Reggel az arcomat cirógató napsugarakra keltem. Első gondolatom az az volt, hogy hol vagyok, aztán szépen eszembe jutott az elmúlt két nap eseménysorozata onnantól, hogy Frigga megjelent az ajtómban odáig, hogy tegnap este iszunk négyen az asztalnál. Gondolom valamelyik szolgáló hozott fel vagy feltámolyogtam egyedül a szobámig, de legalább bármiféle gond nélkül eljutottam az ágyamig. Próbáltam visszaemlékezni a tegnap este történtekre, de semmire csak homályos emlékek törtek a felszínre, köztük egy mosolygó Lokival, amit még sosem láttam idáig. Arcán játszott a holdfény és élénkzöld szemei ragyogtak. Mosolyogva mesélt nekem valamit Asgardról, de nem emlékszem, hogy miről. Lehet elaludtam. De tudni akarom, hogy miről beszéltünk. Abban biztos vagyok, hogy az ablaknál álltunk, de azon kívül nem vagyok biztos, hogy mi történt. Na de melyik ablaknál?
Kilépve a szobámból a hosszú ablaksor felé vettem az irányt, ahol egyesével próbáltam megnézni, hogy melyik háttér illik legjobban. Nem sokkal később megtaláltam a pontos helyet, ahol a tegnap esti beszélgetés lezajlott.
-Ezt ne szokd meg harcos lány-hallottam meg Loki hangját a fejemben. Nem tudtam miért, de mosolygónak hangzott.
A nap még csak éppen most kelt fel, ezért néztem a gyönyörű tájat és a gondolataimba merülve kinyitottam az ablakot, hogy beengedjem a friss levegőt és kiültem az ablakpárkány külső részére. Olyan csodás Asgard. A lágy szellő kicsit meglobogtatta a tegnap este viselt ruhámat és összeborzolta a hajamat. Lehunytam a szemem és hátradöntöttem a fejem. Olyan finom, meleg a napsugár-gondoltam magamban. Egy picit előrébb mozdultam, a csábító napsugarak irányába.
A szél felkapott és szárnyaltam a palota oldala mellett, a hajam lobogott a szélben és ajkaim mosolyra húzódtak és egy hangos nevetéssel zuhantam a mélybe. Nem gondolkodtam, csak boldog voltam. Boldogan szárnyaltam a szabadság felé, a Valhalla felé. Néztem, ahogy a magas fák eltakarják a napot és húznak le magukkal a mélybe. El akarok menni-mondtam magamban-el a palotából, a kötelezettségeimtől, a harcosoktól, a sorsomtól, Lokitól.
Hirtelen a szél megszünt létezni körülöttem, én pedig a föld felett lemegtem, pont a smaragd szempárral semben. Azokban a szemekben most nem láttam sem gyűlöletet, sem elégedettséget, csak félelmet.
-Hogy gondoltad?-Kérdezte remegő ajkakkal.-Te majdnem megölted magad-kezeit lerakta maga mellé, így engem varázslattal lerakva a földre-ha nem látom meg, ahogy esel lefelé, akkor meghaltál volna és akkor mind meghalunk!-Mondta kicsit hangosabban és megrázta a vállam.-Fel tudod fogni, hogy ez mit jelent?-Közben az álla megfeszült és ajkai pengeélesre szűkültek.
-Én... Én...-Hebegtem, mire ő elfordult-Csak repülni akartam.
-Repülni? Ez nem repülés, hanem öngyilkossági kísérlet. Ennyire nem akarod ezt?-A hangja felháborodottból csendes lett.-Azt hiszem, hogy számodra a legjobb az mostantól az lesz, ha egy darabig nem hagyod el a szobádat.
Csak álltam ott csendesen, a lábam előtti földet bámulva és nem tettem semmit. Nem mertem megmozdulni.
-Azt. Mondtam. Menj. A. Szobádba. És. Ki. Se. Gyere. Onnan.-Mondta tagolva, minden egyes szót megnyomva, mire én csendesen elkezdtem sírni. Megfogta a kezemet és felrángatott sírva a szobámba húzott. Mágiával becsapta az ajtómat és bezárta mögöttünk.-Miért csináltad ezt? Azt hitted itthagyod Asgardot és te majd szépen eléldegélsz a Valhallában az elesettekkel? Szerinted mi lenne, ha te elmennél? A Ragnarök! És egész Asgard gyűlölne téged, mert önzőn magadra gondoltál. És mindenki miattad veszne oda. Lényegében lemészárolnád a családod, Thort és még ki tudja hány ártatlant, időseket, nőket, gyerekeket, katonákat, akik felnéznek rád. Ebbe nem gondoltál bele? És abba, hogy ha te meghalsz, akkor én is megyek veled? Persze az én életem ér számodra a legkevesebbet. Neked pedig csak annyi lett volna a dolgokd, hogy szépen csücsülsz a szobádban a kis tiaràdban, anyám befonja a hajad és együtt elmegyünk majd valahova, amíg egymásba nem szeretünk. Nézd, én egész életemben ezt csináltam-ült le az ágyamra-látod? Egész könnyű, csak ülsz itt és beteljesül a sorsod. De azt hiszem te is egy üres fejű harcos vagy, akinek meg kell mondani, hogy mit csináljon-felállt és elsétált mellettem-az ablak és az ajtó is zárva lesz-csukta be maga mögött az ajtót.
-Gyűlöllek Loki-ütöttem meg az ajtómat, de semmi sem történt.