhajtott Otis ' Amúgy, köszi a kaját!'

'Az nem a te --!'

Otis felkapta Sam pogácsás zacskóját és elkezdte enni, papírostul mindenestül.

Az egyik mellettünk lévő asztalnál egy idős házaspár kecske barátomra pillantott, és elmosolyodtak. Lehet, hogy halandó érzékeik miatt egy aranyos gyereknek vagy egy mókás kisállatnak látták.

'Szóval...' Nem volt könnyű végignézni, ahogy Otis felfalja a péksüteményt, összemorzsázva a kabátja hajtókáját. 'Volt valami, amit el akartál nekünk mondani? ' kérdeztem, mire Otis böfögött egyet.

'A gazdámról van szó.'

'Thor.'

Otis arca megrándult 'Igen, ő.'

Ha a mennydörgés istenének dolgoztam volna, én is megrándultam volna, ha meghallom a nevét. Otis és a testvére, Marvin húzták Thor szekerét, valamint ellátták őt egy kifogyhatatlan készlet kecskehússal. Minden este, az isten megölte, majd megette őket vacsorára és minden reggel újra feltámasztotta.
Ezért kell suliba járnotok gyerekek - hogy ha felnőttök nem kell olyan munkát elvállalnotok, mint egy mágikus kecskének.

'Végre van egy nyomom' mondta Otis 'Ami elvezethet ahhoz a bizonyos tárgyhoz, amit a gazdám elvesztett.'

'Mármint a pör--?'

'Ne mond ki hangosan!' figyelmeztett a kecske 'De igen... A pört'

Eszembe jutott, mikor először találkoztam a vihar istennel egy januári napon. Kellemes percek a tábortűz körül ücsörögve, hallgatva ahogy Thor béke galambokat ereget, miközben kedvenc sorozatáról beszél, majd újra elenged egy galambot, és folytatja a diskurzust panaszkodva az eltűnt pörölyéről, amit arra használt, hogy óriásokat küldjön a másvilágra és befogja a TV adókat, hogy meg tudja nézni a legújabb sorozatrészeket, ismételt szellentéssel zárva a kellemes beszélgetést.

'Még mindig nincs meg?' kérdeztem kicsit meglepetten.

Otis elkezdett kopogni az asztal lapján mellső patáival.' Nos hivatalosan nem, természetesen. Ha az óriások biztosan tudnák, hogy nincs Thornál a tudodmi, lerohannák a halandó világokat elpusztítva mindent, mély félelembe taszítva engem. De nem hivatalosan... Igen. Hónapok óta keressük, de sajnos nincs szerencsénk. Thor ellenségei egyre merészebbek lesznek. Érzik, hogy valami meggyengült. Elmeséltem a terapeutámnak, hogy ez emlékeztet arra, mikor még kiskecske voltam és a kecskeólban az erőszakoskodó társaim folyton méregettek.' Otis a távolba meredt sárga, függőleges-pupillájú szemeiel. 'Azt hiszem akkor kezdődött ez a traumatikus stresszem!'

Ez volt az a rész, mikor a téma elterelődött és én a következő órákat azzal tölthettem volna, hogy Otis érzéseiről beszélgetek. De mint egy borzalmas, lelketlen ember, csak annyit tudtam mondani, hogy 'Átérzem a fájdalmadat' majd tovább léptem az ügyön.

'Otis' kezdtem 'Mikor legutoljára láttunk, találtunk egy tök jó vaspálcát Thornak, hogy azt használja mint tartalék fegyvert. Szóval ő nem is annyira védtelen.'

'Tényleg nem, de az a bot nem annyira jó, mint a... pör. Nem kelti ugyanazt a félelmet az óriásokban. És Thor elég házsártossá válik, mikor a pálcán próbál sorozatot nézni. A képernyő kicsi és a felbontás borzasztó. Nem szeretem, mikor Thor házsártos. Megnehezíti, hogy megtaláljam a lelki békémet.

Egy csomó minden ezzel a dologgal kapcsolatban nem állt össze: miért okozott Thornak ekkora nehézséget a saját pörölyének megtalálása; hogy tudta eddig titokban tartani az óriások előtt, hogy elvesztette; és az a gondolat, hogy Otis a kecske a lelki békéjét keresi.

'Szóval Thor a segítségünket kéri.' találgattam.

'Nem hivatalosan.' bólintott a kecske.

'Természetesen nem. És gondolom mindannyiunknak ballonkabátot és napszemüveget kell majd viselnünk.'

'Ez egy remek ötlet!' monda Otis 'Amúgy meg, mondtam a Valkűrnek, hogy majd én értesítem a fejleményekről, mert ő most Odin szolgálatában van... tudod, a titkos küldetések meg ilyenek. Ez az első használható nyom, amire rábukkantam és ami elvezethet ahhoz a bizonyos tárgyhoz. A forrásom megbízható. Egy másik kecske, aki ugyanahhoz a pszichiáterhez jár mint én. Meghallott egy beszélgetést a farm udvarán.'

'Azt várod tőlünk, hogy kövessünk egy olyan nyomot, aminek az alapja egy udvari pletyka, amit a pszichiátered várótermében hallottál?'

'Igen, az jó lenne' Otis annyira előre hajolt, hogy már attól tartottam, hogy kiesik a székből. 'De óvatosnak kell lennetek!'

Minden erőmet össze kellett szednem, nehogy elröhögjem magam. Játszottam már kapd-el-a-láva-labdát egy tűzóriással. Végig sas-szánkáztam a Bostoni háztetőkön. Kihúztam a Világ Kígyót a massachusettsi öbölből és legyőztem Fenrir Farkast egy gombolyaggal. És most meg ez a kecske azt mondja nekem, hogy legyek óvatos.

'Tehát, hol van a pör?' kérdeztem 'Jotunheimben? Nilfheimben? Thorfingheimben?'

'Csak gúnyolódsz!' mondta Otis, miközben a napszemüvege félrecsúszott az orrán 'De a pör egy másik veszélyes helyen van. Provincetownban.'

'Provincetown' ismételtem meg 'A Cape Cod végén.'

Homályos emlékeim voltak arról a helyről. Anya elvitt oda egy nyári hétvégén, mikor olyan 8 éves körül lehettem. Emlékszem a tengerpartra, a sós karamellára, a rák tekercsekre és a tömérdek galériára. A legveszélyesebb dolog, amivel ott találkoztunk, az egy szeszélyes bélműködésű sirály volt.

Otis halkabbra vette a szót 'Van egy bucka Provincetownban - egy manó buckája.'

'Ez olyasmi, mint egy domb?'

'Nem, nem. Egy manó...' Otis hirtelen megborzongott 'szóval a manó egy erős, élőhalott lény, aki szeret mágikus fegyvereket gyűjteni. Egy manó sírját hívják-- hívják buckának. Bocsi, nehezen beszélek a buckamanókról*. Az apámra emlékeztetnek.'

Ez egy újabb rakás kérdést keltett bennem Otis gyerekkorával kapcsolatban, de úgy döntöttem, hogy ezeket inkább a terapeutájára hagyom.

'Sok élőhalott vikingsír van Provincetownban?' kérdeztem.

'Úgy tudom csak egy. De az is elég. Ha a bizonyos tárgy ott van, akkor elég nehéz lesz elhozni - a föld alatt lehet, amit erős mágia véd. Szükséged lesz a barátaidra - a törpére és az elfre.'

Jó lett volna, ha lett volna valami halvány fogalmam arról, hogy hol lehetnek azok a bizonyos barátok. Reménykedtem benne, hogy Sam többet tud mint én.

'Miért nem megy Thor oda ehhez a buckához és csekkolja le ő maga?' kérdeztem 'Várj... hadd találjam ki! Nem akarja magára vonni a figyelmet. Vagy csak esélyt szeretne adni nekünk, hogy hőssé váljunk. Vagy, ez egy roppant nehéz és összetett feladat és neki pedig sorozatot kell néznie.'

'Az igazat megvallva' kezdte Otis 'a Jessica Jones új évada a napokban jött ki.' Nem a kecske hibája, mondtam magamnak. Nem érdemli meg, hogy behúzzak neki.

'Nem vagyok biztos benne, hogy itt kéne várakoznom veled' nyalt le egy morzsát Otis a hajtókájáról. 'Előbb is megemlíthettem volna, de tudod valami... vagy valaki... követ engem.'

Felállt a szőr a tarkómon.

'Úgy gondolod, hogy követtek idáig?'

'Nem vagyok benne biztos' mondta Otis. 'Remélhetőleg az álcám megtévesztette őket.' Ez csodás, gondoltam.

Végigpásztáztam a környéket, de egyetlen feltűnő leskelődőt sem láttam. 'Jól meg tudtad nézni ezt a valamit vagy valakit?'

'Nem' vallotta be Otis 'De Thornak mindenféle ellensége van, akik meg akarnak állítani minket abban, hogy visszaszerezzük a - a pört. Nem akarják, hogy bármilyen információt is megosszak veletek, főleg nem ezt az utolsót. Figyelmeztetned kell Samiraht, hogy - PUFF!

Mióta a Valhallában éltem hozzászoktam, hogy halálos fegyverek repülnek ki a semmiből, de eléggé meglepődtem, mikor egy balta állt bele Otis szőrös mellkasába.

Áthajoltam az asztal felett, hogy segítsek neki. Mint Frey fia, aki a termékenység és az egészség istene volt, tudok pár elég klasz elsősegély varázslatot, ha van rá elég idő. De amikor megérintettem Otist éreztem, hogy már túl késő. A balta átszúrta a szívét.

'Ó egek!' köhögött vért a kecske 'Én szerintem... most... meghalok!'

És a feje hátracsuklott. A nemezkalapja a járdára esett. A hölgy, aki mögöttünk ült felsikoltott, mintha csak most vette volna észre, hogy Otis nem egy cuki kiskutya. Ő, tulajdonképpen egy halott kecske volt.

Végignéztem a háztetőkön az utca másik oldalán. A balta szögéből ítélve, valahonnan onnan fentről dobhatták... igen. Még pont elkaptam egy apró mozdulatot, ahogy a támadó lebukott, így kikerülve a látómezőmből - egy alak fekete ruhában, valamilyen fémsisakkal a fején.

Hát ennyit a nyugodt kávézásról! Letéptem a mágikus medált a nyakláncomról és a kecskegyilkos után eredtem.

_______________

*Buckamanó - angolul barrow wight

Akit érdekel, hogy ez a lény hogy is néz ki (akinek könnyen támadnak rémálmai, attól azt kérem, ezt most hagyja ki. Nem egy leányálom, én sem szívesen nézegetem) az nyugodtan rákereshet a neten és el is olvashatja, hogy pontosabban mit írnak róla.

De aki nem akar rákeresni, de mégis kíváncsi, az nyugodtan írjon, és elmesélem neki.