A gyorsuló motorbicikli olyan sebesen vette be a kanyart, hogy az azt üldöző két rendőr elkiáltotta magát 'Ejha!'. Fisher őrmester rátaposott hatalmas lábával a fékre, attól tartva, hogy az oldalkocsiban ülő fiú a kerekek alá esik, azonban a motor simán bevette a kanyart anélkül, hogy egyetlen utasát is elvesztette volna, majd hátsó lámpájának villanásával eltűnt a szűk mellékutcában.

'Most elkaptuk őket!' kiáltotta Anderson közrendőr izgatottan. 'Az egy zsákutca!'

Szorosan a kormányra hajolva és fogait csikorgatva, Fisher szépen lekoptatta a festék felét a kocsi oldaláról, miközben bepréselte a járművet a sikátorba.

A fényszóró erős fénye megvilágította üldözöttjeiket, akik a motoron ülve néztek szembe velük. Már negyed órája tartott a hajsza, és most végre-valahára olyan helyzetbe kerültek, ahonnan már nem tudtak elszökni. A két utas csapdába esett a föléjük tornyosuló téglafal és a morgó, villogó-szemû ragadozóként közeledő rendőrautó között.

Annyira kicsi volt a hely a kocsi ajtaja és a sikátor falai között, hogy Fisher és Anderson csak nagy nehezen tudták kiszabadítani magukat a járműből. Úgy oldalaztak a fal mentén a gazfickók felé, mint két rák, ezzel mély sebet ejtve saját méltóságukon. Fisher végighúzta termetes hasát a fal mentén, leszakítva a gombokat az ingéről, és végül hátsó felével letörve a visszapillantót.

'Leszállni a motorról!' üvöltött a vigyorgó fiatalokra, akik úgy ültek a villogó kék fényben sütkérezve, mintha élveznék a helyzetet.

Engedelmeskedtek a rendőr szavának és leszálltak. Miután Fisher végre kiszabadult a törött visszapillantó mellől, a fiúkra meredt. Úgy tűnt, hogy valahol a kamaszkor vége felé járhatnak. Annak, amelyik vezetett, hosszú, fekete haja volt, és arcátlanul vonzó kinézete kellemetlenül emlékeztette Fishert a lánya gitáros, semmirekellő pasijára. A másik fiú szintén fekete hajú volt, bár az övé rövidebbre volt vágva és összevissza állt; szemüveget viselt és egy széles vigyort az arcán. Mindketten rövid ujjú pólóban voltak, amiket egy nagy, arany madár képe díszített, ami minden bizonnyal egy dobhártyaszaggató, a zene fogalmát meg sem közelítõ rock-banda jelképe volt.

'Sehol egy bukósisak!' kiabálta Fisher, egyik fedetlen fejről a másikra mutatva 'Túlléptétek a sebességkorlátot egy - egy tekintélyes értékkel!' (Valójában, a rögzített sebesség értéke meghaladta Fisher azon elképzelését, hogy egy motorbicikli mennyivel képes menni.) 'Nem álltatok meg, mikor a rendőrség felszólított rá!'

'Szívesen megálltunk volna cseverészni,' mondta a szemüveges srác, 'mi csak próbáltunk--'

'Meg se próbáld kimagyarázni -- ti ketten jó nagy bajban vagytok!' morogta Anderson. 'Neveket!'

'Neveket?' ismételte meg a hosszú hajú "sofőr" 'Ömm-- hát jó, nézzük csak. Ott van mondjuk Wilberforce, Bathsheba, Elvendork...'

'És ami a legjobb az utolsóban, hogy fiúnak és lánynak is egyaránt adható,' mondta a szemüveges fiú.

'Ja, hogy a mi neveinkre gondolt?' - kérdezte az első, ahogy észrevette, hogy Anderson már fortyog a dühtől 'Mondhatta volna! Ez itt mellettem James Potter, és én pedig Sirius Black vagyok!'

'Elég sötétre fordulnak itt mindjárt a te dolgaid, te pimasz kis--'

('Things'll be seriously black for you in a minute, you cheeky little--'. Ez volt az eredeti szövegben, gondoltam beillesztem, hogy tiszteleghessek ez előtt a briliáns szóvicc előtt.)

De se James, se Sirius nem figyelt oda rá. Úgy meredtek előre, mint az őrkutyák, akik épp kiszagolták, hogy valaki nemkívánatos közeledik a területük felé. Elnéztek Fisher és Anderson között, valamint a rendőrautó teteje felett. A tekintetük a sikátor bejáratának sötétjét fürkészte, majd hirtelen, egyszerre mind a ketten a hátsó zsebükhöz kaptak.

Egy röpke pillanatig mindkét rendőr pisztolyokat képzelt maga elé, ahogy azokat rájuk szegezik, de egy másodperc múlva már ráeszméltek, hogy a motorosok semmi mást nem húztak elő, mint két--

'Dobverők?' gúnyolódott Anderson 'Szép kis csínytevő páros vagytok ti, igaz-e? Rendben van, ezennel letartóztatunk titeket azzal a váddal, hogy--'

De Anderson nem ért a vád végére. Sirius és James elkiáltották magukat, valamilyen furcsa és érthetetlen nyelven, mire a fényszórók kialudtak.

A rendőrök megfordultak, aztán hátratántorodtak. Három férfi repült - a szó szoros értelmében repült - végig a sikátorban egy-egy seprűnyélen ülve - és ugyanabban a pillanatban felemelkedett a rendőrautó a hátsó kerekeire.

Fisher térde összecsuklott és szépen a hátsójára esett, Anderson pedig elbotlott Fisher lábában és ráesett rendőr társára; puff - bumm - reccs - hallották, ahogy a három férfi seprűnyélen nekicsapódik a felállított kocsinak és minden bizonnyal eszméletlenül zuhan a földre, miközben a ripityára tört seprűk darabjai szétszóródnak az aszfalton.

A motorbicikli motorja ismét felbőgött. Tátott szájjal, Fisher minden erejét összeszedte, hogy visszanézhessen a két tinédzserre.

'Hálás köszönet!' kiabálta át Sirius a motor hangját. 'Jövünk egyel!'

'Bizony, jó volt önöket megismerni!' mondta James 'És ne felejtsék el: az Elvendork egy unisex név!'

Ezután egy földrengető robaj ütötte meg a fülüket, mire Fisher és Anderson rémülten karolták át egymást. A kocsijuk visszaesett a földre. Most a motorbiciklin volt a sor, hogy felemelkedjen. A rendőrök hitetlenkedő szemei láttára szállt fel a levegőbe. James és Sirius kilőttek az esti égbolt felé, hátsó lámpájukkal a hátuk mögött, mely rubinként ragyogott az éjszaka sötétjében.